Boris Vian
| Boris Vian | |
 |
|
| Élete | |
| Született | 1920. március 10. Ville-d'Avray, Franciaország |
| Elhunyt | 1959. június 23. (39 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Ville-d'Avray |
| Nemzetiség | francia |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Vernon Sullivan |
| Fontosabb művei | Tajtékos napok (1946) |
| Boris Vian weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Vian témájú médiaállományokat.
|
|
Boris Vian (Ville-d'Avray, Franciaország, 1920. március 10. – Párizs, 1959. június 23.) francia író, költő, muzsikus.[1]
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.
Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Jelentősége[szerkesztés]
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.
| „ | Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe. | ” |
Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Művei[szerkesztés]
- Venyigeszú és a plankton (Vercoquin et le plancton, 1946) – Európa, 1984., PolgArt, 2001., Cartaphilus, 2008.
- Tajtékos napok ('L'Écume des jours, 1946) – Európa, 1969., 1977., 1979., Merhávia, 1993., [1999]., 2005., 2006., Parlando Hangoskönyvkiadó, 2007., Cartaphilus, 2011.
- Pekingi ősz (L’Automne à Pékin, 1947) – Magvető, 1971., Holló és Társa, [1992.], Polgár, 1996., PolgArt, 2001., Cartaphilus, 2009.
- Barnum's Digest, 1948 (verseskötet)
- Dalok aszpikban (Cantilènes en gelée, 1949) (versgyűjtemény)
- A hangyák (Les Fourmis, 1949) - részben (11 novellából 6): Blues egy fekete macskáért, Cartaphilus, 2008.; részben (3 novella): A kék liba, Cartaphilus, 2009.
- Piros fű (L'Herbe rouge, 1950) – Polgár, 1997, Cartaphilus, 2007.
- Hullasztó (L'Arrache-cœur, 1953) – Polgár, 1998.
- Szívtépő (L'Arrache-cœur, 1953) – Cartaphilus, 2007. (a Hullasztó javított kiadása bevezető tanulmánnyal)
Posztumusz kötetek[szerkesztés]
- Alvilágjárók (Trouble dans les Andains, 1966) - Helikon, 2014.; (korábban: Kalandárium – PolgArt, 2000.)
- Le Loup-garou [A farkasember], 1970 (novellák) - ebből 5 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009.
- Le Ratichon baigneur [A fürdőző csuhás], 1981 (novellák) - ebből 4 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009.
- Mindenkit megnyúzunk! (L'équarrissage pour tous) (drámák) - Cartaphilus, 2010
Vernon Sullivan álnéven[szerkesztés]
- Köpök a sírotokra (J’irai cracher sur vos tombes, 1946) – Láng kiadó, [1989], PolgArt, 1999., Cartaphilus, 2008.
- A holtaknak már mindegy (Les morts ont tous la même peau, 1947) – Cartaphilus, 2011.; (korábban: Minden hulla fekete címen - Láng, 1991.)
- Pusztuljon minden rusnyaság! (Et on tuera tous les affreux, 1948) – Cartaphilus, 2012.; (korábban: Öljünk meg minden rohadékot! címen - Láng, 1990.)
- Ki érti a nőket? (Elles se rendent pas compte, 1950) - Cartaphilus, 2014.; (korábban: És mindez a nők miatt– Láng, 1992.)
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Magyarországon – valószínűleg tévesen – úgy tudják, hogy Vian saxofonos volt. Valójában egy kis trombitán játszott, amit "zsebtrombitának, azaz trompinette-nek" nevezett.
További információk[szerkesztés]
- Életrajza és művei a Terebess Ázsia E-Tárban
- Cartaphilus Kiadó életműsorozata (életrajz, utószók, kritikák, idézetek)
- Le petit cahier du grand Boris VIAN, Le site le plus important sur Vian
- A Dezertőr 45 nyelven
- Le déserteur, YouTube-videó
|
