Haász Árpád

Haász Árpád
Született	Haasz Árpád 1896. augusztus 16. Őriszentpéter
Elhunyt	1967. március 31. (70 évesen) Budapest XII. kerülete
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Weiss Emma (h. 1919–1967)
Foglalkozása	közgazdász jogász újságíró
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1919)
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje (1956)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Haász Árpád, Haasz (Őriszentpéter, 1896. augusztus 16. – Budapest, 1967. március 31.) közgazdász, egyetemi tanár, a közgazdasági tudományok kandidátusa (1952), doktora (1958).

Élete

Haasz Miksa vegyeskereskedő és Stern Zsófia gyermekeként született zsidó családban. Kisgyermekkorában családja jómódban élt, azonban később elszegényedtek. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi bencéseknél kezdte, de tanáraival összeütközésbe került és végül 1914-ben a Szombathelyi Római Katolikus Főgimnáziumában érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Jogi karán folytatta, ahol 1919-ben jogi doktorátust szerzett. Egyetemi évei alatt eleinte óraadásból tartotta fenn magát, majd a budapesti törvényszéken dolgozott díjnokként, később joggyakornokként. Az első világháború alatt a Galilei Kör tagjaként részt vett a Forradalmi szocialisták antimilitarista mozgalmában, és a szocialista, illetve az illegális kommunista munkásmozgalomban is tevékenykedett. 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapítótagja volt. A Tanácsköztársaság alatt az Igazságügyi Népbiztosság, majd a Közoktatási Népbiztosság politikai megbízottja és 1919 márciusa és júliusa között az Ifjúmunkás és Diákszociális Ügyosztály vezetője volt. A proletárdiktatúra bukása után körözést adtak ki ellene, s hetekig a New York kávéház pincéjében bujkált. Végül sikerült Bécsbe emigrálnia és jelentős szerepet vállalt az ottani magyar kommunista emigráció munkájában, majd az Osztrák Kommunista Párt (OKP) központi szervezetében dolgozott; 1925 és 1934 között a bécsi pártvezetőség tagja volt és rendszeresen írt a párt lapjába, a Rote Fahnéba. 1934-ben a „Schutzbund” felkelés után bebörtönözték, de megszökött és Prágán keresztül Svájcba jutott, ahol kapcsolatba került Szőnyi Tiborral. 1936 és 1938 között a moszkvai Lenin Iskola tanára volt. A második világháború kitörésekor Párizsban tartózkodott, ahol az OKP külföldi bizottságánál dolgozott. A háború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, azonban letartóztatták és előbb az auschwitzi koncentrációs táborba, majd Mauthausenbe deportálták. A felszabadulását követően ismét Bécsbe ment, ahol az OKP osztályvezetője lett, majd vállalati gazdasági tanácsadóként dolgozott 1948-ig, amikor visszatért Magyarországra. Hazatérése után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének politikai munkatársa , az Államgazdasági Osztály osztályvezető-helyettese lett. A következő évben a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium Terv- és Piackutató Főosztályának, majd az Országos Dokumentációs Központ vezetőjeként működött. 1950–1952 között a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1953-tól Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) Nemzetközi Gazdasági és Politikai Tanszék alapító rendes tanára, 1952–1964 között egyetemi tanára és 1950–1964 között a Tanszék vezetője volt. 1955–1956-ban és 1957–1959 között az Általános Kar dékánja volt. Tagja volt az MSZMP Budapesti Bizottságának, az Országos Béketanácsnak, az UNESCO és a Magyar ENSZ Társaság Intéző Bizottságának is.

Házastársa Weiss Emma (1894–1967) tanítónő volt, Weiss Salamon aranyműves és Lővy Zelma lánya, akit 1919. január 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.

Nyughelye a Fiumei Úti Sírkert Mozgásmozgalmi Panteonjánál található.

Főbb művei

• Államosítás vagy társulati rendszer? (Gazdaság, 1946)
• Kereskedelem – politika. (Budapest, 1949)
• A brit imperializmus válsága – az angol reformizmus csődje. (Az MDP Központi Előadói Iroda előadásai. Budapest, 1950)
• Nemzetközi gazdasági és politikai ismeretek. Haász Árpád előadásai. I–II. kötet. Egyetemi jegyzet. (Budapest, 1950–1951. 2. kiadás: 1952, 4. kiadás: 1955, I–IV. kötet. új kiadás: 1955–1956)
• A szocializmus felépítése a Német Demokratikus Köztársaságban. (Társadalmi Szemle, 1952)
• Az imperialista hatalmak ellentétei az „európai egység” és Németország kérdésében. (Társadalmi Szemle, 1953)
• A jelenkori kapitalizmus sajátosságairól. – Korunk kapitalizmusának termelési és fogyasztási szerkezete. Az állam, mint gazdasági tényező a jelenkori kapitalizmusban. (Közgazdasági Szemle, 1957)
• Egyetemünk szerepe a népgazdaság és a közgazdaság-tudomány területén. (A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem Évkönyve. 1958. Budapest, 1959)
• A századeleji magyar társadalom és a Galilei Kör (Valóság, 1959)
• A revizionizmus elleni harc néhány elvi kérdése (Közgazdasági Szemle, 1959)
• Az állam gazdasági szerepének változása a kapitalizmus fejlődési folyamatában (Társadalmi Szemle, 1960)
• Korunk kapitalizmusa. I–II. kötet. Háy Lászlóval, Nyilas Józseffel, Ripp Gézával. (Budapest, 1961, 2. átdolgozott és bővített kiadás: 1964)

Díjai, elismerései

• Munka Vörös Zászló érdemrendje (1956)
• Munka Érdemrend (1960)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1965)

Források

• Botos János. „Haász Árpád”, Pártélet, 1986. július 1., 88–90. oldal (Hozzáférés: 2021. július 4.) 
• Köves Rózsa. „Kilencven éve született Haász Árpád”, Magyar Nemzet, 1986. augusztus 16., 3. oldal (Hozzáférés: 2021. július 4.) 
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Kozák Péter: Haász Árpád. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2021. július 4.)
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8