Göncz Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Göncz Zoltán (Budapest, 1958. július 23.) magyar zeneszerző. Kompozícióiban gyakran alkalmaz archaizáló formákat, szerkesztésmódokat (kánon, passacaglia) és összetett zenei szerkezeteket.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kapott diplomát. 1983-tól 1997-ig a Nemzeti Filharmónia zenei szerkesztője, majd ezt követően 1997-től 2008-ig a Magyar Rádióban a zenei együttesek vezető szerkesztője. 2008-tól a Wesley János Lelkészképző Főiskolán dolgozik.

Évtizedek óta intenzíven foglalkozik zenetudománnyal.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kortárs magyar zene megismertetésében, népszerűsítésében kifejtett tevékenységét kétszer honorálták Artisjus-díjjal (1994, 2006). A Magyar Rádió Rt. kiemelkedő szakmai teljesítményét 2000-ben Nívódíjjal jutalmazta. A nemzetközi Bach-kutatásban elért kimagasló eredményeiért, Bach testamentuma című könyvéért 2009-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.

Művek, rekonstrukciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „…a fekete űr rinocéroszai…” („…i rinoceronti del nero cosmo…” – omaggio a Dino Buzzati) – rézfúvósötösre (1985–86)
  • Nagy kánon (Canon perpetuus per tonos et semitonium in contrario motu) – zenekarra (1987–88)
  • J. S. Bach: c-moll fantázia és fúga BWV 562 (kiegészítés: 1989) (lásd a Külső hivatkozásokat)
  • J. S. Bach: Contrapunctus 14 (négyesfúga) A fúga művészetéből (rekonstrukció: 1990–92) (a kotta 2006-ban önállóan is megjelent a Carus-kiadónál – lásd a Külső hivatkozásokat)
  • Örvény, Palimpszeszt, Pentium – Három (algo)ritmikus tanulmány – két zongorára (1996)
  • Canon gradus a 12 (per tonos, in contrario motu, per arsin et thesin) Sári József 70. születésnapjára – vegyeskarra, Weöres Sándor „Tíz lépcső” című költeményére (2005)
  • J. S. Bach: O Traurigkeit, o Herzeleid! - korálelőjáték BWV Anhang 200 (kiegészítés: 2011) (lásd a Külső hivatkozásokat)

Zenetudományi publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Bach kontrapunktikus labirintusa.” Magyar Zene 1990/2
  • „Bach – a szerialista?” Magyar Zene 1990/3.
  • „The Permutational Matrix in J. S. Bach’s Art of Fugue.” Studia Musicologica 33, 1991, 109–119.
  • „A fúga művészete záró contrapunctusának rekonstrukciója.” Bach-tanulmányok 2, 1993
  • „Reconstruction of the Final Contrapunctus of The Art of Fugue.” International Journal of Musicology 5, 1997, 25–93. ISBN 3-631-49809-8
  • J. S. Bach: Contrapunctus 14 aus der Kunst der Fuge. Rekonstruktion von Zoltán Göncz. Carus-Verlag 2006 (lásd a Külső hivatkozásokat)
  • Leibniz: Dissertatio de arte combinatoria.” Muzsika 2008/8
  • „A bachi permutációs fúgák egy különös típusa.” Muzsika 2008/9
  • Bach testamentuma – A fúga művészete filozófiai-teológiai hátteréről. Gramofon könyvek, Budapest, 2009 ISBN 978-963-86157-5-6
  • „Bach zenei exegetikája.” A Te könyvedbe mind ezek béirattattak – Szümposzion a Bibliáról, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2010, 67–78. ISBN 978-963-86804-5-7
  • „A hatszólamú ricercar szakrális kódjai.” Magyar Zene 2011/1, 17–37. (online a Külső hivatkozásoknál)
  • „The Sacred Codes of the Six-Part Ricercar.” Bach. The Journal of the Riemenschneider Bach Institute Vol. 42, No. 1 (2011), 46–69.
  • „»Fenséges« vagy »túlértékelt«? – A hatszólamú ricercar stációi.” Parlando 2014/1 (lásd a Külső hivatkozásokat)
  • Bach's Testament. On the Philosophical and Theological Background of the Art of Fugue. Contextual Bach Studies 4, Scarecrow Press, 2013 ISBN 978-0-8108-8447-2 (lásd a Külső hivatkozásokat)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap