Bencze Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bencze Béla
Született Bencze Béla
1929. március 3.
Makó
Elhunyt 2012. november 17. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Molnár Klára (1956-)
Foglalkozása orvos, egyetemi tanár
Iskolái Semmelweis Egyetem

Dr. Bencze Béla (Makó, 1929. március 3.Budapest, 2012. november 17.) magyar orvos, egyetemi tanár, címzetes egyetemi docens.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bencze József (?-1945) és Czirbus Aranka (1899-1975)[1] voltak. 1947-1953 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. 1949-1953 között medikus mentőtiszt volt. 1953-tól mentőorvos, később sebészszakorvos, a mentőszervezet vezető főorvosa, főigazgató-helyettese volt. 1962-től részt vett a mentőápolók szakosító és a medikusok fakultatív képzésében, 1969-től az újraindított mentőtiszti képzésben. 1967-1991 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt. 1975-től az Egészségügyi Főiskola mentőtiszti szakának főiskolai tanára és szakvezetője. 1979-től a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság elnöke. 1980-tól oxyológus szakorovs, e szaktárgyból a szakorvosi bizottság elnöke. 1991-től a Magyar Oxyológiai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. 1996-ig az Orvostovábbképző Egyetem Főiskolai karának oxyológiai tanszékvezetője volt. Az OMSZ élén eltöltött negyedszázados főigazgatóságának idején tovább szilárdult az Országos Mentőszolgálat szervezetének egysége, folytatódott a rohamkocsi-szolgálat és az egységes járműpark bővítése, az 1960-as évek közepétől kezdődő modern, országos rádióhálózat kiépítése, valamint az 1980-as évek elejétől a légimentésben megvalósult a mentőhelikopteres szolgálat is.

Művei[szerkesztés]

  • Oxyiológia (szerkesztő, 1979)
  • Elsősegélynyújtás (1989)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]