George Bacovia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Bacovia
George Bacovia.jpg
Született George Andone Vasiliu
1881. szeptember 4.
Bákó[1]
Elhunyt 1957. május 22. (75 évesen)[2][1]
Bukarest[3][1]
Állampolgársága román
Házastársa Agatha Bacovia
Foglalkozása
Sírhely Bellu temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George Bacovia témájú médiaállományokat.

George Bacovia, (Bákó, 1881. szeptember 17.Bukarest, 1957. május 22.), valódi nevén George Vasiliu, román szimbolista költő. Neve a latin Bacchus via kifejezésből ered, ami azt jelenti Bacchus útja, de utal szülővárosára is (Bacău).

Életrajza[szerkesztés]

1881. szeptember 17-én (régi naptár szerint 4-én) született Dimitrie Vasiliu, kiskereskedő, és Zoe Langa gyermekeként, Bákóban. Elemi és középiskolai tanulmányait is Bákóban végezte. 1903-ban beiratkozott a bukaresti egyetem jogi karára, de 1904-ben abbahagyta és visszaköltözött szülővárosába. 1907-től a Jászvásári egyetemen tanul jogot, 1911-ben szerzett diplomát. Beiratkozott az ügyvédi kamarába, de soha sem gyakorolta a mesterséget: tanárként, kistisztviselőként, könyvelőként dolgozott. Irodalmi bemutatkozása visszhangtalanul maradt, és 1910-ig jelentéktelen lapok közölték műveit. Ezt követően ha ritkán is, de jelentek meg versei a jónevű Flacăra, Noua revistă română, Cugetul românesc illetve Gândirea folyóiratokban. Két rövid életű irodalmi lap kiadása is fűződik a nevéhez: Orizonturi noi (1915) és ateneul cultural (1925). 1925-ben megkapta a Román Írószövetség költészeti díját. 1928-ban feleségül vette Agatha Grigorescut.

1933-ban a fővárosba költözött, és ott is halt meg 1957. május 22-én.

Költészete[szerkesztés]

A román szimbolizmus legnagyobb alakja, ezt bizonyítja az is, hogy róla bakovinizmusnak nevezték el a korabeli román szimbolista költészetet. Az idő folyamán azonban más, modernista jelleggel is ötvöződtek versei, mint például szürrealizmussal, expresszionizmussal, egzisztencializmussal és mással. Sajátos lírai atmoszférájának elemei a nyirkos és hideg ősz, a komor alkonyatokkal teli kemény tél, a pokoli hőségű nyár, amelyben lassanként, a hullák oszlanak, a műemlékek és kulturális élet nélküli ódón és szerencsétlen város monotóniája. A költői terének díszletei a magányos parkok lombjavesztett fákkal, kopár kertek, amelyeket kegyetlen esők és havazások járnak át és gyilkos szelek gyötörnek; kórházak, menhelyek, vágóhidak, üres kávlházak; mindez egy ólomszínű ég alatt. Bacovia költészete a megváltásra vágyakozó, de reményétvesztett lélek kifejezése.

Érzéseit leginkább színek segítségével fejezi ki: a sárga a reménytelenség, betegség és halál kísérője, a fekete a kiégettségé, a fehér és fekete kettőssége az abszolút gyászé, a lila a hallucináció velejárója. Még a piros sem az életöröm, hanem a halál asszociációja az Abator (Vágóhíd) című költeményében: Megalvadt vértől gyúl ki a fehér / Varjak tipegnek benne ... és eszik.[4] Gyakran él az ismétléssel, akár szavak, akár teljes sorok vonatkozásában.

Legjellegzetesebb versei a Lacustră (Cölöpépítmény) és a Plumb (Ólom) (mindkettő a Plumb kötetében jelent meg), melyben az Bacovia szimbolizmusának legjellegzetesebb vonásai figyelhetőek meg: az elzárkózottság, az idegesség, a lehangoló természet, a széteső, megrothadó anyag stb.

Kötetei[szerkesztés]

  • Plumb (Ólom), Bukarest, 1916
  • Scântei galbene (Sárga szikrák), Bákó, 1926
  • Bucăți de noapte (Éjszakai darabok), Bukarest, 1926
  • Poezii (Versek), Bukarest, 1929
  • Cu voi (Veletek), Bukarest, 1930
  • Poezii (Versek), Adrian Maniu előszavával, Bukarest, 1934
  • Comedii în fond, Bukarest, 1936
  • Opere, Bukarest, 1944
  • Stanțe burgheze, Bukarest, 1946
  • Poezii (Versek), Bukarest, 1956

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Баковия Джордже, 2017. február 24.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb121751089
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  4. Kiss Jenő fordítása

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a George Bacovia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 35-36. o (1979) 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
George Bacovia témában.