Gyöngyöspatai vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gyöngyöspatai vár
Pata vára
Ország Magyarország
Mai település Gyöngyöspata
Tszf. magasság260 m

Épült 10. század (?)
Építő Pata vezér (?)
Elhagyták 13. század (?), majd 1460
(Mátyás seregei lerombolták)
Állapota elpusztult
Típusa sáncvár, palánkvár
Építőanyaga fa, föld, kő
Elhelyezkedése
Gyöngyöspatai vár (Magyarország)
Gyöngyöspatai vár
Gyöngyöspatai vár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 49′ 03″, k. h. 19° 47′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 03″, k. h. 19° 47′ 27″

A gyöngyöspatai vár egy mára elpusztult kora Árpád-kori nemzetségfői erődítés Gyöngyöspata közelében, a Mátra déli oldalán.

Fekvése[szerkesztés]

A vár a falu központjától 400 méterre északkeletre fekvő Várhegyen található. A 260 méteres tengerszint feletti magasságú domb mintegy 60 méterrel emelkedik környezete fölé. Nyugatról és délről a Danka-patak határolja.

Története[szerkesztés]

A vár a fennmaradt Árpád-kori oklevelekben nem szerepel, az írásos források közül egyedül Anonymus említi művének 32. fejezetében: „Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Pata vezér Taksony fejedelem idejében élt, a vár építését tehát a 10. század első felére tehetjük[1]. Ezt régészeti leletek (kerámia, a sánc szerkezete) is alátámasztják. Bóna István szerint azonban a falu, temploma és temetője is csak a 11. században alakult ki, így ő a vár keletkezését is erre az időszakra teszi[2]. Valószínűleg a 13. században már elpusztult, mivel egy 1275-ös oklevél a falu birtokosait említi (Pata fia, Demeter és Pata fia, Pata), de a várat nem.

Az 1460-es években a várat a husziták rövid ideig újra használatba vették, részben újjáépítették. Ennek néhány 15. századi kerámialelet és okleveles források a bizonyítékai. Giskra alvezérei, Zagyvafői Andriskó és Urik 1460. április 24-én elfoglalták a területet, az itteni fából épült várkastélyt pedig megerősítették, ami vélhetően fa palánk és saroktornyok építését jelentette. Az erősségben ezután 600 gyalogos és lovas tartózkodott, így a huszita portyák egyik fontos kiindulópontjává vált. Mátyás király utasítására 1460 májusában Rozgonyi Sebestyén és Héderváry László egri püspök csapatai - mintegy 2000 fő - sikertelenül ostromolták. Végül a király vezetésével legyőzték a huszitákat. Az ostrom és az azt követő rombolás után a vár már nem épült újjá.

Kutatása[szerkesztés]

A vár első tudományos alapú leírója Bartalos Gyula, aki 1885-ben és 1909-ben írt a szerinte az őskori váraknál fiatalabb korú várról. Soós Elemér 1911-ben írt egy kisebb tanulmányt a várról, majd Pásztor József 1911-ben, 1928-ban és 1933-ban megjelent könyveiben is említette azt. 1965-ben és 1971-ben Kovács Béla végzett itt ásatásokat, ő megismerve a sánc szerkezetét, kerámialeletek alapján megállapította a vár 10. századi eredetét. Az 1970-es évek elején több alkalommal Szabó János Győző, 1983-ban Sándorfi György, az 1980-as évek elején pedig Dénes József és Skerletz Iván foglalkoztak a várral.

Leírása[szerkesztés]

A vár két részből áll: a felső vár kisebb (1,27 hektár), bár a környező váraknál jóval nagyobb. Az ennél mintegy 8 méterrel alacsonyabb szinten fekvő alsó vár pedig még nagyobb (6 hektár) kiterjedésű.

A kör alakú felső vár 400 méter hosszú védműveit Kovács Béla tárta fel. Külső eleme egy 4,5 méter széles, 1,5 méter mély, V alakú árok. Az innen kitermelt földet annak külső peremén halmozták fel. Az árok belső szélétől 1,5-2 méterre egy 80–100 cm széles, ismeretlen magasságú kőfal nyomai fedezhetőek fel. Ezen belül húzódott a széles talpú (16-17 méteres alapszélesség), fából, vörösre égetett földből és kőből rakott sánc. A sánc rekeszeit 20–25 cm átmérőjű, 2-3 méter hosszú, elszenesedett állapotban feltárt gerendák alkották. A gerendákat egymásra keresztben fektették és egymással összekapcsolták. A rekeszeket kővel és földdel töltötték ki.

Az alsó vár területe mezőgazdasági művelés alatt áll. Sáncai lepusztultak, csak azok északnyugati indítása maradt fenn.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]