Georg Friedrich von Waldeck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Waldecki György Frigyes
Georg Friedrich von Waldeck-Eisenberg
Georg Friedrich zu Waldeck.jpeg

Waldeck-Pyrmont grófja, hercege 1682-től
Uralkodási ideje
16641692
Elődje Henrik Wolrad (1642–1664)
Utódja Keresztély Lajos (1645–1706)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Waldeck-ház
Született 1620. január 31.
Arolsen
Elhunyt 1692. november 19. (72 évesen)
Arolsen
Nyughelye Korbach
Édesapja IV. Wolrad
Édesanyja Anna baden-durlachi őrgrófnő
Házastársa nassau-siegeni Erzsébet Sarolta (1626–1694)
Gyermekei

Wolrad Kertesztély (1644–1650)
Frigyes Vilmos (1649–1651)
Louisa Anna (1653–1714)
Sarloza Amalie (1654–1657)
Károly Vilmos (1657–1670)
Károly Gusztáv (1659–1678)
Zsófia Henriette (1662–1702)


Albertine Erzsébet (1664–1727)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Waldecki György Frigyes témájú médiaállományokat.

Georg Friedrich von Waldeck teljes nevén Georg Friedrich von Waldeck-Eisenberg (Arolsen 1620. január 31.Arolsen 1692. november 19.) német hadvezér, később hollandiai parancsnok.

A Waldeck család címere

Waldeck ősei 12. századi német grófok. Édesapja IV. Wolrad waldeck-eisenbergi gróf, édesanyja Anna baden-durlachi őrgrófnő. A családban a harmadik gyerek volt.

Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem seregében főgenerálisi tisztségig vitte, később a fejedelem egyik minisztere lett. Testvére Josias von Waldeck ezredesi rangban állt a brandenburgi hadseregben.
A brandenburgi hadakat irányított a lengyelek elleni északi háborúban (1655-60), amelyet Svédországgal szövetségben indítottak.
Lengyelország nagy részét megszállták, de a lengyelek Częstochowa alatt visszaverték a megszentelt kegyhelyet elfoglalni akaró svédeket. Ez felserkentette a csüggedt országot, amelynek oldalára állt az orosz cár, s segítségül jöttek a zaporozsjei kozákok és a krími tatárok.
Waldeck, Frigyes Vilmos és X. Károly Gusztáv svéd király vezette svéd-brandenburgi hadak legyőzték a háromnapos varsói csatában a lengyel-litván-tatár sereget. Ezzel szemben a lengyelek és a tatárok betörtek a hűbéres Hercegi Poroszországba (ugyanis az ország átállt a svédek oldalára). Waldeck vezette a svéd-porosz hadakat, melyek brandenburgi erőkkel és Bogusław Radziwiłł litván herceg néhány zászlóaljával egészültek ki. A lengyelek és a krími tatárok serege ellenben nagy győzelmet aratott Prostkennél Waldeck felett, kiküszöbölve a varsói fiaskót. Filipopównál ugyan Waldeck győzött, de ezzel nem ért el komolyabb sikert, mert eddigre már a svéd és német erőket Lengyelország jórészéről kiszorították.
1657-ben Brandenburg kiegyezett Lengyelország-Litvániával, ezért cserébe megkapta a Porosz Hercegséget. Waldeck ezután már a svédek ellen harcolt, s az osztrákokkal és a lengyelekkel közösen elűzte a svéd királyt Dániából.

Az északi háborút követően Magyarországon harcolt a törököken ellen. Raimondo Montecuccoli alatt Lipót Vilmos bádeni őrgróffal a német-római sereget vezette. 1664. augusztus 1-jén részt vett a szentgotthárdi csatában. A csata során a Rába folyón át nyomuló törökök a hídfőállásukat biztosították, ami ellen Vilmos őrgróf támadásra adott parancsot. Az előrenyomuló németek azonban késve és eléggé rendezetlenül hajtották végre az ellentámadást, soraik összekeveredtek, ami miatt a törökök egy óriási rohammal szétverték őket. A birodalmi sereg így gyakorlatilag megsemmisült. Waldeck ellenben nem tétlenkedett, hanem összeszedte övéi maradékait és újra csatába irányította, amit végül megnyertek.

1683-ban ismét a török ellen harcolt, ezúttal részt vett az ostromlott Bécs felmentésében és a törökök vereségével végződött kahlenbergi csatában. Rövidesen III. (Orániai) Vilmos angol király szolgálatába állt aki Németalföld főkapitányává nevezte ki. Részt vett a franciák elleni fleurusi és walcourti ütközetekben, Leuzénél pedig Luxembourg marsalltól vereséget szenvedett.

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Perjés Géza: A szentgotthárdi csata, Szentgotthárd monográfia 1964.