Félix Gouin

Félix Gouin
Franciaország ideiglenes kormányának elnöke
Hivatali idő 1946. január 26. – 1946. június 24.
Előd	Charles de Gaulle
Utód	Georges Bidault
Franciaország állami tervbizottságának elnöke.
Hivatali idő 1946. december 16. – 1947. január 22.
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1884. október 4. Peypin
Elhunyt	1977. október 25. (93 évesen) Nizza
Párt	Második Internacionálé Francia szekciója
Foglalkozás	politikus jogász
Iskolái	Lycée Thiers Paul Cézanne University
Díjak	Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
Félix Gouin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Félix Gouin témájú médiaállományokat.

Félix Gouin (Peypin, 1884. október 4. – Nizza, 1977. október 25.) francia jogász, politikus. Charles de Gaulle lemondása után 1946. január 26. és június 24. között ideiglenes kormányfő, és de facto Franciaország elnöke.

Pályafutása

1902 óta szocialista aktivistaként tevékenykedett Marseille-ben, később tagja lett a Második Internacionálé Francia Szekciójának, a francia Szocialista Párt elődjének. Aix-en-Provence-ban szerzett jogi diplomát, és 1907-ben kezdte meg ügyvédi pályafutását Marseille-ben. Kezdetben a munkás szakszervezeteket védte, később polgári és kereskedelmi perekben is közreműködött.

1911-ben bekerült a Bouches-du-Rhône megye tanácsába. Önkéntesként végigharcolta az első világháborút, részt vett a verduni csatában. 1923-ban Istres polgármesterévé választották és a Vichy-kormány időszakát kivéve 1958-ig állt a város élén.

1938-ban vált ismertté Gouin, amikor a nemzetgyűlés szocialista csoportjának elnökhelyettese, és Léon Blum közvetlen munkatársa lett. 1940-ben nem szavazta meg Pétain teljhatalmát, és 1942 tavaszán Blum egyik védőügyvédje volt Riomban. Daniel Mayerrel együtt szocialista ellenállási csoportot hozott létre, de támogatta az együttműködést a francia ellenállás más csoportjaival is. Blum felszólítására Londonba indult 1942 májusában, de három hónapra Miranda de Ebro gyűjtőtáborába kényszerítették, hogy megakadályozzák utazását. Végül sikerült eljutnia Londonba, majd Algírba ment, ahol 1943. november 10-én az ellenállók ideiglenes konzultatív gyűlésének elnökévé választották.

1945-ben Marseille nemzetgyűlési képviselője, és az első alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke. De Gaulle lemondása után az ideiglenes kormány elnöke 1946. január 26. és június 24. között. Georges Bidault ideiglenes kormányának miniszterelnök helyettese 1946 decemberéig, majd államminiszter, az országos tervbizottság elnöke Blum majd Paul Ramadier kormányában. Gouin ellenezte de Gaulle visszatérését és az Ötödik Francia Köztársaság alkotmányának elfogadását.

Források

• Jean-Pierre Rioux: GOUIN Félix (francia nyelven). Encyclopaedia Universalis France, 2017. (Hozzáférés: 2018. június 6.)

• Félix Gouin Biographie (francia nyelven). kronobase.org. (Hozzáférés: 2018. június 6.)

• Félix Gouin (francia nyelven). charles-de-gaulle.org. (Hozzáférés: 2018. június 6.)

Kapcsolódó szócikkek

• Franciaország miniszterelnökeinek listája
• Franciaország elnökeinek listája