Ugrás a tartalomhoz

Gábos Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gábos Zoltán
Horváth László felvétele 2009-ben
Horváth László felvétele 2009-ben
Született1924. október 24.
Bánffyhunyad
Elhunyt2018. április 9. (93 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterületelméleti fizika
Kutatási területtermodinamika
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia
Munkahelyek
Bolyai Tudományegyetemtanársegéd, adjunktus (1948–1959)
Babeș–Bolyai Tudományegyetemdocens, egyetemi tanár (1959–1990)
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (1995, külső tag)

  • MTA
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Gábos Zoltán témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Gábos Zoltán (Bánffyhunyad, 1924. október 24.Kolozsvár, 2018. április 9.) romániai magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

    Élete

    [szerkesztés]

    A kolozsvári református kollégiumban érettségizett 1943-ban. 1943-1944 között a budapesti József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karának hallgatója volt, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. 1945-48 között egyike volt a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőinek. 1949-ben doktorált, disszertációjának címe A mechanika formális elveiről volt.

    1948-tól tanársegédként, 1950-től adjunktusként dolgozott a Bolyai Tudományegyetemen, majd 1962-től egyetemi tanárként a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, 1990-től professor emeritus. 1982-ben a Korunk Bolyai-díjával tüntették ki. 1990-től az újjáalakított Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti taggá választotta, 1995-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült.

    2011-ben, a Magyar Tudomány Ünnepén, megkapta a Simonyi Károly-díjat fizikából.[1]

    Munkássága

    [szerkesztés]

    Munkásságát a disszipatív rendszerek mechanikája, forgó testek gravitációs kölcsönhatása, magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, elemi részek polarizációja területén fejtette ki. Saját eljárást dolgozott ki a forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban, alkalmazva az eredményeket a bomlási és szórási részecskefolyamatokra. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Foglalkozott a természettudományok erdélyi történetének feltárásával is.

    Megjelent kötetei

    [szerkesztés]
    • A kémiai termodinamika alapjai, Kolozsvár, 1957
    • Termodinamica fenomenologică, 1959
    • Fundamentele mecanicii (társszerzők D. Mangeron, I. Stan), 1962
    • Termodinamica şi fizica statistică (társszerző Oliviu Gherman), 1964
    • Curs de termodinamică şi fizica statistică, Kolozsvár, 1981
    • Az elméleti fizika alapjai, Kolozsvár, 1982
    • Termodinamika, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996

    Tudománynépszerűsítő cikkeiből

    [szerkesztés]

    Díjai

    [szerkesztés]

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. Természet Világa 143. évf. 1. szám. 13-15. o.

    Források

    [szerkesztés]

    További információk

    [szerkesztés]

    Kapcsolódó szócikkek

    [szerkesztés]