George Saunders

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Saunders
A 2023-as Nemzeti Könyvfesztiválon(wd)
A 2023-as Nemzeti Könyvfesztiválon(wd)
Született1958. december 2. (65 éves)
Amarillo, Amarillo,  USA.
Állampolgárságaamerikai[1][2][3][4][5]
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • fordító
  • esszéíró
  • újságíró
  • prózaíró
  • író
  • geofizikus
  • geological engineer
  • fantasyíró
  • novellaíró
  • egyetemi oktató
  • gyermekkönyvíró
  • regényíró
Iskolái
  • Syracuse-i Egyetem
  • Colorado School of Mines
  • Oak Forest High School
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj[6]
  • PEN Malamud-díj
  • National Magazine Award
  • World Fantasy Award for Best Short Fiction (2006)
  • MacArthur Fellows Program (2006. szeptember)[7]
  • Folio Prize (2014)
  • Man Booker-díj (2017)[8]
  • Heartland Prize (2018)
  • Library of Congress Prize for American Fiction (2023)[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz George Saunders témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Saunders (Amarillo, 1958. december 2. –) amerikai író, aki novellákat, esszéket, gyermekkönyveket és regényeket ír. Írásai a The New Yorker, a Harper's(wd), a McSweeney's(wd) és a GQ(wd) folyóiratokban jelentek meg. Emellett 2006 és 2008 között heti rovatot írt American Psyche címmel a The Guardian hétvégi magazinjába.[10]

A Syracuse Egyetem(wd) professzora, 1994-ben, 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben elnyerte a National Magazine Award(wd) szépirodalmi díját, 1997-ben pedig az O. Henry-díj második díját. Első novelláskötete, a CivilWarLand in Bad Decline 1996-ban a PEN Hemingway-díj döntőjébe jutott. Saunders 2006-ban MacArthur-ösztöndíjat(wd) kapott, és megnyerte a World Fantasy díjat a "CommComm" című novellájáért.[11]

In Persuasion Nation című novelláskötete 2007-ben a Story-díj(wd) döntőjébe jutott. 2013-ban elnyerte a PEN Malamud-díjat[12], és döntős volt a Nemzeti Könyvdíjra. Saunders Tenth of December: Stories című novellagyűjteménye 2013-ban elnyerte a Story-díjat(wd)[13] és a legelső (2014-es) Folio-díjat(wd).[14][15] Lincoln in the Bardo című regénye 2017-ben elnyerte a Booker-díjat.[16]

Fiatalkora és iskolái[szerkesztés]

Saunders a texasi Amarillóban született. Az Illinois állambeli Oak Forestben, Chicago közelében nőtt fel, a St. Damian Katolikus Iskolába járt, és az Oak Forest High Schoolban érettségizett. Húszas évei elején tetőfedőként dolgozott Chicagóban, portásként Beverly Hillsben, és vágóhídi csülökhúzóként.[17][18] 1981-ben geofizikai mérnöki diplomát szerzett a Coloradói bányászati iskolában(wd), a Colorado állambeli Goldenben. Tudományos hátteréről Saunders azt mondta: "Bármilyen eredetiségre való igényt támaszthatok a fikcióimban, az valójában csak ennek a furcsa háttérnek az eredménye: alapvetően én nem dolgozom hatékonyan, hibás eszközökkel, egy olyan módban, aminek a megértéséhez nincs elegendő hátterem. Mintha egy hegesztőt ruhák tervezésével bíznánk meg."[19].

1988-ban a Syracuse Egyetemen kreatív írásból szerzett diplomát, ahol Tobias Wolffal(wd)[20] dolgozott együtt.[21] 1988-ban találkozott Paula Redickkel, egy írótársával, akit feleségül vett. Saunders így emlékezett vissza: "három hét alatt eljegyeztük egymást, ez a Syracuse Creative Writing Program rekordja, ami azt hiszem, még mindig áll."[22].

Saunders írta[21], hogy milyen hatások érték őt:

Nagyon szeretem az orosz írókat, különösen a 19. és a 20. század elején: Gogol, Tolsztoj, Csehov, Babel. Szeretem, ahogyan a nagy témákat felvállalják. Inspirál egy bizonyos abszurd komikus hagyomány is, amely olyan hatásokat foglal magában, mint Mark Twain, Danyiil Harmsz, Groucho Marx, a Monty Python, Steve Martin, Jack Handey(wd) stb. És aztán, ezen felül, szeretem a minimalista amerikai szépirodalmi írások törzsét: Sherwood Anderson, Ernest Hemingway, Raymond Carver, Tobias Wolff(wd)[20].[23]

Pályafutása[szerkesztés]

Háttér és munka[szerkesztés]

1989 és 1996 között Saunders műszaki íróként és geofizikai mérnökként dolgozott a Radian International környezetvédelmi mérnöki cégnél Rochesterben. Az 1980-as évek elején egy ideig egy szumátrai olajkutató brigáddal is dolgozott.[18][24]

1997 óta Saunders a Syracuse Egyetem tanára, kreatív írást tanít az iskola MFA-programjában(wd), miközben továbbra is publikál szépirodalmi és nem szépirodalmi műveket.[21][25] 2006-ban Guggenheim-ösztöndíjat(wd) és 500 000 dolláros MacArthur-ösztöndíjat(wd) kapott. 2010-ben a Wesleyan Egyetem(wd) és a Hope College(wd) vendégírója volt, és részt vett a Wesleyan Distinguished Writers Series és a Hope College Visiting Writers Series sorozatában. The Braindead Megaphone című nonfiction gyűjteménye 2007-ben jelent meg.[26]

Saunders regényei gyakran a fogyasztói társadalom, a vállalati kultúra és a tömegmédia szerepének abszurditására fókuszálnak. Sok kritikus említi írásainak szatirikus hangvételét, de művei erkölcsi és filozófiai kérdéseket is felvetnek. Az írásaiban megjelenő tragikomikus elem miatt Saunders-t Kurt Vonneguthoz hasonlítják, akinek munkássága inspirálta őt.[27]

Ben Stiller az 1990-es évek végén megvásárolta a CivilWarLand in Bad Decline filmjogait; 2007-ben a projekt Stiller cége, a Red Hour Productions(wd) fejlesztésében volt.[28] Saunders írt egy nagyjátékfilmes forgatókönyvet is, amely a "Sea Oak" című novelláján alapul.[29]

Saunders húszas éveiben objektivistának tartotta magát, de ma már kedvezőtlenül szemléli a filozófiát, a neokonzervativizmushoz hasonlítja.[30] A nyingma [[buddhizmus] tanítványa.[31]

Díjak[szerkesztés]

Saunders négyszer nyerte el a National Magazine Award for Fiction díjat: 1994-ben a "The 400-Pound CEO" (megjelent a Harper's-ben); 1996-ban a "Bounty" (szintén a Harper's-ben); 2000-ben a "The Barber's Unhappiness" (megjelent a The New Yorker-ben); és 2004-ben a "The Red Bow" (megjelent az Esquire-ben) című írásaiért.[32] 1997-ben második díjat nyert az O. Henry Awards-on a "The Falls" című novellájáért, amely eredetileg a The New Yorker 1996. január 22-i számában jelent meg.[33][34]

Első novelláskötete, a CivilWarLand in Bad Decline, 1996-ban a PEN/Hemingway-díj döntőjébe került.[35]

2001-ben Saunders megkapta a Lannan Irodalmi Díjat.[36]

2006-ban Guggenheim-ösztöndíjat kapott.[37] Szintén ebben az évben MacArthur-ösztöndíjat;[38] In Persuasion Nation című novelláskötete a The Story Prize döntőjébe került;[39] és elnyerte a World Fantasy Award legjobb novellának járó díját a "CommComm" című novellájáért, amely először a The New Yorker 2005. augusztus 1-jei számában jelent meg.[11][40]

2009-ben megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia(wd) díját.[41][42] 2014-ben beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) tagjává.[43]

2013-ban elnyerte a PEN/Malamud Award for Excellence in the Short Story-t.[44] Tenth of December című novelláskötete 2013-ban elnyerte a Story Prize-t.[13] A gyűjtemény 2014-ben elnyerte az első Folio-díjat is, "az első jelentős angol nyelvű könyvdíjat, amely a világ minden tájáról érkező írók számára nyitott".[14][15][45][46] A gyűjtemény a National Book Award döntőjébe is bekerült[47], és a New York Times Book Review szerkesztői a "2013-as év 10 legjobb könyve" közé sorolták.[48] 2013. januári címlapsztorijában a The New York Times Magazine a Tenth of Decembert "az idei legjobb könyvnek nevezte".[49] A gyűjtemény egyik novellája, az "Home" 2011-ben a Bram Stoker-díj döntőjébe került.[50]

2017-ben Saunders kiadta első regényét, a Lincoln in the Bardo címűt, amely elnyerte a Booker-díjat és a New York Times bestsellere lett.

Válogatott művei[szerkesztés]

Elbeszélésgyűjtemények[szerkesztés]

  • CivilWarLand in Bad Decline (1996)
  • Pastoralia (2000) (short stories and a novella)
  • In Persuasion Nation (2006) (short stories)
  • Tenth of December: Stories (2013) (short stories)
  • Liberation Day: Stories (2022) (short stories)

Regények[szerkesztés]

  • Lincoln in the Bardo (2017)

Nonfiction[szerkesztés]

Esszék és beszámolók[szerkesztés]

Antológiák[szerkesztés]

  • Fakes: An Anthology of Pseudo-Interviews, Faux-Lectures, Quasi-Letters, "Found" Texts, and Other Fraudulent Artifacts, edited by David Shields and Matthew Vollmer (2012)
  • Cappelens Forslags Conversational Lexicon Volume II, edited by Pil Cappelen Smith, published by Cappelens Forslag (2016) ISBN 978-82-999643-4-0

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Lincoln ​és a bardo (Lincoln in the Bardo) – Bluemoon Könyvek, Budapest, 2017 · ISBN 9789635297245 · Fordította: Bujdosó István

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://web.archive.org/web/20170323050029/http://jeugdliteratuur.org/auteurs/george-saunders
  2. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  5. ↑ Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  6. ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
  7. ↑ MacArthur Fellows Program
  8. ↑ https://thebookerprizes.com/fiction/backlist/2017
  9. ↑ Neely Tucker: George Saunders Accepts the Library’s Prize for American Fiction | Timeless (angol nyelven), 2023. augusztus 15. (Hozzáférés: 2023. augusztus 16.)
  10. ↑ American psyche | Life and style. The Guardian . (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  11. ↑ a b World Fantasy Convention: Award Winners and Nominees, 2010. [2010. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  12. ↑ Saunders Wins PEN/Malamud Award. Pw.org. [2013. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  13. ↑ a b (2014-03-05). "TSP: George Saunders Wins His First Book Award, The Story Prize, for Tenth of December". Sajtóközlemény.
  14. ↑ a b Ron Charles. „George Saunders wins $67,000 for first Folio Prize”, Washington Post , 2014. március 10. (Hozzáférés: 2014. március 11.) 
  15. ↑ a b Tenth of December by George Saunders wins inaugural Folio Prize 2014. Folio Prize, 2014. március 10. [2014. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
  16. ↑ Booker winner took 20 years to write. bbc.com, 2017. október 18.
  17. ↑ „Newsmaker: George Saunders”, American Libraries, 2022. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.) 
  18. ↑ a b „Knuckle-puller makes good”, Salon.com, 2000. április 26. (Hozzáférés: 2022. november 20.) (angol nyelvű) 
  19. ↑ Childers, Doug. „The Wag Chats with George Saunders”, The Wag, 2000. július 1. (Hozzáférés: 2007. június 4.) 
  20. ↑ a b Tobias Jonathan Ansell Wolff (1945. június 19. –) amerikai novellaíró, memoáríró, regényíró és a kreatív írás tanára.
  21. ↑ a b c „Writing a Legacy”, Syracuse University, 2022. május 24. (Hozzáférés: 2022. november 20.) (angol nyelvű) 
  22. ↑ Saunders, George. My Writing Education: A Time Line 
  23. ↑ „George Saunders – Cultivating Thought”, 2016. június 3.. [2016. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 19.) 
  24. ↑ „Ayn Rand is for children”, Salon.com, 2013. január 19. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.) 
  25. ↑ a b „George Saunders talks teaching, life experience and writing at Alumni Academy”, The Daily Orange, 2022. november 16. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
  26. ↑ „George Saunders: The Braindead Megaphone”. Bookworm. (en nyelven)
  27. ↑ Saunders, George: God Bless You, Mr. Vonnegut. Amazon . (Hozzáférés: 2007. június 4.)
  28. ↑ Whitney, Joel: Dig the Hole: An Interview with George Saunders. [2007. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 1.)
  29. ↑ Vollmer, Matthew: 'Knowable in the Smallest Fragment': An Interview with George Saunders. (Hozzáférés: 2007. június 1.)
  30. ↑ Bemis, Alec Hanley. „Mean Snacks and Monkey Shit”, LA Weekly , 2006. május 10., 12–27. oldal. [2006. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. június 4.) 
  31. ↑ Lovell, Joel. „[1]ytimes.com/2013/01/06/magazine/george-saunders-just-wrote-the-best-book-youll-read-this-year.html?pagewanted=all&_r=0 George Saunders Has Written the Best Book You'll Read This Year]”, The New York Times , 2013. január 3. [halott link]
  32. ↑ Winners and Finalists Database. ASME. [2018. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 1.)
  33. ↑ The Falls 
  34. ↑ The O. Henry Prize Stories
  35. ↑ George Saunders. newyorker.com. (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  36. ↑ Clark, Judi: George Saunders. Lannan Foundation. (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  37. ↑ John Simon Guggenheim Foundation. (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  38. ↑ George Saunders. MacArthur Foundation. (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  39. ↑ The Story Prize - Winners & Finalists 2012. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 1.)
  40. ↑ Commcomm 
  41. ↑ American Academy of Arts and Letters (April 14, 2009). "The American Academy Of Arts And Letters Announces 2009 Literature Award Winners". Sajtóközlemény.
  42. ↑ 2009 Literature Award Winners. artsandletters.org . (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  43. ↑ Press Releases. American Academy of Arts & Sciences
  44. ↑ Past Award Winners. penfaulkner.org . PEN/Faulkner. [2017. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 18.)
  45. ↑ The 2014 Folio Prize Shortlist is Announced. Folio Prize, 2014. február 10. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  46. ↑ Wood, Gaby: Folio Prize 2013: The Americans are coming, but not the ones we were expecting. The Daily Telegraph, 2014. február 10. [2014. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  47. ↑ 2013 National Book Award. nationalbook.org
  48. ↑ „The 10 Best Books of 2013”, New York Times (Hozzáférés: 2013. december 7.) 
  49. ↑ Lovell, Joel. „George Saunders Just Wrote The Best Book You'll Read This Year”, The New York Times Magazine, 2013. január 3. (Hozzáférés: 2013. február 1.) 
  50. ↑ Bram Stoker Award 2011 Nominees. Locus Magazine, 2012. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
  51. ↑ Sehgal, Parul. „George Saunders Conducts a Cheery Class on Fiction's Possibilities”, The New York Times, 2021. január 12. (Hozzáférés: 2021. április 25.) (amerikai angol nyelvű) 
  52. ↑ Promotional chapbook of essays, limited to 500 copies to accompany the book In persuasion nation
  53. ↑ Convocation speech delivered at Syracuse University for the class of 2013
  54. ↑ Online version is titled "Who are all these Trump supporters?".

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Saunders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=George_Saunders&oldid=27004786”