Gerő Ödön
| Gerő Ödön | |
 | |
| Élete | |
| Születési név | Grünhut Ödön |
| Született | 1863. szeptember 14. Pécs |
| Elhunyt | 1939. november 9. (76 évesen) Budapest |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerő Ödön témájú médiaállományokat. | |
Gerő Ödön, születési és 1883-ig használt nevén Grünhut Ödön[1] (Pécs, 1863. szeptember 14.[2] – Budapest, 1939. november 9.[3]) mérnök, művészeti- és szépíró, újságíró.
Pályája[szerkesztés]
Grünhut Miksa és Bőke Mária[4] fiaként született zsidó származású családba. A középiskolát és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Mérnöki oklevelet szerzett, de a mérnöki pályát hamarosan felcserélte az újságírással. Először a Pesti Hirlapnak dolgozott, itteni álnevei: Viharos, Mártha, Lakatos Endre. Rövid ideig az Ábrányi Emil által szerkesztett Budapesti Ujság zenereferense volt, majd a Neues Pester Journal német nyelvű lap munkatársaként Ego néven írt tárcákat. 1891-ben Fenyvesy Ferenc az általa alapított Magyar Ujsághoz meghívta segédszerkesztőnek. Ugyanebben az évben tíz fiatal íróval együtt megalapította az Élet című lapot, melynek fönnállásáig, hat éven át volt munkatársa, itt Vargha Ilona néven írta cikkeit. Ebben a lapban lett Friedrich Nietzsche híve, eszméinek népszerűsítője. 1910-től a Világ című napilap, 1912-től a Tolnai világlexikona (vagy a Tolnai Világlapja?) szerkesztője, 1919-től a Pester Lloyd belső munkatársa volt.
Részt vett az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat megalapításában. Az ő meghívására kereste fel Budapestet Ibsen norvég drámaíró. Ugyancsak ő vetette föl elsőként leánygimnázium létesítésének ötletét, amivel vitákat váltott ki.
Mint elbeszélő, az analizáló írók közé tartozott; különös érdeklődéssel fordult a századvégi Budapest szociális élete felé. Publicisztikai munkásságával hozzájárult a szabadelvű eszmék terjesztéséhez. Később képzőművészeti tanulmányai elvonták a szépirodalomtól, színházi és művészeti kritikákat, tanulmányokat írt. Ezekben a modern művészeti áramlatok és művészeti csoportok (köztük a Nyolcak) elfogadtatásáért küzdött.
Házastársa Hermann Leontin volt.
Munkái[szerkesztés]
- Az én fővárosom. Tárcák. Budapest, 1891 [Viharos álnéven]
- Egyének. Elbeszélések. Budapest, 1895
- Tárcák a Szabad Szó számára. Budapest, 1896
- Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai. Tizennyolc szövegközti képpel és negyven műmelléklettel. A Pesti Napló ajándéka. Budapest, 1902 (Lándor Tivadarral és Londesz Elekkel közösen)
- Finumháza. Elbeszélés, Budapest, 1902
- Budapest. Budapest, 1904 („Uránia.” Magyar Tudományos Egyesület. Népszerű tudományos felolvasások)
- Férjnél; A béna. Elbeszélések, Budapest, 1904 (Magyar Könyvtár)
- Két világban I–II. Regény. Budapest, 1905
- Modern magyar festőművészek. A modern magyar festészet fejlődése. Budapest, 1906 online (Londesz Elekkel közösen)
- A festőművészet remekei a Szépművészeti Múzeum klasszikus gyűjteményéből. A Pesti Napló előfizetőinek ismerteti Gerő Ödön. Budapest, 1907
- Székely Bertalan. Budapest, 1913
- Ágai Adolf. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, Budapest, 1918
- Emlékezések zsidó.magyar értékekre. Budapest, 1933
- Művészetről – művészekről. Budapest, 1939
- Tegnaptól máig. A magyar festészet fejlődése a régiektől az újakig. A magyar festőművészet albuma. Budapest, é. n.
- Az én fővárosom; vál. Csontó Sándor, Saly Noémi; Kortárs, Bp., 2021 (A Tegnap Városa)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Belügyminisztérium 1883. évi 51874. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1883. év 6. oldal 29. sor.
- ↑ Születési bejegyzése a pécsi izraelita hitközség születési akv. 358/1863. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 501/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ Gerő Ödön születésekor anyja családneve: Böken
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet: A novella és a regény fejlődése / Elbeszélők c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [1]
- Petrik Géza Könyvészete
- http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/8515
