Foltos sasrája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Foltos sasrája
Evolúciós időszak: Késő kréta - jelen
Háti részét sok apró, fehér pont borítja
Háti részét sok apró, fehér pont borítja
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Rájaszerűek (Batoidea)
Rend: Rájaalakúak (Rajiformes)
Család: Sasrájafélék (Myliobatidae)
Nem: Aetobatus
Blainville, 1816
Faj: A. narinari
Tudományos név
Aetobatus narinari
(Euphrasen, 1790)
Szinonimák
  • Aetobates narinari (Euphrasen, 1790)
  • Aetobatis laticeps Duméril, 1865
  • Aetobatis latirostris Duméril, 1861
  • Aetobatis narinari (Euphrasen, 1790)
  • Aetobatus laticeps Duméril, 1865
  • Aetomylus maculatus (non Gray, 1834)
  • Myliobatus maculatus (non Gray, 1834)
  • Raja narinari Euphrasen, 1790
  • Stoasodon narinari (Euphrasen, 1790)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos sasrája témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos sasrája témájú médiaállományokat és Foltos sasrája témájú kategóriát.

A foltos sasrája (Aetobatus narinari) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rájaalakúak (Rajiformes) rendjébe, ezen belül a sasrájafélék (Myliobatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Gyakran rajokban úszik
A pofája megnyúlt; és a pettyes sötét háti részétől eltérően a hasi része fehér
A mellúszóinak végei kihegyesednek
A farka nagyon hosszú és ostorszerű

A foltos sasrája előfordulási területe igen nagy; egyaránt megtalálható az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánokban, valamint a Vörös-tengerben is. Azonban az újabb genetikai vizsgálatok szerint, meglehet, hogy a különböző óceánokban élő állatok nem is egy fajt képeznek. Mivel még további vizsgálatok szükségesek a különböző állományok faji szintre emeléséhez a halbiológusok még egy fajként kezelik ezt a porcos halat.

Az Atlanti-óceán nyugati felén élő állomány Floridától kezdve a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig fellelhető; nyáron Észak-Karolináig is felúszik. Ugyanez óceán keleti felén Mauritániától Angoláig található meg. A Föld másik részén az elterjedése a Vörös-tengertől a Dél-afrikai Köztársaságig, valamint Ausztráliáig, északra pedig Japánig és Hawaiig terjed. A Csendes-óceán keleti részén a Kaliforniai-öböltől egészen Peruig lelhető fel. A Galápagos-szigetek között is van állománya.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a porcos hal általában 180 centiméter hosszú, de 330 centiméteresre is megnőhet. 110-120 centiméteresen már felnőttnek számít. A testtömege legfeljebb 230 kilogramm. A megnyúlt pofája, lapos és kerekített kacsacsőrszerű képződményben végződik. A feje vastag. A mellúszói nagyok, a végük kihegyesedik; nincs farokúszója. Mindkét állkapcsán egy-egy fogsor ül. A fogai laposak és félkör alakúak; egymásba kapcsolódnak. A feje és háti része fekete vagy sötétkék, számos apró, fehér ponttal. Alul fehér. A mellúszóin nincsenek tüskék. A farka hosszú és ostorszerű. A farok tövén, mindjárt az apró hátúszó mögött egy hosszú méregtüske látható. E tüske miatt veszélyes lehet az állatot háborgató ember számára.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi és szubtrópusi tengeri hal, amely a korallzátonyok közelében él, 1-80 méteres mélységek között. A brakkvizet is jól tűri, emiatt beúszik a folyótorkolatokba is. Általában az öblök és korallzátonyok sekély vizeiben él, de a nyílt tengerre is kiúszhat. Időnként kiugrik a vízből. Gyakran a szaporodási időszakon kívül, nagy rajokba tömörül. Főleg kagylókkal táplálkozik, de kisebb rákokra, rövidfarkú rákokra, polipokra, férgekre, tengeri csigákra és kisebb csontos halakra is vadászhat. A foltos sasrája többek között a nagy pörölycápának (Sphyrna mokarran) szolgál táplálékul.

Szaporodása[szerkesztés]

A szaporodási időszakban a hím üldözni kezdi a nőstényt; aztán ráharap annak egyik mellúszójára. A párosodás 20 másodpertől akár 1 percig is eltarthat.

Ál-elevenszülő (ovovivipar) porcos hal. Miután a kis ráják felélték a szikzacskóik „sárgáját”, a szikzacskók az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakulnak át. Ebben az anyaállat nyálkával, zsírral vagy fehérjével táplálja kicsinyeit. Egy alomban 2-4 kis foltos sasrája van. Születésekkor a kis rája 17-35 centiméter hosszú.

Felhasználása[szerkesztés]

A foltos sasrájának csak kisebb mértékű a halászata. Azonban gyakran mellékfogásként kerül a hálókba. A sporthorgászok kedvelik. A húsa ehető.

Források[szerkesztés]