Boris Vian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boris Vian
Boris Vian - WIKI retouched.jpg
Élete
Született 1920. március 10.
Ville-d’Avray, Franciaország
Elhunyt 1959. június 23. (39 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetiség francia
Házastársa
  • Michelle Vian (1941. július 5. – 1952)
  • Ursula Kübler (1954 – 1959. június 23.)
Gyermekei
  • Patrick Vian
  • Carole Vian
Pályafutása
Írói álneve Vernon Sullivan
Jellemző műfaj(ok) dzsessz
Fontosabb művei Tajtékos napok (1946)
Kitüntetései ordre de la Grande Gidouille
Boris Vian weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Vian témájú médiaállományokat.

Boris Vian (Ville-d’Avray, 1920. március 10. – Párizs, 1959. június 23.): francia író, költő, muzsikus,[1] írói álneve Vernon Sullivan.

Élete[szerkesztés]

„ ...és egyetlen csinos lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek. ”
– Venyigeszú és a Plankton

Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus volt, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent első regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.

Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a ’Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.

Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.

Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Jelentősége[szerkesztés]

Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.

„ Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe. ”

Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.

Művei[szerkesztés]

  • Venyigeszú és a Plankton (Vercoquin et le plancton, 1946) – Európa, 1984, PolgArt, 2001, Cartaphilus, 2008, Helikon, 2014
  • Tajtékos napok (L'Écume des jours, 1946) – Európa, 1969, 1977, 1979, Merhávia, 1993, [1999], 2005, 2006, Parlando Hangoskönyvkiadó, 2007, Cartaphilus, 2011, Helikon, 2016
  • Pekingi ősz (L’Automne à Pékin, 1947) – Magvető, 1971, Holló és Társa, [1992], Polgár, 1996, PolgArt, 2001, Cartaphilus, 2009
  • Barnum's Digest, 1948 (verseskötet)
  • Cantilènes en gelée [Dalok aszpikban], 1949 (versgyűjtemény)
  • A hangyák (Les Fourmis, 1949) – részben (11 novellából 6): Blues egy fekete macskáért, Cartaphilus, 2008, részben (3 novella): A kék liba, Cartaphilus, 2009, részben (1 novella): Tábornokok uzsonnája, Helikon, 2016
  • Piros fű (L'Herbe rouge, 1950) – Polgár, 1997, Cartaphilus, 2007
  • Szívtépő (L'Arrache-cœur, 1953) – Cartaphilus, 2007 (korábban: Hullasztó címen – Polgár, 1998)
  • Birodalomépítők, avagy a Schmürz (Les Bâtisseurs d'empire ou le Schmürz, 1959) (dráma) – a Tábornokok uzsonnája kötetben, Helikon, 2016

Posztumusz kötetek[szerkesztés]

  • Tábornokok uzsonnája (Le Goûter des généraux, 1962) (dráma) – a Tábornokok uzsonnája kötetben, Helikon, 2016
  • Alvilágjárók (Trouble dans les Andains, 1966) – Helikon, 2014 (korábban: Kalandárium – PolgArt, 2000)
  • Le Loup-garou [A farkasember], 1970 (novellák) – ebből 5 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009
  • La Belle époque [A boldog békeidők],1972 (novellák) – ebből 3 novella a Tábornokok uzsonnája kötetben, Helikon, 2016
  • Le Ratichon baigneur [A fürdőző csuhás], 1981 (novellák) – ebből 4 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009, további 4 novella a Tábornokok uzsonnája kötetben, Helikon, 2016
  • Mindenkit megnyúzunk! (L'équarrissage pour tous) (drámák) – Cartaphilus, 2010

Vernon Sullivan álnéven[szerkesztés]

  • Köpök a sírotokra (J’irai cracher sur vos tombes, 1946) – Láng Kiadó, [1989], PolgArt, 1999, Cartaphilus, 2008
  • A holtaknak már mindegy (Les morts ont tous la même peau, 1947) – Cartaphilus, 2011 (korábban: Minden hulla fekete címen – Láng, 1991)
  • Pusztuljon minden rusnyaság! (Et on tuera tous les affreux, 1948) – Cartaphilus, 2012 (korábban: Öljünk meg minden rohadékot! címen – Láng, 1990)
  • Ki érti a nőket? (Elles se rendent pas compte, 1950) – Cartaphilus, 2014 (korábban: És mindez a nők miatt – Láng, 1992)

Magyarul[szerkesztés]

  • Tajtékos napok. Regény; ford., utószó Bajomi Lázár Endre; Európa, Bp., 1969 (Modern könyvtár)
  • Pekingi ősz. Regény; ford. Pődör László, bev. B. Mészáros Vilma; Magvető, Bp., 1971 (Világkönyvtár)
  • Venyigeszú és a plankton; ford. Bognár Róbert; Európa, Bp., 1984 (Vidám könyvek)
  • Köpök a sírotokra; ford. Rózsa László; Láng, Bp., 1989
  • Öljünk meg minden rohadékot!; ford. Vinkó József; Láng, Bp., 1990
  • Minden hulla fekete; ford. Ádám Péter; Láng, Bp., 1991
    • (A holtaknak már mindegy címen is)
  • És mindez a nők miatt; ford. Barabás József; Láng, Bp., 1992
    • (Ki érti a csajokat? címen is)
  • Piros fű; ford. Bognár Róbert; Polgár, Bp., 1997
  • Hullasztó; ford. Vargyas Zoltán, versford. Lator László; Polgár, Bp., 1998 (Polgár könyvek)
    • (Szívtépő címen is)
  • Vernon Sullivanː Köpök a sírotokra; ford. Rózsa László; 2. jav. kiad.; PolgART, Bp., 1999
  • Kalandárium; ford. Rózsa László; PolgART, Bp., 2000
    • (Alvilágjárók címen is)
  • Venyigeszú és a plankton; ford. Bognár Róbert; jav. kiad.; Cartaphilus, Bp., 2008 (Szórakoztató metafizika)
  • Szívtépő; ford. Vargyas Zoltán, versford. Lator László; Cartaphilus, Bp., 2008 (Szórakoztató metafizika)
    • (Hullasztó címen is)
  • Blues egy fekete macskáért. Novellák; ford. Domonkos Eszter et al.; Cartaphilus, Bp., 2008 (Szórakoztató metafizika)
  • Pekingi ősz; ford. Pődör László; jav. kiad.; Cartaphilus, Bp., 2009 (Szórakoztató metafizika)
  • A kék liba. Novellák 2.; Cartaphilus, Bp., 2009 (Szórakoztató metafizika)
  • Mindenkit megnyúzunk! Drámák; ford. Pacskovszky Zsolt, Takács M. József, Vinkó József; Cartaphilus, Bp., 2010 (Szórakoztató metafizika)
  • Vernon Sullivanː A holtaknak már mindegy; ford. Ádám Péter; jav. kiad.; Cartaphilus, Bp., 2011 (Szórakoztató metafizika)
    • (Minden hulla fekete címen is)
  • Vernon Sullivanː Pusztuljon minden rusnyaság!; ford. Vinkó József; jav. kiad.; Cartaphilus, Bp., 2012 (Szórakoztató metafizika)
  • Alvilágjárók; ford. Takács M. József; Helikon, Bp., 2013
    • (Kalandárium címen is)
  • Vernon Sullivanː Ki érti a csajokat?; ford. Lőrinszky Ildikó; Cartaphilus, Bp., 2014 (Szórakoztató metafizika)
    • (És mindez a nők miatt címen is)
  • Tábornokok uzsonnája; összeáll., ford., utószó Takács M. József; Helikon, Bp., 2016
  • Piros fű; ford. Bognár Róbert, utószó Takács M. József; Helikon, Bp., 2017
  • Pekingi ősz; ford. Pődör László, utószó Takács M. József; Helikon, Bp., 2019
  • Tajtékos napok; utószó Takács M. József, ford. Bajomi Lázár Endre; Helikon, Bp., 2020

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Magyarországon – valószínűleg tévesen – úgy tudják, hogy Vian szaxofonos volt. Valójában egy kis trombitán játszott, amit „zsebtrombitának”, azaz „trompinette”-nek nevezett.

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Boris Vian témában.
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boris_Vian&oldid=24940227”