Gyatlov-rejtély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyatlov-hágó (Oroszország)
Gyatlov-hágó
Gyatlov-hágó
A Gyatlov-hágó elhelyezkedése

A Gyatlov-rejtély a Szovjetunióban 1959. február 1-jéről 2-ra virradó éjszaka történt, máig megoldatlan tragikus esemény, melynek során egy egyetemistákból álló kilencfős, Igor Gyatlov vezette turistacsoport tagjai az Urál északi részén, a Holatcsahl hegy közelében meghaltak. A helyszínt a csoport vezetőjéről azóta Gyatlov-hágónak nevezték el. A csoport tagjai halálának oka máig ismeretlen. A holttesteken talált furcsa sérülések (pl. belső sérülések, hiányzó testrészek, a bőr furcsa elszíneződése) miatt az idők folyamán számos elmélet látott napvilágot.

Előzmények[szerkesztés]

A szverdlovszki Uráli Műszaki Főiskola hallgatóiból és néhány végzőséből álló turistacsoport az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére sítúrát szeretett volna végrehajtani a Szverdlovszki terület északi részén. Az Urál hegység északi részén, nehéz terepviszonyok mellett 16 nap alatt 350 km-es utat akartak megtenni, melynek során el akarták érni az Otortyen és az Ojko-Csakur hegyet.

Az eredetileg tízfős csoportból öt fő az Uráli Műszaki Főiskola 4–5. évfolyamos diákja volt (Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin), három fő a főiskolán frissen végzett mérnök (Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles), a csoport vezetője, Igor Gyatlov pedig a főiskola 5. évfolyamára járt. Egy további személy, Igor Zolotarjov, a Kourovszkaja turistabázis hegyi túravezetője csatlakozott még a túrázókhoz, akit az engedélyek kérelmezése után az illetékes hatóság rendelt a csoport mellé. 

A túra[szerkesztés]

A csoport 1959. január 23-án indult útnak vonattal Szverdlovszkból.  Másnap reggel érkeztek meg Szerovba. Még aznap este szintén vonattal továbbutaztak Ivgyelbe, ahová éjfél körül érkeztek meg. Onnan 25-én reggel autóbusszal utaztak tovább Vizsajba, ahol éjszakára szállodában szálltak meg. Másnap reggel teherautón tovább utaztak észak felé, majd 27-én megkezdték a túrát. Még aznap a csoport egyik tagja megbetegedett, Jurij Jugyin lábában ideggyulladás alakult ki. Az azonnali visszafordulás helyett ő azonban még a csoporttal tartott a következő táborig, hogy kőzetmintákat gyűjthessen az egyetemnek. Jugyin január 28-án fordult vissza Vizsaj felé, ennek következtében ő lett az egyetlen túlélője a túrának. A felszerelését és a meleg ruházatát szétosztották a csoport többi tagja között. 

A túra Jugyin kiválását követő szakaszáról nem maradt szemtanú, a további eseményekre csak naplóbejegyzésekből és a résztvevők után maradt fényképfelvételek alapján lehet következtetni. 

Január 28-án – már Jugyin nélkül – a csoport a Lozva folyó mentén haladt északra, majd a folyó partján éjszakáztak. Másnap a folyó mentén, a manysik ösvényein haladtak tovább az Auszpija folyó torkolatáig. 30-án az Auszpija folyót követték tovább a manysik által használt ösvényeken. Egy nap múlva, január 31-én a csoport megérkezett a Holatcsahl hegy lábához és megkezdték az utat felfelé a hegy melletti hágóra. Az erős szél miatt azonban vissza kellett fordulniuk, így aznap az Auszpija folyó partján éjszakáztak. Február 1-jén az út további, magashegyi részén nélkülözhető felszerelést az Auszpija partján kiépített fedezékben hagyták, majd ismét elindultak felfelé, hogy átjussanak az 1096,7 m-es Holatcsahl hegy melletti hágón. A terv valószínűleg az volt, hogy a hágón átkelve a hegy túloldalán éjszakáznak. Az erős havazásban a rossz látási viszonyok miatt az eredeti útvonaltól nyugatra, a hegy irányába eltértek, így a hegy lejtőjén, nyílt terepen építették fel a sátrat éjszakára.

Kutatás a csoport után[szerkesztés]

A csoport összeroncsolt sátra, amit az esemény után több mint három héttel fedeztek fel

A csoportnak az útvonalat teljesítve a terv szerint február 12-re kellett volna visszaérnie Vizsajba, majd onnan február 15-én Szverdlovszkba. Az előzetes megbeszélés alapján Gyatlov táviratban jelezte volna az egyetemi sportklubnak, hogy sikeresen visszaértek Vizsajba. Amikor a túra elején Jugyin kivált a csoportból és visszatért, Gyatlov azt az üzenetet küldte vele, hogy előreláthatóan néhány nappal hosszabb lesz a túra. Emiatt a február 12. után sem jelentkező csoportot pár napig nem keresték az otthoniak. Először Jurij Blinov, az egyetemi turistacsoportok vezetője kezdett nyugtalankodni. (A túra egy szakaszán, Szverdlovszktól Vizsajig együtt utazott a csoporttal, de ő Vizsajtól a Molebnij Kameny hegylánc felé indult el nyugatra, és célja az Iserim hegy megmászása volt.) Később a hozzátartozók és az egyetemi vezetők is aggódni kezdtek. Február 16–17-én az otthoniak kapcsolatba léptek Vizsajjal, de nem kaptak híreket a turistacsoportról. A csoport keresését először a lehetséges útvonal meghatározásával kezdték. Kiderült, hogy Gyatlov indulás előtt nem adott le útvonaltervet az egyetemi sportklubnak, így pontos adatok nem álltak rendelkezésre a kereséshez.

Zavaró tények[szerkesztés]

  • A sátor fala belülről késsel fel volt vágva.
  • Öt holttestet a sátortól 900 m-rel odébb, egy 5 m magasságig lecsupaszított fenyőfa alatt találták meg.
  • A holttestek közül kettőn nem volt lábbeli.
  • Hárman csak alsóneműt viseltek.
  • A külső hőmérséklet -18°C volt.
  • Zinajda mellett vércseppeket találtak, amik a vérvizsgálatok alapján egyikőjüktől sem származhattak.
  • Egy holttestnek az orra, egy másiknak a nyelve hiányzott, többeken égési sérülések nyomai látszottak.
  • Mindegyik test bőrszíne narancssárgásra változott.
  • Májusban, a hóolvadás után megtalálták a többi négy holttestet, egy vízmosás szélén, 70 m-re a többiektől.
  • Hat holttesten radioaktivitás nyomait mutatták ki.
  • Zolotarjov fényképezőgépéből hiányzott a filmtekercs, amire fényképezett.
  • A szorost jó néhány évig lezárták, senkinek nem adtak engedélyt a területen való áthaladásra.
  • A vizsgálat anyagait titkosították, amit 1990-ben oldottak fel.

Magyarázatok[szerkesztés]

Kulcskérdés, hogy miért menekültek ki az éjszaka közepén hirtelen mindannyian a sátorból (némelyikük felöltözés és lábbeli nélkül) olyan távolságra, ahonnan már nem találtak vissza. Többé-kevésbé megalapozott elméletek léteznek ezzel kapcsolatban, amik nem magyaráznak meg minden tényt, hanem csak részben adnak magyarázatot egyes mozzanatokra.

  • A leggyakoribb magyarázat az UFO-tevékenység. Az ellenséges idegen lények földi tevékenységének elméletét megalapozó momentum a szemtanúk által a kb. 50 km-re lévő hegy fölött látott fényjelenség, továbbá a rejtélyes belső sérülések és csonkolások, amiket egyesek más esetekben is UFO-knak tulajdonítanak. Ebben a konkrét esetben azonban feltételezhető, hogy a csonkolások miatt egyes dögevő állatok tehetők felelőssé.
  • Lavina. Egy lavina morajlása megmagyarázná a fejvesztett menekülést a sátorból, lavina azonban nem volt. A lavina keletkezéséhez túl alacsony volt a hőmérséklet (-18...-20°C), továbbá a terep miatt (lapos lejtő) sem alakulhatott ki lavinaveszély. A lavina által megmozgatott hómennyiség megmaradt volna.
  • Infrahang, amit például a szél keltett (a helyiek a térséget a Holtak hegyének nevezik), ami pánikot okoz, emiatt nem tudtak racionálisan gondolkodni, ezért volt az esztelen menekülés.[1]
  • Nagy hidegben, hipotermia során létezik egy jelenség, amikor a páciens úgy érzi, hogy borzasztó melege van, és ezért megszabadul a ruházatától. (Ez nem ad magyarázatot a menekülésre, a belső sérülésekre, illetve a hiányzó ruhadarabokat, bakancsokat a sátron belül találták meg.)
  • Titkos katonai akció, aminek során kísérleti termobarikus bomba robbant a levegőben. Ez megmagyarázza a belső sérüléseket, és esetleg a radioaktivitást is, továbbá a vizsgálati anyag titkosítását. Az elméletet erősíti, hogy katonai dokumentumok szerint a megadott időszakban két bombázó repülőgép haladt át a terület felett, amelyek légiaknát dobtak le, és azok felrobbantak, továbbá, a sátor nem a megfelelő hegycsúcs közelében volt, hanem pár kilométerrel távolabb, és nem szakszerűen lett felállítva (ami tapasztalt hegymászóktól nem várható).

A csoport tagjai[szerkesztés]

  1. Igor Alekszejevics Gyatlov – 1936. január 13-án született, a túra vezetője, a rádiótechnikai kar 5. éves hallgatója
  2. Szemjon (Alekszandr) Alekszejevics Zolotarjov – 1921. február 2-án született, magashegyi túravezető, négy kitüntetést szerzett a második világháború folyamán, 1946-ban lépett be a Kommunista Pártba. Nem sokkal indulás előtt csatlakozott a csapathoz.
  3. Jurij Jefimovics Jugyin – Az egyetlen életben maradt. 1937. július 19-én született, 4. éves mérnök-közgazdász hallgató. A csoport nem akar semmit sem kockáztatni, ezért Jurijt visszafordították az alig húsz kilométerre található Vizsajba, – ahol biztosított volt az orvosi ellátás –, mivel hastáji fájdalmakra panaszkodott, valamint hőemelkedése is volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Donnie Eichar: Halálhegy – A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története c.könyvének ismertetője (Park Kiadó, Budapest, 2016) a Magyar Nemzet honlapján.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyatlov-rejtély témájú médiaállományokat.