Guy Béart
| Guy Beart | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Guy Béhart-Hassan |
| Született | 1930. július 16.[1][2][3][4] Kairó[4] |
| Származás | szefárd zsidó |
| Elhunyt | 2015. szeptember 16. (85 évesen)[5][3][4][6] Garches[4] |
| Sírhely | Cemetery of Garches |
| Házastársa | Geneviève Galéa Cécile de Bonnefoy du Charmel (1959. március 7.) |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Amélia Taral, David Béhart-Hasson |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | sanzon |
| Díjak |
|
| Tevékenység | énekes-dalszerző |
| Kiadók | Philips |
| IPI-névazonosító | 00061397768 |
| Guy Beart weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guy Beart témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Guy Béart (Kairó, 1930. július 16. – Garches, 2015. szeptember 16.) francia sanzonénekes, dalszerző, színész.
Pályakép
[szerkesztés]Béart Guy Béhart-Hasson néven született Kairóban egy szefárd zsidó családban, amely később Guy Béart gyermekkorában Libanonban talált menedéket. Apja könyvelőként és üzleti tanácsadóként végzett munkája során a család gyakran költözött, amelyet Egyiptom mellett Franciaországban, Görögországban és Mexikóban töltöttek. Libanonban telepedtek le. Guy Beart középfokú tanulmányait Libanonban végezte. Francia érettségit a Bejrúti Nemzetközi Főiskolán szerzett. Az École nationale de musique-on tanult zenét. A zenei mellett mérnöki diplomát is szerzett.
Amikor édesapja 1952-ben meghalt, Béhart mérnöki pályára lépett, hogy segítsen eltartani családját. Ezzel párhuzamosan a párizsi École nationale de musique-on hegedűlni és mandolinozni tanult. Dalokat írt, és a párizsi kabarékban dolgozott, Guy Béart művésznéven gitározott és énekelt. Amikor egyik dalának egy népszerű előadótól készült változata óriási sikert aratott, megnőtt az rá az érdeklődés. Juliette Gréconak és másoknak komponált. A neves zenei producer, Jacques Canetti, és zenésztársa, Boris Vian foglalkoztatta. Kiadott egy albumot, amely 1958-ban elnyerte a Grand Prix du Disque díját. A félénk Béart kezdetben lámpaláztól szenvedett, és küszködött a Olympia (Paris)ban bemutatott koncertje során.
Legnagyobb sikerét az 1958-as film, a L'Eau vive[7] zenéjének megírásával érte el. A film címadó dalát a francia sanzon klasszikusának tekintik.
Béart énekesi karrierjét hamarosan elárasztotta a rock and roll amerikai hulláma. Azonban feltalálta magát egy televíziós műsor házigazdájaként, így továbbra is a nyilvánosság előtt tudott szerepelni.
Az 1980-as évek elejére szinte teljesen kikerült a reflektorfényből, és bár csak az ötvenes évei elején járt, számos súlyos egészségügyi probléma is gyötörte. 1987-ben Crazy Hope (Espoir fou) címmel könyvet adott ki betegségéről, amely lánya sikerével együtt a Manon of the Spring című kasszasiker filmben újjáélesztette a népszerűséget. Több mint 25 évvel a párizsi olimpián való első fellépése után visszatért egy sor nagysikerű előadással.
Első feleségétől, Cécile de Bonnefoy du Charmeltől egy lánya született, Ève (született (1959). 1963-ban második feleségével, Geneviève Galéával (Geneviève Guillery álneve) született egy lánya, Emmanuelle, aki színésznő lett.
1994-ben Béart elnyerte a Grand Prix de l'Académie française-t hosszú pályafutása során elért eredményei elismeréseként. Béart több, mint 300 dalt írt. Szívrohamtól halt meg 85 éves korában, Garchesben.
Albumok
[szerkesztés]- 1957: Guy Béart (or Qu'on est bien)
- 1958: Guy Béart Volume 2 (or L'Eau vive)
- 1960: Guy Béart Volume 3 (or Printemps sans amour)
- 1963: Guy Béart Volume 4 (or Fille d'aujourd'hui)
- 1965: Qui suis-je? (or Les grands principes)
- 1966: Vive la rose − Les très vieilles chansons de France
- 1968: La Vérité
- 1968: V'là l'joli vent − Les nouvelles très vieilles chansons de France
- 1969: La Fenêtre
- 1971: L'Espérance folle
- 1973: Couleurs du temps
- 1975: Il fait beau à Paris
- 1976: Chansons de notre temps et d'espérance
- 1977: Futur − Fiction − Fantastique
- 1978: Les Nouvelles Chansons
- 1981: Le beau miroir
- 1982: Porte − bonheur − Les chansons gaies des belles années
- 1986: Demain je recommence
- 1995: Il est temps
- 2010: Le Meilleur des choses
Live
[szerkesztés]- 1974: À l'université (dupla album)
- 1977: À la Comédie des Champs − Élysées (tripla album)
- 1999: En public (dupla CD)
Válogatásalbumok
[szerkesztés]- 2010: Best of (triple CD)
- 2014: Chansons éternelles de France
Filmzene (válogatás)
[szerkesztés]- 1958: L'eau vive
- 1962: La gamberge (Rendkívüli kiadás)
- 1964: Un drôle de caïd (Főnök szoknyában)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Roglo
- ↑ a b c d Fichier des personnes décédées
- ↑ https://pantheon.world/profile/person/Guy_Béart, Guy Béart, 2017. október 9.
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ Girl and the River
Források
[szerkesztés]- https://www.last.fm/music/Guy+B%C3%A9art/+wiki
- https://www.wrasserecords.com/Guy_Beart_312/biography.html
Irodalom
[szerkesztés]- Guy Béart, Jean-Paul Liégeois: Le grand chambardement: intégrales des chansons et poèmes. Cherche midi, Paris, 2013, ISBN 978-2-7491-2459-9
- Gérard Andrien (szerkesztő): Discographie de Guy Béart. Lüttich, 1989
- Guy Silva: Avec les bouquinistes des quais de Paris. Guy Béart előszavával. Le Castor astral, Bordeaux 2000, ISBN 2-85920-412-1
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Guy Béart című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Guy Béart az Internet Movie Database-ben (angolul)
