Gábos Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gábos Zoltán
Gábos Zoltán 2009-ben
Gábos Zoltán 2009-ben
Született 1924. október 24.
Bánffyhunyad
Elhunyt 2018. április 9. (93 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület elméleti fizika
Kutatási terület termodinamika
Tudományos fokozat
Munkahelyek
Bolyai Tudományegyetem tanársegéd, adjunktus (1948–1959)
Babeș–Bolyai Tudományegyetem docens, egyetemi tanár (1959–1990)
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (1995, külső tag)

A Wikimédia Commons tartalmaz Gábos Zoltán témájú médiaállományokat.

Gábos Zoltán (Bánffyhunyad, 1924. október 24.Kolozsvár, 2018. április 9.) romániai magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Élete[szerkesztés]

A kolozsvári református kollégiumban érettségizett 1943-ban. 1943-1944 között a budapesti József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karának hallgatója volt, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. 1945-48 között egyike volt a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőinek. 1949-ben doktorált, disszertációjának címe A mechanika formális elveiről volt.

1948-tól tanársegédként, 1950-től adjunktusként dolgozott a Bolyai Tudományegyetemen, majd 1962-től egyetemi tanárként a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, 1990-től professor emeritus. 1982-ben a Korunk Bolyai-díjával tüntették ki. 1990-től az újjáalakított Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti taggá választotta, 1995-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült.

2011-ben, a Magyar Tudomány Ünnepén, megkapta a Simonyi Károly-díjat fizikából.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Munkásságát a disszipatív rendszerek mechanikája, forgó testek gravitációs kölcsönhatása, magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, elemi részek polarizációja területén fejtette ki. Saját eljárást dolgozott ki a forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban, alkalmazva az eredményeket a bomlási és szórási részecskefolyamatokra. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Foglalkozott a természettudományok erdélyi történetének feltárásával is.

Megjelent kötetei[szerkesztés]

  • A kémiai termodinamika alapjai, Kolozsvár, 1957
  • Termodinamica fenomenologică, 1959
  • Fundamentele mecanicii (társszerzők D. Mangeron, I. Stan), 1962
  • Termodinamica şi fizica statistică (társszerző Oliviu Gherman), 1964
  • Curs de termodinamică şi fizica statistică, Kolozsvár, 1981
  • Az elméleti fizika alapjai, Kolozsvár, 1982
  • Termodinamika, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996

Tudománynépszerűsítő cikkeiből[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Természet Világa 143. évf. 1. szám. 13-15. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]