Hadídzsa bint Huvajlid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hadídzsa bint Huvajlid
Khadijah.png
Született 556
Mekka
Elhunyt 619 (62-63 évesen)
Mekka
Házastársa Mohamed próféta (595–619)
Gyermekei
  • Kászim ibn Muhammad
  • Fátima bint Muhammad
  • Rukajja bint Muhammad
  • Zajnab bint Muhammad
  • Umm Kulszúm
  • Abdalláh ibn Muhammad
SzüleiKhuwaylid ibn Asad
Foglalkozása
  • kereskedő
  • wholesale merchant
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadídzsa bint Huvajlid témájú médiaállományokat.

Hadídzsa bint Huvajlid ( Arab írással:خديجة بنت خويلد) ; tudományos átírásban: Khadīja bint Khuwaylid) vagy Khadīja al-Kubra volt Mohamed próféta első felesége, és egyben az első nő is, aki felvette az iszlámot. A muszlimok, úgy ahogyan a Próféta többi feleségét, édesanyjukként tisztelik.

Élete[szerkesztés]

Hadídzsa 555-ben (egyes források szerint 556-ban) született, Mekkában. Családja kereskedelemmel foglalkozott, ahogy abban az időben a mekkaiak nagy része. Édesapja Huvajlid ibn Aszad volt, aki a Fuddzsári csatában halt meg 585 körül, és a Kurajs törzsből származott, vagyis távoli rokona volt Mohamed prófétának. Édesanyja Fátima bint Zaidah (róla kapta nevét Mohamed próféta és Hadídzsa legkisebb lánya), aki 575 körül halt meg.

Hadídzsa első férje Abu Halah Ibn Zararah volt, 570-ben kötöttek házasságot. Két gyermekük született: Halah és Hind. 

Az első férj halálát követően Hadídzsa Atik Ibn Aiz Ibn Abdullával kötött házasságot a banu-Mahzúm törzsből. Tőle született egy lánya, akit Hindahnak hívtak. Házasságuk rövid életű volt.

Házassága Mohamed prófétával[szerkesztés]

Válása után életét a gyermekei nevelésének illetve az üzletnek szentelte.

Hadídzsa nem utazott a karavánokkal, hanem jutalék fejében férfiakat bízott meg azok vezetésével. 595-ben szüksége volt egy kereskedelmi felelősre Szíriában, ezért egyik megbízható partnere, Abu Tálib ibn Abd al-Muttalib saját unokaöccsét, Mohamed ibn Abdullahot ajánlotta neki. Hadídzsa, miután hallott az akkor 25 éves Mohamed őszinteségéről, becsületességéről megbízta őt az egyik karavánjának vezetésével.

Hadídzsa hosszú gondolkodás után rájött: érzelmeket táplál Mohamed iránt. Soha nem érzett még ilyet előtte, ám tisztában volt vele, hogy ő már negyvenéves, míg a Próféta csupán huszonöt. A legenda szerint egy éjjel különös álmot látott: a ragyogó nap leereszkedett az egekből az udvarába, a házára sugarakat vetett. Mikor felébredt, elment unokatestvéréhez, Varaqa bin Nufajlhoz, hogy megfejtse ezt az álmot. Varaga vak volt, ám híres volt álomfejtési képességéről, és alapos ismerője volt a Tórának és az Evangéliumnak is. Már a tudatlanság korában keresztény lett. Amikor Hadídzsa elmondta neki álmát, azt nagyon ígéretesnek tartotta, hiszen a ragyogó nap, amit az udvarára látott leereszkedni, az a Próféta, akinek az eljövetelét a Tóra és az Evangélium is említette, megtisztelte a házát és haszonra fog szert tenni életében a jelenlétével.

Hadídzsa barátnője elment a Prófétához és házassági ajánlatot tett neki Hadídzsa nevében. Ezzel egyidejűleg a Próféta is szólt a nagybátyjainak, Abú Tálibnak a házassági szándékáról Hadídzsával. Az esküvőt 595-ben tartották. Házasságuk több mint huszonnégy évig tartott, amelyből 6 gyermekük született: al-Kászim és Abdalláh fiúk, valamint lányaik: Zajnab, Rukajja, Umm Kulszúm és Fátima. Fátima, a legkisebb leány volt Mohamed kedvence. Fatima a próféta 40 éves korában született. Fatima kivételével minden gyermekük már Mohamed életében meghalt, ő 6 hónappal élte túl apja halálát.

Mohamed próféta első látomása[szerkesztés]

Hadídzsa korának legkiválóbb asszonya volt (így nyilatkozott vele kapcsolatban Mohamed próféta: Ali mondta: Hallottam a Prófétát mondani: „Mária, Imrán lánya volt a legjobb az asszonyok közül (az ő idejében) és Hadídzsa a legjobb az asszonyok között (ennek a nemzetnek).“

Intelligens volt, rendkívül művelt, ugyan szigorú, de nagyon céltudatos nő volt. A szegények elkötelezett támogatója volt, vagyonából a nincstelenek megsegítése mellett, nagy összegeket mozgósított az iszlám terjesztésére.

Hadídzsában a Próféta igaz, és hű társra lelt: felesége mindenben támogatta Őt. Feltétlen szerelmet és bizalmat mutattak egymás iránt. Házasságuk működése, egymás iránt mutatott hűségük, ma is kitűnő példa rengeteg muszlim számára.

Hadídzsa támogatta Mohamed prófétaságát, már a kezdettől fogva:

"Így a kinyilatkoztatással és szapora szívveréssel tért vissza Allah Küldötte. Hadídzsa bint Huvajlidhez ment, és azt mondta: "Takarj be! Takarj be!" Betakarta hát őt, míg a rettegése el nem múlt. Aztán mindent elmesélt Hadídzsának mi történt, és azt mondta:

"Félek, hogy valami történhet velem." Hadídzsa pedig azt felelte: "Soha! Allahra! Allah sosem fogja megvonni a kegyeit tőled. Jó kapcsolatot ápolsz minden rokonoddal és barátoddal, segíted a szegényt és a szűkölködőt, nagylelkűen kiszolgálod a vendégeidet, és támogatod a balsors érte embereket, akik megérdemlik."

Ezután Hadídzsa elkísérte őt az unokabátyjához, Waraqához. Hadídzsa azt mondta neki: "Ó unokabátyám! Hallgasd meg unokaöcséd történetét." Waraqa megkérdezte: "Ó unokaöcsém! Mit láttál?" Allah Küldötte pedig elmesélt neki mindent, amit látott. Waraqa azt mondta: "Ez ugyanaz, [aki őrzi a titkot, vagyis Dzsibríl (Gábriel) angyal], akit Allah Múszához (Mózeshez) küldött. Bárcsak fiatal lennék, és élhetnék, mikor elkerget a néped." Mire Allah Küldötte azt kérdezte: "El fognak űzni engem?" Így válaszolt: "Igen. Sosem jött még ember ahhoz hasonlóval, amit te hoztál anélkül, hogy ellenszenvvel ne viseltessenek iránta; és ha élnék azon a napon (mikor elkergetnek), úgy bennem erőteljes pártfogóra lelnél."

A Próféta így emlékezett meg róla[szerkesztés]

Amikor senki nem hitt nekem, ő hitt nekem, amikor az emberek hazugsággal vádoltak engem, ő igazat adott nekem és amikor az emberek megpróbáltak elszegényíteni, ő osztozott velem a vagyonában amikor senki más nem nyújtott segítő kezet. Allah általa adott nekem gyermekeket, a többi feleségeimen keresztül nem.“ Hadídzsa 619-ben hunyt el, ugyanabban az évben amikor a Próféta nagybátyja Abu Tálib is, így a Próféta ezt az évet a bánat évének nevezte.

Jegyzetek[szerkesztés]


Források[szerkesztés]