Ferdinand Čatloš
| Ferdinand Čatloš | |
.jpg) | |
| Születési név | Csatlós Nándor |
| Született | 1895. október 7. Szentpéter, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Meghalt | 1972. december 16. (77 évesen) Turócszentmárton, Csehszlovákia |
| Sírhely | Turócszentmártoni Nemzeti sírkert |
| Állampolgársága | csehszlovák |
| Nemzetisége | szlovák |
| Szolgálati ideje | 1914–1944 |
| Rendfokozata | tábornok |
| Egysége | Bernolák hadseregcsoport (1939), Szlovák Gépesített Hadosztály (1941)[1] |
| Csatái | Első világháború Magyar–szlovák kis háború Második világháború: |
| Kitüntetései |  Vaskereszt |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Čatloš témájú médiaállományokat. | |
Ferdinand Čatloš szül. Csatlós Nándor (1895. október 7. – 1972. december 16.) szlovák politikus és katonatiszt volt, 1939 és 1944 között az első szlovák köztársaság hadügyminisztere és hadseregének vezérkari főnöke.[1]
Élete
[szerkesztés]Kőművescsaládba született Csatlós Mihály és Madul Mária fiaként. Tíz testvére közül ő volt a legidősebb. Liptószentmiklóson járt középiskolába, majd Késmárkon folytatta tanulmányait. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 67. gyalogezredében szolgált, 1915 májusában Tarnopolnál orosz fogságba esett. A csehszlovák gondolat egyik hirdetőjeként csatlakozott a Csehszlovák Légióhoz. Hazatérése után a csehszlovák hadseregben szolgált. A müncheni egyezményt és Csehország megszállását követően Szlovákia hadügyminisztere és hadseregének főparancsnoka lett, és hozzálátott egy önálló szlovák hadsereg létrehozásához.[2] Kárpátalja visszafoglalásakor, majd az azután kialakuló magyar–szlovák kis háborúban a hadsereg főparancsnoka volt, azonban Csehszlovákia felbomlása miatt Kelet-Szlovákia lényegében védtelen volt.[3]
Részt vett a második világháború több hadműveletében: a Bernolák hadseregcsoportot vezette a lengyelországi hadjárat során, amiért Hitlertől megkapta a Vaskeresztet,[4] majd a Barbarossa hadműveletben is ő vezette a szlovák erőket.[1]
1944-ben titkos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval a front megnyitásáról és az átállásról, abban a reményben, hogy Szlovákia azonnal hadba lép Magyarországgal is, és lehetőség nyílik az első bécsi döntésben elvesztett területek visszaszerzésére. Azonban a terveiben a szlovák nemzeti felkelés kitörése megakadályozta.[5] Augusztus 29-én, mikor a németek megkezdték az ország megszállását, rádióbeszédében minden ellenállót hazaárulónak nevezett.[6] Miután a felkelőkhöz szökött, letartóztatták, és Moszkvába szállították.[5] 1948-ban engedték szabadon, majd visszatért Csehszlovákiába, ahol előbb öt év börtönre ítélték, de rövidesen szabadon bocsátották, és élete végéig Turócszentmártonon élt és dolgozott mint hivatalnok.
Források
[szerkesztés]- Chytka, Stanislav 2017: Ještě k působení Ferdinanda Čatloše v zářijové mobilizaci 1938. Vojenská histórie 2017/3.
- ↑ a b c Steen Ammentorp: Biography of Major-General Ferdinand Čatloš. Generals.dk. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Ferdinand Čatloš Generál 1.triedy. KVH Carpathia. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Egy elfelejtett „kis háború” 1939-ben. Magyar Hírlap, 2012. április 27. [2012. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Adalék Lengyelország 1939-es lerohanásához. Új Szó, 2010. január 16. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)[halott link]
- ↑ a b A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig. Janek István. [2014. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Éhn László: Füstbe ment terv – a szlovák nemzeti felkelés. Történelemportál, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Čatloš témájú kategóriát.- Ferdinand Čatloš generál, minister národnej obrany SR (1939-45). osobnosti.sk. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
