Transznisztria
Ezt a szócikket össze kellene dolgozni a Dnyeszter Menti Köztársaság szócikkel. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: a román kifejezéseket magyarítani szükséges (piros linkek) |
Transznisztria | |
Népesség | |
Népszámlálás szerint | ismeretlen |
A Wikimédia Commons tartalmaz Transznisztria témájú médiaállományokat. |
Transznisztria (Dnyeszteren túli terület, oroszul: Приднестровье, ukránul: Придністров'я) név három területet jelöl:
- De jure az autonóm régió, amelyet hivatalosan adminisztrációs-területi egységeknek neveztek el, a Moldovai Köztársaság részét képező Dnyeszter bal partján, a Dnyesztertől keletre (több dubasszári körzethez tartozó község is e régió engedelmességét választotta).[1]
- De facto, az önjelölt szeparatista állam, hivatalos nevén Dnyeszter Menti Köztársaság (NMR), amely a Moldovai Köztársaság területének azt a részét ellenőrzi, a Dnyesztertől keletre (bal part), kivéve a Dubasari kerület néhány községét. amely a moldovai kormány engedelmességét választotta, de hat másik községgel és a Dnyesztertől nyugatra fekvő Tighina községgel (jobb part): ezért az UATSN és az RMN területe nem teljesen egyezik; Ezen országot az ENSZ-tagállamok közt csak Oroszország ismeri el, de három de facto ország is elismeri: Abházia, Hegyi-Karabah és Dél-Oszétia.
- Történelmileg a Románia által a második világháború idején, 1941 és 1944 között elfoglalt ukrán régiót hivatalosan a Dnyeszteren túli kormánynak nevezték el, amely a Bug és a Dnyeszter folyók között helyezkedik el, és amely magában foglalta Podólia és Edisan történelmi régióinak egy részét.[forrás?]
A középkor
[szerkesztés]A középkor elején a keleti szlávok a románokat (beleértve a moldávokat is) „volohi”-nak nevezték. 1150 körül az orosz krónikák említik a Bolohovenik valószínűleg szláv-román népét, míg egy lvivi ikon szerint létezett egy „voloh”, „valah” vajda Ioan de Onut, Hotin közelében. Nikolai Karamzin orosz történész 1892-ben az Orosz Birodalom történetének negyedik kötetében azt írta, hogy a Bolohov város, amelyet a krónikás Nesztor krónikája említ, a Podóliai kormányzóságban volt, Kijev és Halics között.
1587-ben V. Péter moldvai fejedelem herceg elküldte az edisani török pasaságba (amely magában foglalta a Dnyeszteren túli terület középső-déli részét is), több mint 15 000 napszámost (salahori), ebből 3000-et a Dnyeper torkolatának északi végén található Oceac fellegvár felállításához (amelyik elágazásába ömlik bele a Bug folyó). E munkások közül sokan Edisanban (a jövőbeni Dnyeszterentúli területen) maradtak. Mihai Viteazul követelte III. Zsigmond lengyel királlyal az 1600 márciusában Brassóban, lefolytatott tárgyalásaiban, hogy ismerjék el uralmát a „Dnyeszteren túli Odzsák” felett.[2]
A 17. században, 1681 -ben Dnyeszterentúli terület egy része Moldova ura, Gheorghe Duca fennhatósága alá került. Az itteni vásárokat ezután úgy szervezték meg mint a moldvai városokat: soltészek és polgárok vezették. A moldvai uralkodók uralma 1713-ig tartott, amelyet az általuk kibocsátott számlák és tisztségeik feltételei bizonyítottak. A legfontosabb központok a következők voltak: Movilă – épült Movilai Jeremiás moldvai fejedelem alatt a Cantacuzinók birtokán, aztán Luntraşi, ma Dubăsari – épült a moldvaiak nagy hajói (dubase) számára épített híd közelében, aztán, Silimbria, lampol, Jaruga, Raşcău, Vasilcău.
A szovjet időszak
[szerkesztés]A Szovjetunió létrehozása (1922. december 30.) után, 1924. október 12-én a szovjet kormány a Dnyeszter folyótól keletre fekvő területeken létrehozta a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot (RASSM) az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságon belül. A főváros a ma Ukrajnában fekvő Balta volt. Az Moldovai ASzSzK határait úgy húzták meg, hogy a lakosság mindössze 30% -a legyen moldvai. 1929 -ben a fővárost Tiraszpolba költöztették.
Románia egy részét, Besszarábiát a Szovjetunió megszállta 1940-ben (a náci Németország beleegyezésével), az 1939-es német-szovjet megnemtámadási egyezményhez, a Molotov–Ribbentrop-paktumhoz csatolt titkos melléklet szerint. Ez a függelék az úgynevezett „vasfüggöny” előfeltétele volt. 1940. augusztus 2-án a szovjet kormány kihirdette a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságot, melynek fővárosa Chișinău (oroszul Кишинёв). Így Besszarábia nagy részének összevonásával a 6 besszarábiai kerületet/rajont összecsatolta a Moldvai SzSzK 14 kerületével, míg a terület többi része visszatért az ukrán SzSzK fennhatósága alá. Nikoláj Feodorovics Bugai orosz történész munkái szerint a következő évben több mint 35 000 besszarábiai vagy transznisztriai moldovánt deportáltak a Gulagra, miközben a nem moldován lakosság egy része, a kommunista meggyőződésűek (akik már korábban is megnyilvánultak eképpen a Tatarbunar-i felkelés során, rablásokba és mészárlásokba keveredtek a moldovánok kárára.[3]
1941 júniusában német és román csapatok megtámadták a Szovjetuniót . A náci Németországgal egyetértésben (lásd Tighinai szerződés), Románia vette át a Dnyeszter és a Bug (ukránul a „Pivdennij Buh”-ot) közötti terület igazgatását, az észak ukrajnai Bar-tól (ma Ukrajna), a Fekete -tengerig, délen, amelyet Románia igazgatott „Transnistria” néven azzal a szándékkal, hogy összegyűjti ide az összes bukovinai és besszarábiai zsidót azzal a szándékkal, hogy "csökkentse számukat" (lásd a "A terület megtisztítása" és a Transznisztria román közigazgatás alatt (1941-1944)).
Ez a helyzet 1944 augusztusáig maradt érvényben, amikor a szovjet csapatok visszatértek Transznisztriába és Besszarábiába (Kelet-Moldovába).
Az 1947-es párizsi békeszerződés Besszarábiát, Észak -Bukovinát és Transznisztriát a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének (a Szovjetuniónak) ítélte, és a szovjet közigazgatási felosztás és a területek orosz elnevezése ismét hivatalossá vált.
A Dnyeszter és a Bug közötti terület nagy része, amelyet a román hatóságok a második világháborúban "Dnyeszteren túli" -nak neveztek,ma Ukrajnához tartozik. A szovjet hatóságok csak egy kis sávot vontak be a Dnyeszter mentén a Moldovai SZSZK-ba, amely a Szovjetunió felbomlása során (1991. augusztus-december) a Moldovai Köztársaság részévé vált, amely az MSzSzK jogutúdja, de Transznisztria a Szovjetunió része maradt és megszüntetése után Oroszország része lett.
A szeparatista köztársaság
[szerkesztés]A fő okok ami miatt a Moldovai Köztársaság keleti régiójában a szakadár mozgalom vezetőit ellenállásra, közte katonai ellenállásra késztette, a Moldova Köztársaság törvényes hatóságai ellen a következők voltak:
- Területi-jogállási: az ország alkotmányos hatóságaival való konfliktus fő célja az volt, hogy elfoglalja a Moldovai Köztársaság területének egy részét annak érdekében, hogy megteremtse a feltételeket a szakadár államalakulat kvázi független státuszának az eléréséhez;
- Geopolitikai: a politikai nyomásgyakorlás platformjának megteremtése annak érdekében, hogy Moldova Oroszország befolyási körében maradjon, megakadályozva a feltételezett uniót Romániával, e célból a moldovai-ukrán határon lévő orosz sziget létrehozását;
- Kulturális -nyelvi: a kisebbség – oroszul beszélők – elégedetlensége a román nyelv államnyelvként való bevezetésével szemben és az új helyzethez való alkalmazkodás szükségességével kapcsolatban,amit szubjektíven a társadalmi státusz elvesztéseként érzékeltek;
- Társadalmi-gazdasági: a hatalom és a gazdasági erőforrások újraelosztásának veszélye a Dnyeszteren túli régióban;
- Szociális és ideológiai: a szovjet típusú vezetőréteg/nómenklatúra ellenállása a demokratizálódási folyamatokkal szemben és a régió régi rendszerben való státuszának megőrzésére tett kísérleteikkel;
- Népi-népességi: a Dnyeszter bal partján elhelyezkedő nagy ipari vállalkozások munkásságának mozgósítására és a Moldovai Köztársaság törvényes hatóságaival folytatott harcba való szállásra való hajlam, amely általában a Szovjetunió szláv köztársaságaiból azelőttről származó munkaerő-elvándorlás eredményeként jött létre.
1990 -ben a moldovai többség Moldovában a románt hivatalos nyelvnek nyilvánította. a Dnyeszteren túli terület egy részén, különösen Tiraspol városában a moldovai lakosság százalékos aránya alacsonyabb, orosz szakadár mozgalom fejlődött ki, amely 1990 szeptember 2-án kihirdette a Dnyeszteri Moldovai Köztársaság-ot és az orosz csapatok támogatásával fegyveres erőiknek sikerült 1992 -ben átvenni az irányítást a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli térségének legnagyobb részén, valamint a besszarábiai Tighina város térségeben.
Az 1992-es háborúban több mint 1000 ember halt meg [4][5] és mintegy 1500 sérült meg.[6]
A megállapodás aláírása után az oroszok úgy döntöttek, hogy több ezer katonát hagynak a térségben a szeparatista köztársaság fenntartása érdekében, így a moldovai kormánynak már nincs hatalma a Dnyeszteren túli régió felett, kivéve a Dubasari körzet 6 faluját.
Bár 1994-ben Moldovával megállapodást írtak alá, amely az orosz csapatok Dnyeszteren túli kivonásáról rendelkezett, azt az Orosz Duma nem ratifikálta, és nem követte semmilyen kivonulás.
2006. szeptember 17-én a Dnyeszteren túli szakadár hatóságok népszavazást tartottak Transznisztria jövőbeli sorsáról, ami azt mutatta, hogy a nagy többség támogatta a Moldovától való függetlenséget, és a csatlakozást az Orosz Föderációhoz.[forrás?] Ennek a népszavazásnak az eredményeit azonban nem ismerte el a nemzetközi közösség.[forrás?]
Transznisztriát a Moldovai Köztársaság, akár a nemzetközi közösség nagy része, a Moldovai Köztársaság autonóm régiójaként ismeri el (az úgynevezett „a Dnyeszter bal partján fekvő adminisztratív-területi egységnek” : UATSN), de a terület de facto kijelentette függetlenségét („Dnyesztermenti Moldvai Köztársaság” néven), a fővárosa Tiraspol. Ez provokálta ki a Dnyeszteren túli konfliktus kirobbanását . A régióban túlnyomórészt szláv, orosz nyelvű lakosság él.
A kisinyovi parlament 2005. július 22 -én elfogadta a "Dnyeszter bal partján található helységek jogállásának alapvető rendelkezéseiről szóló törvényt" . A vitatott "Juscsenko -terv" által előírt törvényjavaslat előírja, hogy a Dnyeszteren túli országból különleges autonóm területi egység lesz (ATU), a Moldovai Köztársaság összetételében, hasonló státusszal, mint Gagauzia . A Transznisztria képviselő -testülete a Legfelsőbb Tanács lesz, amely elfogadja a helyi törvényeket és normatív aktusokat, valamint a „Transznisztria alaptörvényét”, amely nem lehet ellentétes a Moldovai Köztársaság alkotmányával .
Az igazságszolgáltatást bírák és bűnüldöző szervek gyakorolják, amelyek a moldovai bíróságok és bűnüldöző szervek rendszerének részei.
A törvény előírja, hogy a Transznisztriának saját szimbólumai vannak, amelyeket a Moldovai Köztársaság jelképeivel együtt alkalmaznak. A Dnyeszteren túli terület hivatalos nyelvei a "moldovai", az ukrán és az orosz . A Dnyeszteren túli államnak joga van a Moldovai Köztársaság jogszabályai által előírt módon kialakítani és fenntartani a külkapcsolatokat a gazdasági, műszaki-tudományos és humanitárius területeken.
A törvény szerint a Dnyeszteren túli régió demilitarizálására és demokratizálására vonatkozó feltételek teljesítése után tárgyalások folynak a Dnyeszteren túli különleges jogállásáról szóló szerves törvény közös kidolgozásáról, amely az egyik utolsó lépéseket a Dnyeszteren túli vita jogi rendezésében.[7]
Népességváltozás | ||
---|---|---|
Év | Népesség | Vált. (%) |
2004 | 555 347 | — |
2014 | 475 665 | −14,3% |
Referințe:[8] |
Alapadatok
[szerkesztés]A fő demográfiai mutatók 2013-ra:[9]
- Születési arány: 825 (9,5 / 1000 lakos)
- Halálozás: 6,867 (13,5 / 1000 lakos)
- Természetes szaporodás: -2,042
Az 1989-es népszámlálás
[szerkesztés]A régió lakossága az 1989 -es népszámláláskor 546 000 fő volt (kivéve Tighina városát és más, a Dnyeszteren túli szakadárok által ellenőrzött besszarábiai helységeket). A térség gazdasági és politikai helyzetének következtében a 2004 -es népszámlálás alapján, amelyet Tiraspol -i a szeparatista hatóságok végeztek ,lakossága 150 ezer fővel csökkent ( Tighina térségét is beleértve) .
A 2004-es népszámlálás
[szerkesztés]Etnikai szerkezet
[szerkesztés]A régió lakossága a 2004-es népszámláláskor 555 347 lakos volt (beleértve Tighina önkormányzatát):
Etnikai csoport | Népesség | % az összesből * |
---|---|---|
moldáv | 177 635 | 31,99% |
román | 253 | 0,05% |
orosz | 168 678 | 30,37% |
ukrán | 160 069 | 28,82% |
bolgár | 13 858 | 2,50% |
gagauz | 4096 | 0,74% |
belorusz | 3811 | 0,69% |
német | 2 071 | 0,37% |
lengyel | 1791 | 0,32% |
zsidó | 1259 | 0,23% |
Cigány | 507 | 0,09% |
Más /nem nyilatkozott | 21,752 | 3,91% |
Területi-közigazgatási szervezet
[szerkesztés]Közigazgatási szempontból a Dnyeszteren túli kerületek 5 részre oszlanak, ezek:
- Camenca (Каменка vagy Kamenka),
- Dubăsari (Дубоссарь vagy Dubossar),
- Grigoriopol ( Григориополь vagy Grigoriopol),
- Rîbnița (Рыбница vagy Rîbnița),
- Slobozia (Слободзея vagy Slobodzeia).
és egy önkormányzat:
- Tiraspol ( Тирасполь sau Tiraspol ')
valamint 69 községgel és 68 faluval is rendelkezik.
A területek a közigazgatási-területi egység a Dnyszter bal partján a Dnyeszter de jure és de facto „Dnyeszter Moldovai Köztársaság” nem teljesen fedik át egymást, mert hat település a Dnyesztertől keletre ( Cocieri, Molovata Nouă, corjovai, Cosnita, pirita és Doroțcaia) a chișinaui kormány irányítása alatt áll, míg a tiraspoli szeparatista hatóságok ellenőrzik Tighina (Bender) önkormányzatát (beleértve Proteagailovca falut), valamint a Dnyesztertől nyugatra fekvő Gisca és Chiscani községeket; Dubasari kerülete tehát két egységre oszlik, az egyik törvényesen, a másik szeparatista.
A régió exportját gyakorlatilag 3 iparág uralja: fémek és fémáruk, energiatermékek és könnyűipari termékek, amelyek együttesen a teljes export kb. 80%-t adják[10] .
Ezeket viszont csak néhány nagyvállalat állítja elő. Így a fém- és fémáruipart nagyrészt a Ribnita -i Moldovai Kohászati Üzem képviseli, amely a régió összes exportbevételének mintegy harmadát biztosítja.
Az energiaipart főként a Cuciurgan-i Hőerőmű, a könnyűipart pedig kis számú ruházati, lábbeli- és egyéb textilgyártásra szakosodott vállalkozás képviseli.
Az EU-ba irányuló export fő lebonyolítója Románia, amely a régió az EU felé orientált exportjának mintegy felét veszi fel. További fontos közösségi kereskedelmi partnerei Olaszország és Németország . Így a régió EU -ba irányuló exportjának mintegy 87% -a e három piacra irányul.
Oktatás
[szerkesztés]A Dnyeszteren túli felsőoktatási intézmények:
- Dnyeszteren túli Állami Egyetem;
- A Dnyeszteren túli Állami Egyetem Tighina ága;
- A Dnyeszteren túli Állami Egyetem rűbnicai fióktelepe;
- A Moszkvai Gazdasági és Jogi Akadémia Tiraspol -i ága;
- Az „M. Kutuzov ” Jogi Intézet Tiraspolban;
- "AG Rubinștein" Felső Zeneművészeti Főiskola;
- A „T. G Sevcsenko ” Katonai Védelmi Intézet.
Képgaléria
[szerkesztés]-
Moldovai RASS (arany színű) (1924–39), az Ukrán Szovjetunió autonóm szovjet köztársasága, más néven Dnyeszteren túli.
-
Román postai bélyegek 1941 végéről Dnyeszteren.
-
Transznisztria a regionális geopolitikai rendszerben Oroszország, a FÁK, az ukrán oroszbarátok és moldovák, másrészről az Európa-párti ukránok, moldovai románok, az Európai Unió és a NATO között.
-
A szeparatista régió zászlaja
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Legea nr. 764 din 27.12.2001 privind organizarea administrativ-teritorială a Republicii Moldova
- ↑ Ion Nistor : Istoria Românilor din Transnistria.
- ↑ Н.Ф. Бугай «Выселение произвести по распоряжению Берии…» О депортации населения из Молдавской ССР в 40-50- е годы – Исторические науки в Молдавии. № 1 (Chișinău, 1991), și Депортация народов из Украины, Белоруссии и Молдавии: Лагеря, принудительный труд и депортация (Essen, Germania 1999).
- ↑ title=Monumentul eroilor căzuți în războiul transnistrean. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
- ↑ ВОЗРОЖДЕННОМУ В ПРИДНЕСТРОВЬЕ ЧЕРНОМОРСКОМУ КАЗАЧЬЕМУ ВОЙСКУ – 15 ЛЕТ Archiválva 2007. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Olvia Press. Dec 18, 2006. Retrieved 2006, December 18; See also: "В Приднестровье отмечают 15-летие Черноморского казачьего войск," Archiválva 2014. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben«Новый Регион – Приднестровье», 14 decembrie 2006.
- ↑ Olga Căpățînă: Книга воинам / Cartea războiului, Chișinău 2000, ISBN 9975-9562-0-3.
- ↑ {{cite web|url=http://www.parlam[halott link]ent.md/news/02.02.2006/%7Ctitle=Discursul domnului Marian LUPU, Presedinte al Parlamentului Republicii Moldova, "Republica Moldova: cum se vede in Uniunea Europeana"], Londra, Chatham House, 2 februarie [[2006]|publisher=}}
- ↑ Краткие предварительные итоги переписи населения Приднестровья 2015 года. gov-pmr.org
- ↑ (oroszul) Госслужба ПМР: Социально-экономическое развитие ПМР за 2012 год (окончательные данные)
- ↑ Ministerul Economiei despre șocul economic provocat de alipirea Transnistriei la Rusia Archiválva 2021. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Timpul.md
Külső linkek
[szerkesztés]- A románok aránya a Dnyeszteren túli helységekben az 1989 -es népszámlálás szerint[halott link]
- Transznisztria – az „ország”, amely nem létezett, 2010. november 14, Razvan Pascu, Fedezze fel – Utazás
További bibliográfia
[szerkesztés]- Román Polgárigazgatás Dnyeszteren, Olivian Verenca, Universitas Kiadó, 1993
- A Dnyeszteren túli románok története: szervezetük, kultúrájuk és áldozatuk, Ioan Silviu Nistor, Eminescu Kiadó, 1995