Robert d’Artois (1250–1302)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A „Robert d’Artois” lehetséges további jelentéseiről lásd: Robert d’Artois (egyértelműsítő lap).
Ez a szócikk Artois grófjáról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Róbert (egyértelműsítő lap).
II. Róbert, Artois grófja
Artois grófja
Uralkodási ideje
1250 – 1302
Elődje I. Róbert
Utódja Matilda, Artois grófnője
Életrajzi adatok
Uralkodóház Artois-ház
Született 1250 szeptembere
Manszúra
Elhunyt 1302. július 11.
Kortrijk
NyughelyeMaubuissoni Apátság
Édesapja I. Róbert, Artois grófja
Édesanyja Brabanti Margit hercegnő
Testvére(i)
Házastársa 1) Amicie de Courtenay 2) Agnes de Dampierre 3) Hainaut-i Margit
Gyermekei 1) Mahaut, Fülöp, Róbert 2) - 3) -
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Róbert, Artois grófja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Robert d’Artois (Manszúra, 1250. szeptember – Kortrijk, 1302. július 11. vagy 1302), I. Robert d’Artois és Brabant Matilda posztumusz fia, Artois grófja 1250-től 1302-ig.[1]

Élete[szerkesztés]

Artois címere

Apja I. Róbert, Artois grófja, aki 1250. február 9-én Egyiptomban, a VII. keresztes hadjárat egyik csatájában életét vesztette. Anyja, Brabanti Matilda, II. Henrik brabanti herceg lánya.[2] Az apja halála után született gyermek II. Róbert néven örökölte a grófi címet.

Róbert tapasztalt katonaként részt vett az aragóniai keresztes hadjáratban. Apai nagybátyja, I. Károly szicíliai király 1275. december 25-én a királyság főkapitányává és helytartójává nevezte ki, ezt a posztot 1276 márciusáig töltötte be. 1284 és 1289 között a királyság régense volt unokatestvére, II. Károly nápolyi király nevében, aki ekkor börtönben volt. A király kiszabadulása után ismét kinevezték főkapitánynak.[3] 1297-ben a francia király parancsára a Flamand grófság ellen indított hadjáratot és Furnes mellett legyőzte a flamand sereget.[4]

Halála[szerkesztés]

1302-ben a király ismét Flandriába küldte, ahol feldúlta a vidéket és megkísérelte elfoglalni Kortrijk városát. A város falai alatt 1302. július 11-én a flamand felkelők seregével vívott aranysarkantyús csata során vesztette életét. A csata kezdetén Róbert gyalogsága sikeresen nyomult előre a flamandokkal szemben, de Róbert visszarendelte őket: a végső győzelmet kivívó rohamot saját lovagjainak tartogatta. Azonban a feldúlt, felázott, árkokkal átszabdalt talajon a lovagok nem tudtak kellő lendületet venni, hogy áttörjék a flamand gyalogosok sorfalát, és a kialakuló közelharcban a lovagokkal könnyűszerrel végeztek. Róbert megpróbálta összeszedni tartalékait és egy második támadást indított, de a flamand gyalogosok őt is levágták.[5]

Családja és leszármazottai[szerkesztés]

1262-ben Párizsban vette feleségül Amicie de Courtenay-t (1250–1275), Pierre de Courtenay lányát. Utóbbi VI. Lajos francia király leszármazottja volt. A házasságból három gyermek született:

  • Mahaut (1268–1329)
  • Fülöp (1269–1298),[6] 1275-től apja után Conches ura. 1298-ban a furnesi csatában halálos sebet kapott.[7] Felesége 1281-től Bretagne-i Blanka, II. János bretagne-i herceg és Beatrix (III. Henrik angol király lánya) lánya.[8] Házasságukból hét gyermek született, a legidősebb fiú, Róbert nagyapja halála után a grófi cím követelőjeként lépett fel nagynénjével szemben.
  • Róbert (1271)

1275-ben Amice meghalt és Róbert még kétszer nősült: 1277-ben feleségül vette Agnes de Dampierre-t (1237–1288), a Bourbon-ház örökösét, majd 1298. október 18-án Margitot (? – 1342, II. János hainaut-i gróf lányát.

Róbert halála után lánya, Matilda örökölte a grófi címet, de az örökösödést vitatta Fülöp fia, Róbert.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Leese, Thelma Anna, Blood royal: issue of the kings and queens of medieval England, 1066-1399, (Heritage Books Inc., 2007), 197.
  2. ↑ Az Oude Kronik van Brabant nevezi meg (ebben a sorrendben) Henrik és felesége, Mária gyermekeit: „Mechtildim comitissam Atrebatensem et Sancti Pauli, Mariam comitissam palatinam Reni, Beatricem lantgraviam Thuringie postea comitissam Flandrie, et Margaretam sanctiomonialem, postea abbatissam in Valle Ducis”. Forrás: Oude Kronik van Brabant, Codex Diplomaticus Neerlandicus, Second Series (Utrecht 1855), deerde deel, Part 1, p. 65. Idézi: Cawley
  3. ↑ Housley, Norman, The later Crusades, 1274-1580: from Lyons to Alcazar, (Oxford University Press, 1992), 204.
  4. ↑ Funck-Brentano, Fr., The Middle Ages, (WILLIAM HEINEMAW LTI), 375.
  5. ↑ Dunbabin, Jean, A hound of God: Pierre de la Palud and the fourteenth-century church, (Oxford University Press, 1991), 178.
  6. ↑ A Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel „Fülöp és Róbert” („Philippum...et Robertum”) nevét, mint Róbert artois-i gróf („comes Attrebati Robertus”) és Peter de Courtenay lányának („filia...Petri de Cortenajo militis”) gyermekeit. Forrás: RHGF XX, Gesta Philippi Tertii Francorum Regis, p. 500. Idézi: Cawley
  7. ↑ A Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel Fülöp, Róbert artois-i gróf fiának („Philippus filius Roberti comitis Attrebatensis”) halálát, akit Párizsban ("apud fratres Prædicatores Parisius") temettek el. Idézi: Cawley
  8. ↑ Ezt is a Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel, miszerint „Róbert artois-i gróf fia, Fülöp" („comes Attrebati Robertus...[filium] Philippum”) feleségül vette Blankát, János bretagne-i herceg lányát és Eduárd angol király unokahúgát” („filiam Johannis comitis Britanniæ Blancham, neptem Edoardi regis Angliæ”). Idézi: Cawley

Források[szerkesztés]

  • Dunbabin, Jean, A hound of God: Pierre de la Palud and the fourteenth-century church, Oxford University Press, 1991.
  • Funck-Brentano, Fr., The Middle Ages, WILLIAM HEINEMAW LTI.
  • Housley, Norman, The later Crusades, 1274-1580: from Lyons to Alcazar, Oxford University Press, 1992.
  • Leese, Thelma Anna, Blood royal: issue of the kings and queens of medieval England, 1066-1399, Heritage Books Inc., 2007.
  • Charles Cawley: Medieval Lands. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Robert_d’Artois_(1250–1302)&oldid=25109137”