Gerlóczy Ferenc (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerlóczy Ferenc
Született1911. október 23.
Budapest
Elhunyt1990. március 12. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár (1956–1981)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1935)
KitüntetéseiAkadémiai Díj (1962)
SírhelyeFarkasréti temető (28. körönd-1-4)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Gerlóczi és alsóviszokai Gerlóczy Ferenc (Budapest, 1911. október 23. – Budapest, 1990. március 12.[3]) magyar orvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár; az orvostudományok kandidátusa (1952), az orvostudományok doktora (1990).

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait a budapesti tudományegyetem orvosi karán 1935-ben fejezte be. 1935–1939 között a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve a SOTE I. sz. Gyermekklinika gyakornoka volt. 1939–1949 között egyetemi tanársegéd volt. 1939-ben gyermekgyógyász szakorvosi vizsgát tett. 1944-ben Szikszón volt körorvos, 1944–1945 között a szikszói II. Rákóczi Ferenc Közkórház megbízott igazgató-főorvosaként praktizált. 1948-ban magántanári képesítést szerzett. 1948-ban a Magyar Gyermekorvosok Társasága titkára, 1949-ben vezetőségi tagja, 1950-ben elnökségi tagja, 1952–1954 között elnöke, 1960-ban alelnöke, 1969–1979 között tiszteletbeli elnöke volt. 1949–1953 között egyetemi adjunktus volt. 1953–1956 között egyetemi docens volt. 1953–1967 között a Gyermekgyógyász Szakbizottságának tagja, 1958–1964 között elnökhelyettese, 1964–1967 között elnöke volt. 1956–1981 között egyetemi tanár volt. 1958–1968 között az Egészségügyi Tudományos Tanács Plénumának rendes tagja volt. 1958–1970 között a Magyar Tudományos Akadémia I. sz. Klinikai Bizottságának titkára volt. 1971–1981 között a Gyermekklinika igazgatója volt. 1978-tól a Magyar Táplálkozástudományi Társaság tiszteletbeli tagja volt. 1981–1990 között tudományos tanácsadóként dolgozott.

Munkássága[szerkesztés]

A mellékpajzsmirigy eredetű kórkép, a klinikai és experimentális virológia egyes kérdései, a csecsemő- és gyermekgyógyászat diagnosztikai kérdései álltak kutatásainak középpontjában. Könyvein kívül több tanulmánya jelent meg. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Acta Paediatrica Hungarica szerkesztőbizottságának.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Családja[szerkesztés]

Nevelőapja Gerlóczy Zsigmond (1863–1937) orvos, édesanyja Nagy Ida (1887–1944) voltak.[4] Féltestvére: Gerlóczy Géza (1890–1952) orvos, Gerlóczy Gedeon (1895–1975) építész, szakíró és Gerlóczy Edit (1889–1978) voltak. Testvére: Gerlóczy Pál (1909–1994). Felesége Gerlóczy (= Telléry) Sára (1931-) festő, grafikus. Három gyermeke született: Bea, Mónika és Ferenc (1957–) újságíró. Unokája: Gerlóczy Márton (1981–) író.

Művei[szerkesztés]

  • Maradék és differenciálnitrogén vizsgálatok gyermekeken (Recht Istvánnal, Budapest, 1938)
  • Adatok az anaphylaxiás májfunctiora (Recht Istvánnal, Gyógyászat, 1939)
  • A rachitis gyógyítása Caldeával (Budapesti Orvosi Ujság, 1940)
  • Adatok a test egyenészeti fejlődési rendellenességek örökléstanához (Budapest, 1941)
  • Testegyenészeti fejlődési rendellenességek örökléstanához (Orvosképzés, 1941)
  • Cysta ovarii nyolcéves gyermekben (Budapest, 1941)
  • Tetánia idiopathica juvenilis (Budapest, 1942)
  • Garatmögötti hidegtályog érdekes esete (Gyógyászat, 1942)
  • A csecsemőkori otogen toxikosisok (Orvosi Hetilap, 1943)
  • Az otogen decompositiok (Orvosi Hetilap, 1944)
  • Gyermekkori acut alcohol intoxicatio (Budapest, 1946)
  • Seronegatív lues diagnosztikailag érdekes esete (Orvosok Lapja, 1947)
  • A Guillain Barré-syndroma és a központi idegrendszer vírusbetegségei közötti kapcsolatról (Barta Lajossal, Orvosi Hetilap, 1949)
  • A koraszülött (A gyakorló orvos könyvtára. Gyermekgyógyászat. Budapest, 1950)
  • Rachitis és Tetania (Budapest, 1951)
  • A d, (-tocophero) E-vitamina koraszülöttek klinikumában és pathológiájában (tanulmányok, Budapest, 1951)
  • A placenta E-vitamin barriére-ének vizsgálata (Orvosi Hetilap, 1951)
  • Korszerű gyermekorvoslás újszülöttkorban ép viszonyok között (Gyermekgyógyászat, 1952)
  • A pterygium syndromáról 3 Status Bonnevie–Ullrich-eset részletes ismertetésével (Molnár Alice-szel; Gyermekgyógyászat, 1953)
  • Adatok a gyermekkori moniliasis kérdéséhez (Schmidt Károllyal, Scholz Magdával, Gyermekgyógyászat, 1955)
  • A rachitis időszerű kérdései (Orvosi Hetilap, 1956)
  • Csecsemő- és gyermekkori heveny katasztrófák (Szerkesztette: Láncos Ferenccel; A gyakorló orvos könyvtára; Budapest, 1957)
  • Sorvadt csecsemők vitamin-anyagcseréje. 1–10. (Gyermekgyógyászat, 1957–1958)
  • Központi idegrendszeri struktúrával bíró nyaki daganat csecsemőben (Jellinek Harryval; Gyermekgyógyászat, 1959)
  • A gyermekgondozás egyes kérdései (Budapest, 1960)
  • A rachitis gyógykezelése „Caldea”-val (Budapest, 1960)
  • Az E vitamin gyermekgyógyászati jelentősége (Budapest, 1960)
  • A hemihypertrophiáról. 11 valódi hemihypertrophia eset ismertetésével (Pap Kálmánnal; Gyermekgyógyászat, 1960)
  • Újabb adatok az E-vitamin érvédő szerepéhez a gyermekkorban (Gyermekgyógyászat, 1961)
  • Kizárólag anyatejjel táplált ikerpáron észlelt fehérje-hiánybetegség (Bencze Bélával, Tarján Róberttel; Gyermekgyógyászat, 1963)
  • Újabb biológiailag aktív anyagok kimutatása a vernix caseosában (Bencze Bélával, Iványi Kornéllal; Magyar Nőorvosok Lapja, 1963)
  • Adatok a gyermekkori E-vitaminhiány klinikopathológiájához (Gyermekgyógyászat, 1965)
  • A gyermekgyógyászat tanításának metodikai problémái (Az orvosképzés néhány kérdése; Budapest, 1966)
  • Az emberi E-vitaminhiányról és az E-vitamin hatásmechanizmusáról (Orvosi Vitamin, 1968)
  • Heveny katasztrófák csecsemő és gyermekkorban (Láncos Ferenccel, Budapest, 1970)
  • A mellékpajzsmirigyek túlműködéséről gyermekkorban (Molnár Máriával; Gyermekgyógyászat, 1970)
  • A gyermekgondozás egyes kérdései (Budapest, 1971)
  • A tocopherol – E-vitamin – újszülöttkori szerepéről és hatásmódjának egyes kérdéseiről (Gyermekgyógyászat, 1972)
  • Parathyreoidea eredetű kórképek. – A magnézium- anyagcserezavar jelentősége újszülöttkorban (Válogatott fejezetek a gyermekkor endokrinológiájából és anyagcserezavaraiból. Budapest, 1975)
  • A vitaminológia újabb eredményei (Gyermekgyógyászat, 1975)
  • Magnézium-anyagcsere a perinatális szakban (Ludmány Konráddal) – Vitaminháztartás a perinatális szakban. – Újszülött-táplálás és adaptáció (Gyermekgyógyászat, 1977)
  • Gyermekgyógyászat. Klinikai előadások. I–IV. (Budapest, 1979)
  • Vitaminok (Az újszülött. Budapest, 1986)
  • Tokoferol. E-vitamin. Vizsgálatok az élettan, kórélettan, klinikum témakörében. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Doktori értekezés (Budapest, 1987)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gerlóczy Ferenc tudományos munkáinak jegyzéke (Gyermekgyógyászat, 1981)
  • Barta Lajos–Körner Anna: Gerlóczy Ferenc (Orvosi Hetilap, 1990. 4.)
  • Halálhír (Magyar Nemzet, 1990. március 15.)
  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerlóczy_Ferenc_(orvos)&oldid=26761057”