Friedrich Cloos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Cloos
Született1909. május 1.
Brassó
Elhunyt2004. május 3. (95 évesen)
Waakirchen
Állampolgársága
Foglalkozása
  • Sonderbeauftragter
  • kém
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Sigmund Cloos, több forrásban Fritz Cloos (Brassó, 1909. május 1. – Waakirchen, 2004. május 3.) a második világháború végén a Deutsche Arbeiterorganisation Rumäniens vezetője, 1961 és 1987 között a román Securitate ügynöke Nyugat-Németországban.

Pályafutása[szerkesztés]

A két világháború között[szerkesztés]

A munkáscsaládban született[1] Friedrich Cloos kezdettől fogva a romániai németek nemzetiszocialista megújulási mozgalmának radikális szárnyához tartozott. Miután Fritz Fabritius(wd)[2] 1932-ben megalapította a Romániai Németek Nemzetiszocialista Önsegélyező Mozgalmát (Nationalsozialistische Selbsthilfebewegung der Deutschen in Rumänien, NSDR), Cloos 1933. február 3-án egy kiképzést követően az Önsegélyező Munkáscsapat (Selbsthilfe Arbeitsmannschaft, SA) szakaszvezetője lett, és ő vezette az 1933. októberben tartott nagysinki munkatábort, amelyet az SA 1933 októberében tartott. 1934-ben a szervezet Gaujugendführerévé nevezték ki. 1934 júliustól kezdve Arnold Roth lelkésszel együtt a Stefan Ludwig Roth-csoport tagjaként az erdélyi községekben bibliaórákat, istentiszteleteket, ünnepi alkalmakat, ifjúsági- és énekórákat tartott, melynek során burkoltan nemzetiszocialista propagandát is fejtett ki,[1] szembehelyezkedve a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházzal.

Viktor Glondys püspök 1934. március 11-én feljegyezte naplójába, hogy Nádpatakon a Stefan Ludwig Roth-csoport Cloos vezetésével azon dolgozik, hogy a romániai németeket beléptesse a nemzeti megújulási mozgalomba (NEDR). 1934. július 13-án Cloos tárgyalásokat folytatott a püspökkel az egyházi közösségekbe szervezett ifjúság és a nemzetiszocialista ifjúsági szervezetek kapcsolatáról.[3] 1934. augusztus 23-án a brassói Arbeitsgemeinschaft für religiöse Jugendbetreuung-ban megjelent egy támadás Glondys püspök ellen.[4] 1934. december 10-i a püspök azt is feljegyezte, hogy Lemneken a csendőrség a prefektus parancsára behatolt a templomba, ahol többek között Cloos tartott beszédet, hogy a prefektus parancsára feloszlassa a Stefan Ludwig Roth-csoport adventi ünnepségét. A prefektus ugyanis hírét vette, hogy húsz brassói hitlerista propaganda céljára akar összejövetelt akar tartani.[5] Négy évvel később, 1938. december 27-én Glondys ezt írta: „[Fritz Cloos] … olyan helyzetbe hozta magát, hogy lehetetlenné vált megbízni a protestáns ifjúságunk körében végzendő munkával.”[6]

Miután a radikális nemzetiszocialisták kiváltak a Fritz Fabritius vezette Nemzeti Megújulási Mozgalomból (Nationale Erneuerungsbewegung, NEDR), és megalakult a Alfred Bonfert(wd) által vezetett Romániai Német Néppárt (Deutsche Volkspartei Rumäniens, DVR), 1935-ben Friedrich Cloos a radikális vezető egyik legközelebbi munkatársa volt. Cloos többször is meglátogatta Berlinben az SS-beli munkaadóit a Volksdeutsche Mittelstellenél(wd) (VoMi). 1938 őszén Cloos azt a megbízást kapta az Andreas Schmidt, későbbi "Volksgruppenführer"(wd) körül csoportosuló, az SS által irányított belső körtől, hogy tájékoztassa az illetékes birodalmi hivatalokat a romániai németekkel kapcsolatos fejleményekről.[1] Alfred Bonfertet és Waldemar Gustot(wd) radikális magatartásuk miatt 1939-ben félreállították, Cloost pedig Berlinbe rendelték, ahol a Német Munkafrontnál(wd) (Deutsche Arbeitsfront, DAF) kapott kiképzést.

A második világháború alatt[szerkesztés]

1940. szeptemberben Andreas Schmidt "népcsoportvezetővé" való kinevezése után a romániai német intézményeket ideológiailag egységesítetették. A romániai német népcsoport nemzetiszocialista pártjának (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei der Deutschen Volk in Rumänien, NSDAP der DViR) 1940. november 9-i megalakulásával Cloos Schmidt jobbkeze lett, és fontos politikai és szervezeti pozíciókat töltött be a Volksgruppe vezetőségében.[2] Ebben az évben kezdte el a Romániai Német Munkásszervezet (Deutschen Arbeiterorganisation Rumäniens, DAR) felépítését, amelyben a „Kraft durch Freude” kulturális programmal ösztönözte a munkásságot.[7] 1941-től a német gazdaság felelőseként központi szerepet játszott a Bánsági-hegyvidék iparvidékén.[8] 1941-ben Resicabánya szociáldemokrata és kommunista beállítottságú munkásai ellenállást tanúsítottak az ideológiai egységesítéssel szemben; 1941. márciusban Cloost különleges megbízottként odaküldték, hogy felszámolja a baloldal befolyását. 1941 májusában a DAR-nak még csak 20 000 tagja volt, a következő évben már 61 000. A taglétszám növekedése azonban külső nyomásra történt; a belépést megtagadóknak megtorlással kellett számolniuk, többek között a román titkosrendőrség (Siguranța) részéről. 1942-ben a a Volksgruppe jogi hivatala népbíróságot hozott létre. Cloos a DAR vezetőjeként a "megbízhatatlannak" minősített munkásokat katonai szolgálatra jelölhette ki. 1942-ben a resicabányai DAR-tag munkások száma 54 000-re csökkent.[9]

Cloos 1941 nyarán és 1943 őszén haditudósítóként frontszolgálatot teljesített a Dnyeszteren túli területen. A háborút dicsőítő frontjelentései a Südostdeutsche Tageszeitung című pártorgánumban jelentek meg. 1941-től a Volksgruppe sajtóosztályának helyettes vezetője volt.[1] A DAR 1944. áprilisi reșicabányai nagygyűlésén Cloos harcias beszédet mondott, tele zsidógyűlölő propagandával.[9]

Illegalitásban és hadifogságban[szerkesztés]

1944. augusztus 16-án Cloos a resicabányai járás hivatalvezetőjeként jelentette Manfred von Killinger(wd) német nagykövetnek a Vörös Hadsereg Román Királyság elleni inváziójára vonatkozó „gyanús tendenciákat.”[10] 1944. augusztus 16-án a Jászvásár-Kisinyovi hadművelet(wd) megindulásával Cloos a haditermelés növelése érdekében hosszabb munkaidőt írt elő a munkásoknak. 1944. augusztus 23-án a romániai királyi puccsot követően Cloos illegalitásba vonult, és a Sicherheitsdienst(wd) (SD) ügynökeként az Erdélyben maradt egykori Volksgruppe-tisztviselőkkel[1] valamint a légiós mozgalom tagjaival részt vett az ellenállási műveletekben a Regulus hadművelet keretében.[11]

Miután Andreas Schmidtet 1945. február 9-én elfogták, helyetteseként Cloos vette át az ellenálláshoz csatlakozni akaró romániai németek szervezeti vezetését, és kapcsolatot tartott fenn a légiósokkal, akik Bukarestben egy titkos kommandós központot működtettek. 1945 márciusáig Cloos különböző rejtekhelyeken élt, végül Bukarestben letartóztatták.[2]

Letartóztatása után Cloost a moszkvai Lubjankában(wd) hallgatták ki,[12] és húsz év fogságra ítélték a vorkutai kényszermunkatáborban. Amikor 1955-ben Konrad Adenauer közbenjárására az utolsó második világháborús hadifoglyokat hazaengedték a Szovjetunióból,[13] Cloos is visszatérhetett Romániába, ahol körülbelül egy évig a szamosújvári börtönben tartották fogságban.[2]

A Securitate ügynökeként[szerkesztés]

A börtönben a román titkosrendőrség beszervezte közreműködőként; fedőnevei Ion Lăzărescu, Gheorghe Mihailescu, Konrad vagy Radovan voltak.[14] 1956. április 1-jén Cloos kézzel írott nyilatkozatot írt alá arról, hogy elkötelezte magát a Securitate nem hivatalos munkatársaként, és szabadon bocsátották. Szabadulása után számos "ellenforradalmi tevékenységgel" gyanúsított személyt azonosított. A szovjet munkatábor egykori rabjaként visszaélt a célszemélyek bizalmával, és a titkosszolgálatnak minden olyan adatot megadott, amely az operatív és megtorló akciókhoz szükséges volt. Tevékenységéért Cloos jelentős pénzösszegeket kapott,[14] és különböző „szívességeket”, például amikor illegális üzleti ügyletekbe keveredett, a Securitate közbenjárt az érdekében.

Tevékenysége során információkat gyűjtött Konrad Möckel (1892–1965) brassói evangélikus lelkészről, akit 1958-ban az úgynevezett Fekete templom-perben a vádlottak vezetőjeként ítéltek el. Emellett Andreas Birkner ellen is spicliskedett, akit négy másik német íróval együtt 1959-ben a brassói íróperben 25 év kényszermunkára ítéltek. Kompromittáló információkat gyűjött Grete Loewról, Oskar Pastior költő kollégájáról, akit aztán 1959-ben letartóztattak és hét év börtönre ítéltek.[2]

1960. júliustól a titkosszolgálat külföldi informátori munkára képezte ki Cloost. Feladatai közé tartozott[15]

  • a Német Szövetségi Köztársaságban élő romániai német honfitársak utáni kémkedés, illetve befolyásolásuk,
  • az 1944. augusztus 23-ig tartó események a nemzeti-kommunista szemszögből való értelmezésének érvényesítése; elsősorban Romániának Hitler szövetségeseként játszott szerepének csökkentése, illetve Romániának az első világháború utáni területgyarapodásának pozitív bemutatása[16]
  • a száműzött légiósok tevékenységének figyelemmel kísérése és befolyásolása.

1961-ben feleségével, Gerda Polony óvónővel és gyermekeikkel, Erikával és Friedrichhel a Német Szövetségi Köztársaságba költözött.[12]

Cloos információkat szolgáltatott a Securitate a Gehlen-szervezetről(wd), a szövetségi hírszerző szolgálatról(wd) (Bundesnachrichtendiens), valamint a Romániából száműzött légiósokról.[14] 1965-től 1985-ig a müncheni Landsmannschaft der Siebenbürger Sachsen [Erdélyi Szászok Egyesülete] vezetőségében a kitelepülők ügyeinek és támogatásának referenseként dolgozott.[17] Az egyesületben aktívan részt vett a kitelepültek ügyeiben, illetve a romániai németek kivándorlásának felgyorsítására vonatkozó agitációban.[1] Megbízói értelmében dezinformációt folytatott, és megpróbálta az egyesületet a kommunista Romániával való együttműködésre bírni. Ügynöki tevékenysége 1987. július 8-ig tartott, és két tucat iratrendezőt töltött meg a Securitate külföldi kémkedési osztályán.[18]

1976. január 30-tól Németország Szociáldemokrata Pártja végrehajtó bizottságának menekültügyi tanácsadó testületében tevékenykedett, így hozzáfért a román titkosrendőrség által kért információkhoz, amiért anyagi juttatásokat kapott.[19] Befolyásolta a párt emigrációs politikával kapcsolatos álláspontját, és a Securitate szándékának megfelelő szerepet vállalt a kivándorlás ellenőrzéséről és a romániai németek kivásárlásáról(wd) szóló vitában.[20]

A Securitate-akták szerint Cloosnak kezdetben az volt a feladata, hogy a nyugati világban élő régi elvtársakat befolyásolja, és a bukaresti dezinformációs osztály által tervezett pletykák és álhírek terjesztésére használja, illetve kiaknázza az ismeretséget a hírszerzés céljaira. Ennek érdekében Cloos 1965-ben Bad Tölzben székelő a Volksgruppe egykori tisztségviselőivel együtt megalapította a Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung (Délkeletnémet Nép- és Honismereti Kutató Munkacsoport) szervezetet, amely a régi elvtársakkal való kapcsolattartás mellett konferenciáin saját náci szerepvállalásának történeti revizionista szemléletét ápolta. A német szövetségi állam által az 1990-es évekig támogatott[21] munkacsoportnak köszönhetően Cloosnak sikerült kiépítenie kapcsolatait az erdélyi szász és bánsági sváb kitelepültek szervezeteinek vezető testületeivel.[22]

A munkacsoport tagjai nem nagyon publikáltak, viszont megszervezték azoknak a személyeknek a rágalmazását, akik az emigráns szervezetek vezetőinek nemzetiszocialista múltját kutatták.[21] A munkacsoport egyetlen terjedelmesebb kiadványa Cloos könyve volt, amelyet sógorával, Karl M. Reinerth-tel[23] írt: Zur Geschichte der Deutschen in Rumänien 1935-1945. Beiträge und Berichte (1988).[1] A könyvben a szerzők számos ellentmondásos állítást és állítólagos tisztázást fogalmaztak meg a romániai német Volksgruppe történelmi fejlődését illetően.[24]

Megítélése[szerkesztés]

Johann Böhm(wd) és Klaus Popa(wd) történészek 2014-es összegzése szerint: "Cloosnak sikerült beavatkoznia a romániai németek ügyeibe azzal, hogy végrehajtotta a román titkosrendőrségtől kapott feladatot az erdélyi szászok történelmi és kulturális újságírásának befolyásolására vonatkozóan. Cloosnak állandóan taktikáznia kellett aközött, hogy mit akart ténylegesen és mit kellett tennie, és mit kellett jelentenie a román titkosrendőrségnek anélkül, hogy lelepleződne. A helyi sajtó segítségével Cloosnak többször sikerült ellenfeleit, akik nyilvánosságra hozták az ő és társai dicstelen szerepét a náci korszakban, fészekbe piszkítónak, néprontónak és kútmérgezőnek bélyegeznie.[25]

Hans Wolfram Hockl(wd) bánáti sváb írót a Cloos-féle munkacsoport egyik leghevesebb kritikusának tartják. 1975-ben részt vett a munkacsoport egyik ülésén,[26] amely után élesen bírálta az alapító tagokat:[27] „A Volksgruppe akkori vezetősége és a Cloos-féle mai munkacsoport, amely bajtársiasság és rokonság révén összefonódott egymással, akkor és ma is a hivatalosság és törvényesség látszata alatt cselekedett, csakhogy ez akkor a náci jogtalan államban történt, ma pedig a jogállamban. […] a vezető és a kutató, akik egyes esetekben amúgy is azonosak, feddhetetlen fényben tüntetik fel egymást és az eszmét.”

2004-ben a Siebenbürger Zeitung-ban megjelent nekrológban Hans Bergel méltatta Cloost[12] a közelmúlt történelmének terjesztéséért, a családok egyesítése érdekében végzett munkájáért,[14] illetve az egyesületi tevékenységéért. William Totok(wd) újságíró a szövegben Cloos náci múltjának ismételt és szándékos elhallgatását látta.[28][29] Klaus Popa szerint Bergel kísérlete, hogy Cloost atipikus náci funkcionáriusként és egyesületi tagként ábrázolja, túlságosan erőltetett ahhoz, semhogy kiállja a történelmi tények kritikáját. Éppen ellenkezőleg, Cloos a román-német náci jéghegy csúcsát képviseli, amely kivétel nélkül szégyentelen és gátlástalan karrieristákból és demagógokból állt.[30]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g Popa 1999
  2. ↑ a b c d e Totok–Macovei 2014
  3. ↑ Glondys 1997 : 110.
  4. ↑ Glondys 1997 : 112.
  5. ↑ Glondys 1997 : 155–157.
  6. ↑ Glondys 1997 : 291.
  7. ↑ Hausleitner 2014 : 126.
  8. ↑ Hausleitner 2014 : 192.
  9. ↑ a b Hausleitner 2014 : 215–217.
  10. ↑ Hausleitner 2014 : 307–308.
  11. ↑ Traşcă 2016
  12. ↑ a b c Bergel 2004
  13. ↑ Hausleitner 2014 : 316.
  14. ↑ a b c d Totok 2013
  15. ↑ Totok 2018 :359–386.
  16. ↑ Spinei 2019 : 194.
  17. ↑ William Totok: Mit tückischer Durchtriebenheit. Durchsetzung der offiziellen Geschichts- und Kulturpolitik im nationalkommunistischen Rumänien mit nachrichtendienstlicher Unterstützung (II). Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, XXVI. évf. 1–2. sz. (2014) 147–166. o.
  18. ↑ Georg Herbstritt: Entzweite Freunde. Rumänien, die Securitate und die DDR-Staatssicherheit 1950 bis 1989. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 2016. 486. o. ISBN 3647351229  
  19. ↑ Böhm 2017 : 11.
  20. ↑ Totok 2018 : 385.
  21. ↑ a b Spinei 2019 : 193
  22. ↑ Totok 2018 : 377–378.
  23. ↑ Böhm 2017 : 9.
  24. ↑ Böhm 2017 : 7.
  25. ↑ Johann Böhm, Klaus Popa: Vom NS-Volkstum- zum Vertriebenenfunktionär: Die Gründungsmitglieder des Südostdeutschen Kulturwerks München und der Landsmannschaften der Deutschen aus Rumänien, Ungarn und Jugoslawien. Frankfurt am Main: Peter Lang. 2014. 189–242. o. ISBN 3631652402  
  26. ↑ Hans Wolfram Hockl: Eine denkwürdige Tagung. Über die Tagung der „Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung“ vom 5. und 16. Februar 1975 im Haus des Deutschen Ostens, München. Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, (????)
  27. ↑ Totok 2018 : 179–180.
  28. ↑ William Totok, Elena-Irina Macovei: Între mit și bagatelizare. Despre reconsiderarea critică a trecutului: Ion Gavrilă Ogoranu și rezistența armată anticomunistă din România. Iaşi: Polirom. 2016. 77–78. o. ISBN 9789734661275  
  29. ↑ Die Tarnorganisation des Fritz Cloos. „Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung“. Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, (2014. február 3.)
  30. ↑ Klaus Popa: Bergels „Dichtung und Wahrheit“ lässt selbst Goethe erblassen. www.zinnenwarte.de (2004. május 31.) (Hozzáférés: 2023. július 2.) arch

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Cloos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Cloos&oldid=27091114”