Infrahang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infrahangokat érzékelő megfigyelőállomás (Qaanaaq, Grönland)

Infrahangnak nevezzük az olyan alacsony frekvenciájú hangokat, amik emberi füllel nem hallhatók.

Megegyezés szerint ez a 16-20 Hz alatti frekvenciájú hangokat jelenti. Nagy hangnyomás esetén azonban ez is észlelhető, mert az infrahang a test belső szerveit rezgésbe hozza.

A 20 Hz alatti hangfrekvenciák figyelését felhasználják a földrengések előrejelzésében, olaj- és földgázlelőhelyek kutatásában, továbbá a szív működésének megfigyelésében (balliszto-kardiológia és szeizmo-kardiológia), és az esetleges nukleáris robbanások észlelésében.

Az infrahangra jellemző, hogy akár több ezer km-es távolságra is terjedhet, ezért kiválóan alkalmas légkörkutatásra.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első tudományos észlelése a Krakatau tűzhányó 1883-as kitörésekor történt, amikor a légnyomásmérők a Föld sok pontján alacsony frekvenciás rezgéseket rögzítettek.

Természetes keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Infrahangot sokféle természeti jelenség, esemény állít elő (felsorolás a teljesség igénye nélkül): viharos időjárás, tornádó, tenger hullámzása, lavina, földrengés, vulkán, meteor[1] vízesés, jéghegy leomlása, villámlás, sarki fény.[2]

A keletkezés ideje lehet rövid, impulzusszerű, vagy hosszan tartó. Mindkét esetben nagy légtömegeket kell megmozgatni és ehhez sok energia kell. A létrejövő infrahang frekvenciája a létrehozó test méretével fordítottan arányos, a nagyobb test alacsonyabb frekvenciájú infrahangot tud létrehozni. A legalacsonyabb frekvenciájú infrahangot a hegyek fölött kialakuló örvényes áramlás hozza létre, ez a frekvencia lehet akár 0,01 Hz is.

Óceáni nemlineáris felszíni hullámok és tenger alatti áramlások kölcsönhatására erős infrahangok jönnek létre 0,2 Hz körül, ezeket idegen szakszóval microbaromnak nevezik.[3]

A bálnák, elefántok, vízilovak, rinocéroszok, zsiráfok, okapik és az aligátorok ismertek arról, hogy infrahangot bocsátanak ki nagy távolságú kommunikáció céljából (ez a bálnák esetében több száz km is lehet).

Biológusok feltételezik, hogy egyes vándorló madarak felhasználják a tájékozódásukban a természetben létrejövő infrahangokat, ilyen forrás például a hegyek környezetében létrejövő örvényes áramlások.[4] Az elefántok által kibocsátott infrahang több száz km-re terjed a szilárd talajban, amit fajtársaik a lábukon keresztül érzékelnek.[5] Ezeknek a hangoknak a frekvenciája a 15–35 Hz tartományban van, és elérhetik a 117 dB hangnyomást.[6] Ezeket a hangokat a fajtársak mozgásának összehangolására és különösen a párválasztás időszaka során használják.

Terjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az infrahang mechanikai hullám, hasonló a szeizmikus hullámokhoz, amik a Föld szilárd anyagában terjednek. Az infrahang terjedése a légkörben történik, és abban a hanghullámok terjedési sebessége erősen változó. Mint minden hanghullám, az infrahang is visszaverődik vagy megváltoztatja a haladási irányát az akadályokon, ami lehet akár egy nagy sebességű légáramlás is.

Az infrahang sebessége arányos a levegő abszolút hőmérsékletének négyzetgyökével és növekszik a szél irányában. A hőmérséklet és a szél viselkedése függ a magasságtól, földrajzi helytől, napszaktól és az éves időszaktól.

Kedvező széljárás esetén akár a sztratoszférától is visszaverődhet a föld felé. A termoszférán belül a magassággal jelentősen növekvő hőmérséklet miatt visszaverődik.

A troposzférában, a legalacsonyabb légköri rétegben is visszaverődhet, ha a magassággal csökkenő hőmérsékletben inverzió jön létre, vagy ha az infrahang a nagy sebességű szél irányában halad.

Mesterséges előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Infrahang keletkezik hangrobbanás, vagy közönséges robbanás esetén is (legyen az kémiai vagy akár nukleáris eredetű), dízelmotor működése során, szélturbina közelében vagy nagy méretű basszus hangsugárzóban.[7]

A nukleáris kísérletek betiltását ellenőrző bizottság (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization Preparatory Commission) infrahangok érzékelését is felhasználja (szeizmikus, hidroakusztikus és radioaktivitás-érzékelők mellett).

Állati reakciók infrahangra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltételezések szerint a talajon élő állatok érzékelik az infrahangokat és ez menekülési reakciót vált ki belőlük. Erre példa a 2004-es indiai-óceáni szökőár, aminek partot érése előtt az állatok elhagyták a területet.[8] Mások szerint ebben elektromágneses hullámok feltételezett érzékelése is szerepet játszhatott.[9]

Emberi reakciók infrahangra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az emberi hallás alsó frekvenciájának általánosan elfogadott értéke 20 Hz, nagy hangnyomású szinuszhullám ideális körülmények között még 12 Hz-nél is érzékelhető.[10] Még a 10 Hz alatti hanghullámok nyomása is észlelhető a fülben lévő dobhártyán.

Az emberi populáción belül nagy eltérések vannak a hallás tekintetében is. Egyesek hallhatnak olyan alacsony frekvenciás hangokat, amit mások nem. Ugyanakkor a füllel nem hallható hangok is hatással vannak az emberi szervezetre. Sok emberben félelmet vagy rosszullétet váltanak ki. Mások természetfeletti élményként élik meg. [11]

A 17 Hz-es infrahanggal végzett kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. május 31-én Nagy-Britanniai tudósok egy csoportja tömeges kísérletet végzett 700 résztvevővel (helyszín: Purcell Room, London). Kísérleti célból szervezett koncerten (amit Infrasonic-nak neveztek) a hallhatósági küszöb alatt 17 Hz-es szinuszhullámot kevertek a zenéhez. Ezt egy különösen nagy mozgású subwoofer-rel állították elő (=basszushangot közvetítő hangszóróegység).

A koncerten két egyforma zenei anyagú előadás volt, mindegyik négy zenei darabból állt. A négy darabból csak kettőhöz keverték hozzá a 17 Hz-es hangot. A második előadáson megcserélték a két zenei darabot, amihez az infrahangot keverték azért, hogy a zenei hatást kiküszöböljék az eredményből. A közönség egyik előadásnál sem tudta, hogy melyikhez van keverve infrahang.

Az infrahangot is tartalmazó darabok után a résztvevők 22%-a panaszkodott az alábbi tünetek valamelyikére: szorongás, nyugtalanság, rosszkedv, félelem, hidegérzés a gerinc mentén, nyomás a mellkason. [12][13] Az eredmények bemutatásakor Richard Wiseman professzor azt mondta: „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az alacsony frekvenciás hang szokatlan, kellemetlen élményeket hozhat létre, még akkor is, ha a hallhatósági küszöb alatt van. Néhány tudós szerint ilyen hangok lehetnek a felelősek néhány „kísértetjárta” helyszínen tapasztalható élményekért.”[11]

„Szellem a gépben”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vic Tandy, a Coventry University egyik tanára szerint a 19 Hz körüli infrahangok lehetnek felelősek egyes „szellemlátásokért”.

Egyik éjszaka egy közismerten kísértetjárta laboratóriumban dolgozott Warwick-ban, amikor hirtelen nyugtalanná vált és a szeme sarkában egy szürkés foltot vett észre. Amikor odafordult, a folt eltűnt.

A NASA egyik anyaga szerint a szem rezonanciafrekvenciája 18 Hz.[14] Az említett helyen valószínűleg ilyen frekvenciájú rezgés keletkezett és ezt Tandy a szem rezgése következtében szürke foltként érzékelte.

A következő napon a vívótőrjét egy satuba fogta be, és észrevette, hogy a penge hevesen rezegni kezd. A vizsgálat kiderítette, hogy az elszívóberendezés ventilátorának frekvenciája 18,98 Hz volt, a szoba mérete pontosan megfelelt e hanghullám hullámhossza felének, az asztal középen állt, így ott állóhullám alakult ki, ez hozta rezgésbe a pengét.[15]

Tandy tovább vizsgálta a jelenséget, és megjelentetett egy tanulmányt The Ghost in the Machine címmel (jelentése: „szellem a gépben”, vagy „kísértet a gépben”).[16] Tandy felmérte az olyan közismerten kísértetjárta helyeket, mint például a Coventry katedrális mellett található Tourist Information Bureau alagsora,[17][18] és az Edinburgh-i kastély.[19][20]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Garces, M., Willis, M. (2006.). „Modeling and Characterization of Microbarom Signals in the Pacific”. Hozzáférés ideje: 2007. november 24. „Infrahangot sokféle természeti jelenség állít elő, például viharos időjárás, tornádó, lavina, földrengés, vulkán, meteor, és ami ennek a munkának a középpontjában van, az óceáni nemlineáris hullámok.” 
  2. Haak, Hein: Probing the Atmosphere with Infrasound: Infrasound as a tool (PDF). CTBT: Synergies with Science, 1996–2006 and Beyond. Preparatory Commission for the Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization, 2006. szeptember 1. [2007. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 24.)
  3. Microbaroms. Infrasonic Signals. University of Alaska Fairbanks, Geophysical Institute, Infrasound Research Group. (Hozzáférés: 2007. november 22.) „A mindenütt észlelhető 5 másodperces periódusú hullámokat, amiket “microbarom”-nak neveznek, a tengeri viharokban keletkező állóhullámok állítják elő, ezek frekvenciája lemehet akár 0,02 Hz-ig és fel 10 Hz-ig.”
  4. Goddard Space Flight Center
  5. (1991.) „African elephants respond to distant playbacks of low-frequency conspecific calls”. Journal of Experimental Biology 157 (1), 35–46. o. Hozzáférés ideje: 2009. május 27.  
  6. (1997.) „The influence of surface atmospheric conditions on the range and area reached by animal vocalizations”. Journal of experimental biology 200 (3), 421–431. o. Hozzáférés ideje: 2009. május 27.  
  7. Signal and Image Processing for Remote Sensing. Boca Raton: CRC (2007). ISBN 0-8493-5091-3 
  8. "How did animals survive the tsunami?" Christine Kenneally, December 30, 2004. Slate Magazine
  9. Nature - Can Animals Predict Disaster? - PBS: posted November 2005.
  10. Olson, Harry F.. Music, Physics and Engineering. Dover Publications (1967). ISBN 0486217698 
  11. ^ a b Infrasound linked to spooky effects. msnbc.com, 2007. szeptember 7. (Hozzáférés: 2010. január 27.)
  12. Infrasonic concert, Purcell Room, London, 31 May 2003, sponsored by the sciart Consortium with additional support by the National Physical Laboratory (NPL)
  13. Sounds like terror in the air Sydney Morning Herald, September 9, 2003.
  14. NASA Technical Report 19770013810
  15. infrasound
  16. (1998. April) „The ghost in the machine.”. Journal of the Society for Psychical Research 62 (851), 360–364. o.  
  17. (2000. July) „Something in the cellar.”. Journal of the Society for Psychical Research 64.3 (860).  
  18. Arnot, Chris. „Ghost buster”, The Guardian, 2000. július 11. (Hozzáférés ideje: 2010. május 5.) 
  19. Who ya gonna call? Vic Tandy! - Coventry Telegraph
  20. Internet Archive Wayback Machine. 2007 version of Vic Tandy's Ghost Experiment webpage

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • McGraw-Hill Encyclopedia of Science and Technology, 10th ed., Vol. 9., 2007, ISBN 978-0-07-144143-8
  • "infrasound". Collins English Dictionary, 2000. Retrieved 25 October 2005, from xreferplus. http://www.xreferplus.com/entry/2657949
  • Gundersen, P. Erik. The Handy Physics Answer Book. Visible Ink Press, 2003.
  • Chedd, Graham. Sound; From Communications to Noise Pollution. Doubleday & Company Inc, 1970.
  • O'Keefe, Ciaran, and Sarah Angliss. "The Subjective Effects of Infrasound in a Live Concert Setting". CIM04: Conference on Interdisciplinary Musicology. Graz, Germany: Graz UP, 2004. 132–133.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]