David Irving

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
David Irving
David Irving.jpg
Született David John Cawdell Irving
1938. március 24. (84 éves)
Brentwood, Essex, Anglia
Állampolgársága brit
Nemzetisége brit
Gyermekei öt lány
SzüleiJohn James Cawdell Irving és Beryl Irene Newington
Foglalkozása író, történész
Iskolái London University, University College, London School of Economics

A Wikimédia Commons tartalmaz David Irving témájú médiaállományokat.

David John Cawdell Irving (Brentwood, Essex, 1938. március 24. –) angol író, történész. Az 1960-as évektől kezdve főként a második világháborúval kapcsolatos történettudományi munkák szerzője. Könyvkiadási szempontból sikeres munkásságát beárnyékolja, hogy egyes műveit a náci eszmékkel való szimpatizálással vádolta a történészszakma. Az 1980-as évek végétől nyíltan holokausztrevizionista nézeteknek adott hangot. 2000-ben rágalmazási pert indított, melytől azt remélte, helyreállítja történészi reputációját, de a pert elvesztette. 2005-ben, Ausztriában átutazóban egy évre börtönbe kellett vonulnia holokauszttagadás miatt.

Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész szerint „a világ legügyesebb holokauszttagadója”.[1] A Le Monde diplomatique egy 2007-es cikke szerint Irving Nagy-Britanniában teljesen hitelét vesztette.[2]

Munkássága[szerkesztés]

Megtanult németül, és hosszabb időt töltött Nyugat-Németországban a nemzetiszocializmus történetét kutatva. Hatalmas munkát végzett a források kutatásában, de annak eredményeit gyakran meghamisította és saját prekoncepciója szerint használta fel.[3]

21 éves korától jelentek meg cikkei német folyóiratokban. Első, fő vonalaiban kifogástalan könyve, a The Destruction of Dresden (Drezda elpusztítása) 1963-ban jelent meg.[4] Legjelentősebb munkája, a Hitler's War (Hitler háborúja) 1977-ben látott napvilágot. Ezt a művét akkoriban még a kor elismert történészei (pl. A. J. P. Taylor, John Keegan) is alapműként fogadták. Később Irving Hitler szerepével kapcsolatban eleinte a részleges felmentést alkalmazta, majd fokozatosan a történelmi és az erkölcsi nagyság magaslatára emelte őt.

Élesen támadta a hivatásos történészeket, munkáikat kigúnyolta. Saját munkája során azonban a dokumentumokat manipulálta, kiragadott részletekből megdöbbentő saját téziseket állított fel, irreleváns forrásokra hivatkozott. Lábjegyzeteiben egyszerűen nem létező levéltári jelzetek is előfordulnak. Ő az egyik „atyja” annak a tézisnek is, hogy a Szovjetunió 1941 júniusában készen állt Németország megtámadására. Ezt egyértelműen hamis bizonyítékokkal „támasztotta alá”.[5]

Irving résztvevője volt a Német Népi Unió éves gyűléseinek, illetve részt vett neonáci gyűléseken, találkozókon, sörcsarnokokban rendezett összejöveteleken. Saját bevallása szerint a küldetése az volt, hogy az "ígéretes fiatal férfiakat a helyes irányba terelje" (Irving véleménye szerint a nőknek csak "egyetlen feladatuk van, hogy minket (férfiakat) szüljenek", s a "férfiak alárendeltjeinek" kell lenniük), a nők "helyes irányba terelése" nem érdekelte. Ironikus módon az elkötelezett német nacionalista fiatalok Irvinget gyakorlatilag hiteltelennek tartották nem német származása miatt. [6]

Művei[szerkesztés]

  • 1963 – The Destruction of Dresden
    • Apokalipszis 1945. Drezda elpusztítása; fordította: Tudós-Takács János; Gede, Budapest, 2005
  • 1973 – The Rise and Fall of the Luftwaffe
  • 1977 – Hitler's War
    • Hitler háborúja és a hadiösvény; fordította: Molnár Ferenc; Gede, Budapest, 2012
  • 1981 – The War Between the Generals
  • 1983 – The German Atomic Bomb: The History of Nuclear Research in Nazi Germany
  • 1983 – The Secret Diaries of Hitler's Doctor
  • 1986 – Uprising!
    • Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956; fordította: Tudós-Takács János; Gede, Budapest, 2003
  • 1986, 2010 – War between the Generals
  • 1987 – Hess, the Missing Years
  • 1989 – Göring
  • 1987-1997 – Churchill's War
  • 1996 – Nuremberg: The Last Battle
    • Nürnberg: az utolsó csata; fordította: Major István; Gede, Budapest, 2007
  • 1996, 2014 – Goebbels – Mastermind of the Third Reich
    • Göbbels. A Harmadik Birodalom lángelméje; ford. Molnár Ferenc; Gede, Budapest, 2016

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ShermerGrobman 2002 49. oldal
  2. "Nagy-Britanniában, ahol nincs törvény a holokauszt tagadása ellen, Irving már teljesen hitelét vesztette, amikor sikertelenül próbálta perelni Deborah Lipstadt történészt 1998-ban azért, mert holokauszt-tagadónak nevezte őt. (In Britain, which does not have a Holocaust denial law, Irving had already been thoroughly discredited when he unsuccessfully sued historian Deborah Lipstadt in 1998 for describing him as a Holocaust denier.)" Callamard, Agnès (April 2007), "Debate: can we say what we want?", Le Monde diplomatique
  3. Hitler historian loses libel case”, BBC News, 2000. április 11. (Hozzáférés ideje: 2010. január 2.) 
  4. Lukacs 1998 36. oldal
  5. Lukacs 1998 39. oldal
  6. Lipstadt 1993 18. oldal

Források[szerkesztés]