Gerinczy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerinczy Pál László
Született1906. május 8.
Odvas, Arad vármegye
Elhunyt1965. november 11.
Kraszna, Szilágy megye, Románia
ÁlneveLászló atya
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásarómai katolikus pap, szerzetes, prépost
Tisztségea Felsőház tagja (1937-1945)
SablonWikidataSegítség

Gerinczy Pál László OPraem (Odvas, Arad vármegye, 1906. május 8.Kraszna, Szilágy megye, Románia, 1965. november 11.) magyar római katolikus pap, szerzetes, tanár, prépost, 1937 és 1945 között felsőházi tag.

Élete[szerkesztés]

Gerinczy Pál 1906-ban született az Arad vármegyei Odvason. Középiskolai tanulmányait az aradi katolikus líceumban, a nagyváradi premontrei gimnáziumban végezte, majd a kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett, mert a trianoni békeszerződés következtében elcsatolt Erdélyből tanítóként dolgozó édesapjának menekülnie kellett. 1924-ben belépett a premontrei rendbe, újoncévét Jászón töltötte, majd Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen tanult, ahol 1928-ban filozófiai, 1930-ban teológiai, 1932-ben pedig kánonjogi doktorátust szerzett.[1]

1932-ben tért haza, és ekkor szentelte pappá Budapesten Luigi Sincero pápai legátus. Gerinczy ezután Gödöllőn, majd 1933-ban a budapesti Norbertinumban lett a rendi növendékek teológiai tanára és prefektusa, 1937-ben pedig gödöllői kormányzó perjel és így hivatalból, rendjét képviselve a magyar Felsőház tagja lett. 1938-ban apáttá, 1939-ben jászóvári és leleszi préposttá, majd 1940-ben váradhegyfoki préposttá nevezték ki.[2]

Nevéhez fűződik a budafoki premontrei gimnázium 1937-es alapítása, valamint a rend kassai, rozsnyói és nagyváradi gimnáziumának újranyitása. 1938-ban a francia kormány támogatásával Lycée Français néven Gödöllőn bentlakásos francia gimnáziumot alapított a német művelődési hatás ellensúlyozására, melyben több olyan francia pedagógus tanított, akik a második világháború alatt német internálótáborokból menekültek. 1944-45-ben emellett a premontrei rendházakban több francia menekültnek, például a budapesti francia követség kultúrattaséjának és családjának nyújtott menedéket. A világháború után, 1946-ban lemondott a jászói és leleszi prépostságról, majd szülőföldére visszatérve váradhegyfoki prépostként dolgozott 1965-ben bekövetkezett haláláig.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]