Ugrás a tartalomhoz

Guidó flamand gróf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dampierre Guidó flamand gróf
(holland: Gwijde van Dampierre, francia: Gui de Dampierre, angol: Guy of Dampierre

Flandria grófja, Namur őrgrófja
Uralkodási ideje
1253 1279 (társgróf),
12791305 (Flamand gróf),
12641298 (Namuri gróf),
Koronázása
1279
ElődjeII. Margit flamand grófnő és II. Vilmos flamand gróf
UtódjaIII. Róbert flamand gróf
I. János namuri gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházDampierre-ház
Születettkb. 1226
Champagne
Elhunyt1305. március 7.
Compiègne
NyughelyeFlines Abbey
ÉdesapjaII. Vilmos, Dampierre ura
ÉdesanyjaII. Margit flamand grófnő
Testvére(i)
Házastársa1. Matilda de Bethune, 2. Luxembourgi Izabellá
Gyermekeild. szövegben
A Wikimédia Commons tartalmaz Dampierre Guidó flamand gróf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Guy de Dampierre (angol változat Guy of Dampierre, hollandul Gwijde van Dampierre, franciául Gui de Dampierre) (kb. 12261305. március 7., Compiègne) középkori flamand nemes, 1253-tól anyjával együtt, majd 1279 és 1305 között egyedül Flandria grófja, 1264 és 1305 között Namur márkija.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Guy szülei II. Vilmos, Dampierre ura és II. Margit flamand grófnő házasságából született második fiú volt.[1] Margitnak ez volt a második házassága. 1244-ben anyja örökölte Hainaut és Flandria grófságokat nővére, Johanna halála után és Margit első házasságából származó gyermekei bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként. 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand Grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak az Hainaut-i grófságot.[2] Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott Vilmossal, akit 1247-ben társgróffá nevezett ki. Vilmos 1251-es halála után Margit Guy-t nevezte ki társgrófnak és mivel azt sejtette, hogy Vilmos halálához köze volt az Avesnes családnak, újraindultak a csatározások.

Harcai az Avesnes családdal

[szerkesztés]

1253-ban Jean d'Avesnes, aki kisemmizve érezte magát flandriai örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainaut-t és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét azon a címet, hogy Guy nem hódolt előtte, amikor társgróffá nevezték ki. Vilmos és János megtámadták Holland Grófságot és július 4-én a westcapellei csata során legyőzték a flamand sereget és fogságba ejtették a Guy-t. Margit ekkor Károly anjou herceghez fordult segítségért, aki Hainaut grófság egy részéért cserébe támogatást nyújtott. A két fél 1254. július 26-án kötött fegyverszünetet és megegyeztek, hogy IX. Lajoshoz fordulnak közvetítésért.[3] Guy 1256-ban szabadult ki fogságából, amikor Lajos megerősítette 1246-os döntését és az Avesnes családnak ítélte Hainaut-t és a Dampierre családnak Flandriát. A két család közötti ellenségeskedés János 1257-es halálával megszűnt.[2]

1263. március 20-án megvásárolta a namuri őrgrófi címet II. Balduin latin császártól.[4] 1278. december 29-én anyja lemondott a flamand grófi címről és ezután egyedül uralkodott.

1270-ben Margit elkobozta a Flandriában működő angol kereskedők vagyonát és ezzel egy súlyos következményekkel járó kereskedelmi háborúba taszította a grófságot. Mivel a flamand textilipar szinte teljesen az angol és skót gyapjú behozatalától függött, a flamand kereskedők és textilművesek a grófok ellen fordultak. Guy-nak később is sok gondja volt alattvalóival azután is, hogy 1278-ban anyja lemondott a trónról. 1280-81-ben Bruges és Ypres városokban tört ki felkelés.[2]

Harc Flandria és Franciaország között

[szerkesztés]

Flandria és a Francia Királyság közötti konfliktus 1285-ben IV. Szép Fülöp trónra lépése után tört ki. 1288-ban a súlyos adóterhek miatt a flamand polgárság IV. Fülöp francia királyhoz fordult segítségért, amit a király (Guy keresztfia) Flandria feletti ellenőrzésének megszilárdítására akart felhasználni és a flamand városokba francia királyi képviselőket küldött. 1290-ben Fülöp Flandriát III. János hainaut-i grófnak adta, bár ekkor még nem tudta akaratát rákényszeríteni Guy-re.

A király és a gróf közötti ellentét 1294-ben oda vezetett, hogy Guy szövetséget kötött Angliával és feleségül adta Fillippa lányát Eduárd walesi herceghez. Erre válaszul Fülöp Párizsba rendelte és foglyul ejtette Guy-t két fiával, valamint megparancsolta neki, hogy érvénytelenítse a házasságot és tartsa be az Anglia ellen meghirdetett francia kereskedelmi embargót.[2] Ráadásul Filippát Párizsba vitette, ahol egészen 1306-ban bekövetkezett haláláig a király fogja maradt. Bár Guy-t a király később szabadon engedte, de a francia királyi követek viselkedésére vonatkozó panaszait semmibe vette és megtiltotta neki, hogy a királyság legmagasabb nemesi tanácsához forduljon. 1296-ban Guy elfogadta az hainaut-i grófsághoz tartozó Valenciennes város hódolatát és Flandriához csatolta azt. II. János ekkor Holland Grófság felől megtámadta Flandriát, Fülöp pedig maga elé idézte Guy-t, váltságdíj fizetésére és az elfoglalt területek feladására kötelezte.

1297. január 7-én Guy nyíltan szövetséget kötött I. Eduárd angol királlyal és két nappal később hivatalosan is semmissé nyilvánította Fülöpnek tett hűbéresi esküjét. Válaszul Fülöp a flandriai grófságot hivatalosan a királyság részéve nyilvánította és 1297 júniusában sereget küldött II. Robert d'Artois vezetésével Flandria elfoglalására. Robert augusztus 20-án a furnes-i csatában legyőzte a sebtében toborzott grófi sereget és elfogta Guy-t két fiával együtt.[5] Edward angol király nyolc nappal később kis létszámú serege élén partra szállt és Gent városába, a gróf székhelyére vonult. Időközben a franciák elfoglalták Lille és Brugge városát, míg Eduárd tétlenül nézte az eseményeket. Guy 1297 októberében fegyverszünetet kötött, míg Eduárd 1208 márciusában visszatért Angliába.

Lemondása, fogsága és halála

[szerkesztés]

1300. január 6-án véget ért a fegyverszünet és Fülöp, kihasználva az alkalmat, bátyja, Charles de Valois vezetésével sereget küldött Flandria meghódítására. Az idős Guy (akkorra már több, mint 70 éves) nem vállalta az összecsapást és lemondott a flamand trónról fia, Róbert javára. Ennek ellenére a franciák folytatták az előrenyomulást és 1300 májusában az utolsó flamand kézen lévő erőd, Ypres vára is elesett. Guy két fiával és számos flamand nemessel együtt a franciák fogságába kerül és Párizsba hurcolták őket.

A flamand városok polgársága azonban a franciák uralmát Jacques de Châtillon helytartó uralma alatt még jobban ellenezte, különösen Fülöp 1301. májusi provokatív látogatása után. Brugge városában lázadás tört ki és a francia helyőrség lemészárlása után II. Robert d'Artois serege élén visszatért Flandriába. A flamand városok milíciája és a gróf maradék támogatói 1302. július 11-én Kortrijk közelében, az Aranysarkantyús csata nevű összecsapásban legyőzték a francia lovagokat.

Ezt követően Guy-t a franciák szabadon engedték, hogy a lázadókkal tárgyaljon, akik azonban semmiképpen nem akartak visszatérni a francia (vagy akár a flamand grófi) uralom alá. Fülöp második támadása 1304-ben sikerrel járt, miután a Zierikzee-i tengeri csatában legyőzte a flamand hajóhadat, illetve döntetlennel végződő csatát vívott a szárazföldön Mons-en-Pévèle közelében.[2] Guy-t ekkor ismét börtönbe vetették és ott is halt meg 1305-ben.[6] Utóda a flamand grófi trónon fia, Róbert (korabeli becenevén Flandria oroszlánja - Leeuw van Vlaanders) volt.

Családja és leszármazottai

[szerkesztés]

1246 júniusában házasságot kötött Matilda de Bethune-nel (? - 1264. november 8.), VII. Róbert, Bethune ura lányával,[7] a házasságból a következő gyerekei születtek:

1265 márciusában feleségül vette Luxembourgi Izabellát (? - 1298. szeptember 25.), V. Henrik luxemburgi herceg és Marguerite de Bar lányát. Guy második házasságából[15] további nyolc gyereke született:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana erősíti meg leszármazását, amikor megnevezi "Guillelmo domino de Dampetra [et] Margaretæ" fiait (ebben a sorrendben), mint "Guillelmum Guodnem et Iohannem". Forrás: Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 308. Idézi: Cawley
  2. a b c d e f Nicholas, D.. Medieval Flanders. Longman, 157. o. (1992) . Idézi: Cawley
  3. Bayley, C. C. (1949): The Formation of the German College of Electors in the mid-Thirteenth Century (Toronto), p. 39. Idézi: Cawley
  4. Kerrebrouck, P. Van. Les Capétiens 987-1328, 462. o. (2000) , idézi: Crawley
  5. Guillaume de Nangis krónikája jegyezte fel, hogy "Karolus comes Valesii" fogságába esett "Guido comes Flandrensium...cum duobus filiis Roberto et Guillermo". Forrás: RHGF XX, Chronicon Guillelmi de Nangiaco, p. 582. Idézi: Cawley
  6. A Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco jegyezte fel 1305 februárjában "Guido comes Flandrensis" halálát. Forrás: RHGF XX, Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco, p. 591. Idézi: Cawley
  7. A Genealogia Comitum Flandriæ nevezi meg "Guido frater eius [=Willelmus]" feleségét, mint "Mathilde filia Roberti Tenremontensis". Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  8. a b c d e A Genealogia Comitum Flandriæ jegyezte fel "Guido…ex Mathilde filia Roberti Tenremontensis" fiait (ebben a sorrendben): "Robertum, Willelmum, Iohannem episcopum Leodiensum, Balduinem et Philippum". Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  9. Jean Desnouelles krónikája jegyezte fel, hogy "li contes de Flandres...sen fil Guillaume" feleségül vette "la fille Raul de Neelle connestable de Franche", vagyis Raoul, a francia királyi haderő főparancsnokának lányát. Forrás: RHGF XXI, Extraits de la Chronique attribuée à Jean Desnouelles, p. 184. Idézi: Cawley
  10. Az Annales Blandinienses jegyezte fel 1291-ben "Iohannes, filius Guidonis comitis Flandrie et Mathildis de Bethunia eius coniugis, episcopus Leodiensis" halálát. Forrás: Annales Blandinienses 1291, MGH SS V, p. 34. Idézi: Cawley
  11. a b c A Genealogia Comitum Flandriæ jegyezte fel "Guido…ex Mathilde filia Roberti Tenremontensis" három lányát és hogy az első "Iohanni duci Brabantie" felesége lett. Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  12. A Genealogia Ducum Brabantiæ Ampliata nevezte meg Margitot ("Margaretam filiam Guidonis comitis Flandrie") mint "Iohannes dux Lothoringie et Brabantie" második feleségét. Forrás: Genealogia Ducum Brabantiæ Ampliata 14, MGH SS XXV, p. 397. Idézi: Cawley
  13. Az Oude Kronik van Brabant jegyezte fel, hogy "Johannes primus…in ducatu Lotharingie et Brabancie" második felesége "Margareta, filia Guidonis comitis Flandrie" volt. Forrás: Oude Kronik van Brabant, p. 68. Idézi: Cawley
  14. A Chronologia Johannes de Beke jegyezte fel Flóris gróf és "Beatricem filiam Guidonis Flandrensis comitis" házasságát. Forrás: Chronologia Johannes de Beke 74e, p. 227. Idézi: Cawley
  15. Iohannis de Thilrode Chronicon krónikája nevezte meg Guy második feleségét, mint "Elysabeth filia Henrici comitis de Lucemborch". Forrás: Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 575. Idézi: Cawley
  16. A Liber Pluscardensis jegyezte fel Roxburgh-ban 1279-ben "Alexander filius Alexandri tercii et…Margaretæ sororis Edwardi Langschankiæ regis Angliæ" és "filiam comitis Flandreæ" házasságát. Forrás: Skene, F. J. H. (ed.) (1877) Liber Pluscardensis, Historians of Scotland Vol. VII (Edinburgh) Vol. I, Liber VII, CXXX, p. 108. Idézi: Cawley
  17. A Kronik van Arent toe Bocop jegyezte fel, hogy "Rennolt…grave van Gelre" második felesége "dye dochter van dye grave van Flanderen" volt, aki később megnevez, mint "Mergreta". Forrás: Kronijk van Arent toe Bocop, Codex Diplomaticus Neerlandicus, Second Series (Utrecht 1860), vijfde deel, pp. 188 and 190. Idézi: Crawey
  18. a b c A Chronique Normande nevezi meg "conte en Flandres…Guy de Dampierre" és második felesége, "fille au conte de Luxembourg" három fiát, mint "Jehan, Guy et Henry". Forrás: Chronique Normande (14th century), p. 1. Idézi: Cawley
  19. Leszármazását megerősíti a Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco is, amely 1308-as házasságakor feljegyezte: "Johannes de Namursio filius Guidonis Flandrensis comitis". RHGF XX, Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco, p. 597. Idézi: Cawley
  20. A Chronique Normande nevezi meg Philippát, mint "conte en Flandres…Guy de Dampierre" lányát második feleségétől "fille au conte de Luxembourg", hozzátéve, hogy eljegyezték "le roy d´Angleterre…Edouart son filz", vagyis Anglia királyának fiával, Edwarddal. Chronique Normande (14th century), p. 1. Idézi: Cawley
  21. Az Annals of Worcester is feljegyezte “Edwardum filium regis” és “filiam comitis Flandriæ” eljegyzését az Anglia és Flandria között 1296. február 2-án kötött szerződés értelmében. Luard, H. R. (ed.) (1869) Annales Monastici Vol. IV, Annales de Oseneia, Chronicon Thomæ Wykes, Annales de Wigornia (London), Annales de Wigornia, p. 529. Idézi: Cawley

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gwijde van Dampierre című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guy of Flanders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maison de Dampierre című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető

További információk

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Vilmos
Következő uralkodó:
III. Róbert
Elődje:
III. Henrik namuri őrgróf
Utódja:
János latin császár