Ugrás a tartalomhoz

George Bacovia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Bacovia
SzületettGeorge Andone Vasiliu
1881. szeptember 17.
Bákó[1]
Elhunyt1957. május 22. (75 évesen)[2][1][3][4]
Bukarest[5][1]
Állampolgárságaromán
HázastársaAgatha Grigorescu
Foglalkozása
IskoláiBukaresti Egyetem
SírhelyeBellu temető
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers
Irodalmi irányzatszimbolizmus
Irodalmi díjaiMűvészeti Minisztérium díja (1923)
Romániai Írószövetség költészeti díja (1925)
Nemzeti Díj (1934)
Hatottak ráCharles Baudelaire, Edgar Allan Poe, Arthur Rimbaud, Paul Verlaine, Alexandru Macedonski
A Wikimédia Commons tartalmaz George Bacovia témájú médiaállományokat.

George Bacovia, (Bákó, 1881. szeptember 17.Bukarest, 1957. május 22.), valódi nevén George Vasiliu, román szimbolista költő. Neve a latin Bacchus via kifejezésből ered, ami azt jelenti Bacchus útja, de utal szülővárosára is (Bacău).

Életrajza

[szerkesztés]

1881. szeptember 17-én (régi naptár szerint 4-én) született Dimitrie Vasiliu, kiskereskedő, és Zoe Langa gyermekeként, Bákóban. Elemi és középiskolai tanulmányait is Bákóban végezte. 1903-ban beiratkozott a bukaresti egyetem jogi karára, de 1904-ben abbahagyta és visszaköltözött szülővárosába. 1907-től a Jászvásári egyetemen tanul jogot, 1911-ben szerzett diplomát. Beiratkozott az ügyvédi kamarába, de soha sem gyakorolta a mesterséget: tanárként, kistisztviselőként, könyvelőként dolgozott. Irodalmi bemutatkozása visszhangtalanul maradt, és 1910-ig jelentéktelen lapok közölték műveit. Ezt követően ha ritkán is, de jelentek meg versei a jónevű Flacăra, Noua revistă română, Cugetul românesc illetve Gândirea folyóiratokban. Két rövid életű irodalmi lap kiadása is fűződik a nevéhez: Orizonturi noi (1915) és Ateneul cultural (1925). 1925-ben megkapta a Romániai Írószövetség költészeti díját. 1928-ban feleségül vette Agatha Grigorescut.

1933-ban a fővárosba költözött, és ott is halt meg 1957. május 22-én.

Költészete

[szerkesztés]

A román szimbolizmus legnagyobb alakja, ezt bizonyítja az is, hogy róla bakovinizmusnak nevezték el a korabeli román szimbolista költészetet. Az idő folyamán azonban más, modernista jelleggel is ötvöződtek versei, mint például szürrealizmussal, expresszionizmussal, egzisztencializmussal és mással. Sajátos lírai atmoszférájának elemei a nyirkos és hideg ősz, a komor alkonyatokkal teli kemény tél, a pokoli hőségű nyár, amelyben lassanként, a hullák oszlanak, a műemlékek és kulturális élet nélküli ódón és szerencsétlen város monotóniája. A költői terének díszletei a magányos parkok lombjavesztett fákkal, kopár kertek, amelyeket kegyetlen esők és havazások járnak át és gyilkos szelek gyötörnek; kórházak, menhelyek, vágóhidak, üres kávlházak; mindez egy ólomszínű ég alatt. Bacovia költészete a megváltásra vágyakozó, de reményétvesztett lélek kifejezése.

Érzéseit leginkább színek segítségével fejezi ki: a sárga a reménytelenség, betegség és halál kísérője, a fekete a kiégettségé, a fehér és fekete kettőssége az abszolút gyászé, a lila a hallucináció velejárója. Még a piros sem az életöröm, hanem a halál asszociációja az Abator (Vágóhíd) című költeményében: Megalvadt vértől gyúl ki a fehér / Varjak tipegnek benne ... és eszik.[6] Gyakran él az ismétléssel, akár szavak, akár teljes sorok vonatkozásában.

Legjellegzetesebb versei a Lacustră (Cölöpépítmény) és a Plumb (Ólom) (mindkettő a Plumb kötetében jelent meg), melyben az Bacovia szimbolizmusának legjellegzetesebb vonásai figyelhetőek meg: az elzárkózottság, az idegesség, a lehangoló természet, a széteső, megrothadó anyag stb.

Kötetei

[szerkesztés]
  • Plumb (Ólom), Bukarest, 1916
  • Scântei galbene (Sárga szikrák), Bákó, 1926
  • Bucăți de noapte (Éjszakai darabok), Bukarest, 1926
  • Poezii (Versek), Bukarest, 1929
  • Cu voi (Veletek), Bukarest, 1930
  • Poezii (Versek), Adrian Maniu előszavával, Bukarest, 1934
  • Comedii în fond, Bukarest, 1936
  • Opere, Bukarest, 1944
  • Stanțe burgheze, Bukarest, 1946
  • Poezii (Versek), Bukarest, 1956

Magyarul

[szerkesztés]
  • Lila alkonyat. Válogatott versek; ford. Kiss Jenő, előszó Matei Călinescu, utószó Agatha Grigorescu-Bacovia: Bacovia emlékezete, ford. Békési Domokos; Irodalmi, Bukarest, 1961
  • George Bacovia legszebb versei; ford., bev. Kiss Jenő; Albatrosz, Bukarest, 1972
  • Ólom. Versek; vál., ford. Kiss Jenő; Kriterion, Bukarest, 1981

Németül

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Баковия Джордже, 2017. február 24.
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  5. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Kiss Jenő fordítása

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Bacovia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de literatura română (román nyelven). București: Editura Univers, 35-36. o. (1979) 

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
George Bacovia témában.