Gyöngyvirágos tölgyes

A gyöngyvirágos tölgyesek egykor zárt, mára a kiszáradás miatt felnyíló állományai hazai homoki erdőink leggazdagabb társulásai.

Leírásuk

A zárt gyöngyvirágos-tölgyesek alkotják hazai homokterületeink klimatársulását. Ezek főleg magasabb talajvízszintű, hűvösebb, nedvesebb mikroklímájú területeken jönnek létre. Lombkoronaszintjük fő alkotója a kocsányos tölgy (Quercus robur), de előfordul benne vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), mezei szil (Ulmus minor), rezgő nyár (Populus tremula), fehér nyár is.

Fejlett cserjeszintje van, melyben leggyakoribb a fagyal, galagonya, kányabangita, valamint a veresgyűrű som.

Aljnövényzetében többféle orchideafaj, kétlevelű sarkvirág, széleslevelű- és vörösbarna nőszőfű mellett tavaszi csillagvirág és az epergyöngyike, gyöngyvirág (Convallaria majalis), erdei gyöngyköles és ritkábban az Alföldön különlegességnek számító erdei tisztesfű is előfordul, valamint a nem túl gyakori kis borkóró, homoki nőszirom, pusztai meténg és a ligeti perje is.

Gyepszintjében tömegesen jelennek meg a kora tavaszi hagymás-gumós fajok. Jellemző lágyszárú fajai a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), az odvas keltike (Corydalis cava), tarka sáfrány (Crocus reticulatus) és az egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor) is.

Állatvilága

A gyöngyvirágos tölgyesek állatvilágát jellemzi a nagyvadak közül többek között a szarvas, az őz, és a vaddisznó. A fák lombkoronáiban, odvában több olyan madár is fészkel, amelyek kerülik a lakott területeket. Ezek közül talán a leglátványosabb az erdőszéleket kedvelő európai szalakóta, vagy kéklő szalakóta (Coracias garrulus), és az erdők mélyén megbúvó fekete gólya (Ciconia nigra), de itt költ a fekete harkály, az egerészölyv, a héja és a karvaly is. A hüllők közül leginkább a gyíkok, főleg a zöld gyík (Lacerta viridis), a gerinctelenek közül a védett orrszarvúbogár, valamint a fagyalbokrokon élő díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulása érdemel említést.

Veszélyeztetettség

A homoki erdők veszélyeztetettsége a legnagyobb az összes hazai lomberdők között, ide értve a gyöngyvirágos-tölgyeseket és a pusztai tölgyeseket is. Állományaik mára feldarabolódtak, kiterjedésük csökkent, legtöbbjüket akácosok veszik körül és főleg az utóbbi évtizedekben végbement több méteres talajvízszint-süllyedés miatt a termőhelyek kiszáradása tapasztalható, ami az erdők spontán kiligetesedését, sztyeppésedési folyamatát eredményezi. Az erdőgazdálkodás nagy intenzitása folytán a tölgyet akáccal, fenyővel, vörös tölggyel, fehér nyárral helyettesítik a tölgy nehezen újíthatósága miatt. Egyes területeken azonban a tölgy regenerálódik (Csévharaszt, Jánoshalma), másutt az elegyfafajok képesek a korona zárására. Bár kimagasló természeti értékű és igen ritka élőhelyek, állományaik nagyobb része nem védett. Fennmaradásuk egyetlen esélye, ha nem vágjuk le őket, és hosszú távon spontán gyógyítani képesek a szárazság okozta károkat.