Gyűlöletbeszéd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A gyűlöletbeszéd (angolul hate speech) olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy a csoport tagjai elleni erőszak vagy előítéletes fellépés kiváltása. A gyűlöletbeszéd legtöbbször a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási, vagy szexualitás szerinti csoportok ellen irányul.

Az amerikai szabályozás[szerkesztés]

Az USA alkotmányának első kiegészítése, az ún. First Amendment gyakorlatilag korlátlan sajtó- és szólásszabadságot állapít meg („…the freedom of speech, or of the press…”), amely a legszélesebb körű az egész világon. [1] Ez a védelem kiterjed a kisebbségek és a másság általánosságban történő, mégoly ocsmány gyalázására is.

Az USA állami és szövetségi hatóságai számára fellépésre csak akkor van lehetőség, ha a közlés konkrét fenyegetést jelent (imminent danger): vagyis közel azonnali, meghatározott célcsoport ellen irányuló, ténylegesen megnevezett, súlyosan illegális fellépésre uszít és az így kiváltandó erőszakcselekmény feltételei a valóságban is adottak. [2]

Az amerikai Ku Klux Klan szervezet jelenleg is évenként megtartja hírhedt néger- és hispánellenes, csuklyás, keresztégető köztéri felvonulását, amelyhez az egyébiránt melegházasság-párti ACLU jogvédő szervezet nyújt jogi támogatást a szólásszabadság alapjogának védelme érdekében. [3]

A brit szabályozás[szerkesztés]

A gyűlöletbeszéd Nagy-Britanniában történelmi okokból alapvetően nem szabályozott: az Orániai Rend nevű protestáns unionista szervezet például minden évben, rendőri védelem alatt tarthatja meg az északír katolikus lakosság megfélemlítésére irányuló felvonulásait. [4] David Irving, az ismert Hitler-mosdató történész hazájában szabadon terjesztheti holokauszt-tagadó nézeteit és a BNP nevű, a színes bőrű bevándorlók deportálását követelő, szélső-jobboldali párt is bejegyzetten működik – bár tagjait elbocsátották a közalkalmazottak sorából, miután a Wikileaks portál kiszivárogtatta a párt taglistáját. [5]

A bevándorlók magas száma miatt szükséges tolerancia okán azonban egyes, gyalázkodónak tekintett, elferdített népnevek – mint pl. a „paki” (pakisztáni, közép-ázsiai) vagy „wog” (bármely dél-ázsiai, arab, karibi erősen sötét bőrű személy) – kimondását gyakorlatilag betiltották, ezen szavak használóit a közéletben kiközösítik vagy nyilvános bocsánatkérésre kényszerítik. [6]

A magyar szabályozás[szerkesztés]

A magyar Büntető törvénykönyv 269. §-a[1] közösség elleni izgatás néven bünteti a nagy nyilvánosság előtt elhangzó, gyűlöletre uszító megnyilvánulásokat; a 269/C. § pedig a holokauszt tagadását bünteti.[1] A Polgári törvénykönyv a személyhez fűződő jog sérelmeként határozza meg az emberi méltóság megsértését, így a gyűlöletbeszéd ellen polgári peres eljárásban is fel lehet lépni. Az ilyen jogérvényesítést nagyban akadályozza, hogy a bírósági gyakorlat[2] alapján csak akkor állapítható meg a jogsérelem, ha a gyűlöletbeszéd tárgya egyértelműen beazonosítható személy, így egy csoport ellen irányuló gyűlöletbeszéd ellen ez alapján nem lehet fellépni.

A gyűlöletbeszéd kapcsán az Alkotmánybíróság először 1992-ben fejtette ki véleményét: alkotmányellenesnek minősítette[3] a Btk azon szabályát, amely büntette a faji, vallási, etnikai csoportok elleni lealacsonyító kifejezések használatát, ugyanakkor az Alkotmánnyal összhangban lévőnek találta a gyűlöletre uszítás büntetőjogi szankcionálását.

Az elmúlt évek során több kísérlet volt a gyűlöletbeszéddel szembeni szigorúbb jogi fellépést lehetővé tevő törvények elfogadására. A Kormány kezdeményezésére a Parlament 2003-ban elfogadta a Btk. módosítását,[4] amely a büntetőjog eszközeivel lépett volna fel az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások ellen. Az Alkotmánybíróság a törvényt kihirdetése előtt alktományellenesnek nyilvánította.[5] Hasonló sorsa jutott az Parlament által 2007 októberében elfogadott törvénymódosító javaslatot,[6] amely polgári jogi eszközökkel lépett fel a gyűlöletbeszéd ellen. A törvényt a köztársasági elnök alkotmányos aggályok[7] miatt előzetes normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz, az Alkotmánybíróság a köztársasági elnökkel egyetértve megállapította a jogszabály alkotmányellenességét.[8] Ugyanez történt a Parlament által 2008 februárjában elfogadott, MSZP-s képviselők által benyújtott törvényjavaslattal,[9] amely a Btk.-ban, „gyalázkodás” néven büntette volna a gyűlöletbeszédet. A törvényjavaslatot sem a Kormány, sem az SZDSZ frakció, sem az ellenzék nem támogatta. A törvényt Sólyom László köztársasági elnök előzetes normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz,[10] az Alkotmánybíróság megállapította annak alkotmányellenességét.[11]

A Kormány az Alkotmánybíróság döntése után ismét a polgári jogi szabályok megváltoztatásával kívánta rendezni a gyűlöletbeszéd kérdését. Az Országgyűlés 2008. november 10-én fogadta el az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslatot.[12] A törvényjavaslat zárt listát tartalmaz (csak a faji, etnikai, vallási és szexuális irányultság szerinti csoportok esetében tenné lehetővé a gyűlöletbeszéd elleni fellépést), nem tartalmazza a civil szervezetek perindítási jogát, és nagyobb mérlegelési lehetőséget adna a bíróságoknak az eset súlyosságának megítélésében. A törvényt a köztársasági elnök előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróság elé küldte.[13]

2009 májusában MSZP-s képviselők az Alkotmány módosításával oldották volna fel az alkotmányos problémát. A nemzetközi jogi elvekre hivatkozó javaslat[14] kimondta volna, hogy a szólás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága nem irányulhat a gyűlöletkeltésre és a népirtás tagadására, eljelentéktelenítésére. Az alkotmánymódosítást csak az MSZP-s képviselők támogatták, így nem szerezte meg a szükséges kétharmados támogatást. Az MSZP képviselői ezután a holokauszttagadás kérdésére összpontosítottak: az Országgyűlés 2010 februárjában elfogadta a holokauszttagadás büntetőjogi üldözését tiltó jogszabály-módosítást.[15] Az ellenzéki pártok tiltakoztak a náci és kommunista rendszer által elkövetett bűnök elkülönült kezelése ellen, és hatalomra kerülve módosították a Btk-t,[16] így 2010 júniusától valamennyi népirtás tagadása bűncselekménynek minősül.

  1. a b 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 20.)
  2. A Fővárosi Bíróság ítélete a dr. Ádám Györgynek ifj. Hegedűs Lóránt ellen indított perében, 2004. február 26.
  3. 30/1992. (V. 26.) AB határozat
  4. T/5179. sz. törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
  5. 18/2004. (V. 25.) AB határozat
  6. T/3719. sz. törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról
  7. Sólyom László köztársasági elnök alkotmánybírósághoz intézett levele. Köztársasági Elnöki Hivatal, 2007. november 13.
  8. 96/2008. (VII. 3.) AB határozat
  9. T/2785. sz. törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
  10. Sólyom László köztársasági elnök alktománybírósághoz intézett levele. Köztársasági Elnöki Hivatal, 2008. február 29.
  11. 95/2008. (VII. 3.) AB határozat
  12. T/6219. sz. törvényjavaslat az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról
  13. A köztársasági elnök indítványa az Alkotmánybírósághoz: az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítő eszközök biztosításáról szóló törvény. Köztársasági Elnöki Hivatal, 2008. november 26.
  14. T/9584. sz. törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról
  15. T/11705. sz. törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
  16. T/25. sz. törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]