Felsőkethely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsőkethely (Neumarkt im Tauchental)
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang Városszalónak településrésze
Járás Burgenland
Alapítás éve1289
Polgármester Herbert Dienstl (ÖVP)
Irányítószám 7461
Forgalmi rendszám OW
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság321 m
Terület11,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőkethely (Ausztria)
Felsőkethely
Felsőkethely
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 17′ 45″, k. h. 16° 17′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 45″, k. h. 16° 17′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőkethely témájú médiaállományokat.

Felsőkethely (németül Neumarkt im Tauchental) Városszalónak településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Rohonctól 13 km-re nyugatra, Felsőőrtől 10 km-re keletre, két dombvonulat között a Fehér-patak völgyében fekszik. Közigazgatásilag Városszalónakhoz tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét keddi napokon tartott hetivásárairól kapta, előtagjának megkülönböztető szerepe van. Régebbi nevét Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról kapta.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. Felsőkethely mocsaras határában az i. e. 4000 körüli időből származó, a lengyeli kultúrához köthető agyagedényeket tűzkőeszközöket, égetett agyagtárgyakat találtak. A Várvidék legismertebb római emlékei közt tartják számon azt római sírkövet, mely a felsőkethelyi katolikus templom falába van befalazva és a 150-160 közötti időre keltezhető.

A mai települést 1289-ben a németújvári viszály idején említik először, amikor Albert osztrák herceg elfoglalta és erődtemplomát is leromlolta. 1289-ben "Niclastuern", 1325-ben "Kedhel", 1425-ben ismét "Kehdel" néven említik. A szalónaki uradalomhoz tartozott. Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1289-ben már állt, plébániája már 1438-ban létezett. 1342-től a Kanizsai család birtoka volt, majd 1401-től az uradalommal együtt a Tompek családé. A 15. században vámszedőhely működött itt. 1527-ben I. Ferdinánd király a rohonci és szalónaki uradalmakat Batthyány Ferencnek adta és ettől fogva a Batthyány család birtoka volt. A falut 1532-ben a török, 1619-ben Bethlen hadai elpusztították, még 1622-ben sem említik. 1683-ban a török hadjáratban újra felégették. Lakói 1580 körül evangélikusok lettek. 1601-ben az adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt. 1635-ben a Batthyány család rekatolizálása után a templom ismét a katolikusoké lett és vele együtt a falu többsége is visszatért a régi hitre. Az 1697-es egyházi vizitáció szerint a település 1779 lakosából 1333 katolikus volt, a többiek evangélikusok, illetve 55 zsidó is élt itt.

Vályi András szerint " KÉTHELY. Két falu Vas Várm. egyiknek földes Urai a’ Czisztertzita Szerzetbéli Atyák, másiknak pedig G. Batthyáni Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egyik Szalonakhoz 1, másik Sz. Gothárdhoz 1/2 mértföldnyire, határbéli földgyeik középtermékenységűek, 358réttyeik jók, erdejek van, Stájer Országban, fuvarozással, és Sz. Gothardon is keresettye jó módgyok van, valamint a’ Vashegyi szőlőkben is."[1]

Fényes Elek szerint " Kéthely, (Neumarkt), német falu, Vas vmegyében, a szalónaki uradalomban: 650 kath. lak., paroch. templommal, hegyes, sovány határral."[2]

Vas vármegye monográfiája szerint " Kethely (Neumarkt). Kéthelynek is mondják, hogy Kethelytől megkülömböztessék. Házainak száma 106, lélekszáma 849. Lakosai németajkúak, r. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája Szalonak, távírója Német-Szt.-Mihály. Plébániája 1570-ben már virágzott. Temploma nagyon régi. Szentélye román, hosszhajója pedig góth stílű. Különösen szép a hálóboltozata. Külfalába egy római feliratos kő van illesztve, mely egy férfi és egy nő térdképét és egy kisebb dombormű, mely Perseus harczát ábrázolja. Harangja 1691-ből való. Földesura a Batthyány-család volt."[3]

1884-től postahivatal működött a községben. Önkéntes tűzoltóegyletét 1908-ban alapították. 1910-ben 657, túlnyomóan német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. Plébániáját 1952-ben építették. 1954-ben a községet árvíz sújtotta. 1971-ben közigazgatásilag Városszalónakhoz csatolták. A településen már a 19. században volt iskolai oktatás, régi iskoláját 1908-ban építették, a mai iskolaépület 1958 és 1962 között épült.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma 15. századi, a 17. században átépítették. Alapja egy 13. századi erődtemplomon nyugszik, melyet 1289-ben Albert osztrák herceg serege rombolt le. A 16. – 17. században a protestánsoké volt. 1740-ben barokk stílusban építették át, toronysisakja 1787-ben készült. Főoltárát 1744-ben készítették, mellékoltárai, melyek Nepomuki Szent János és Szent Lénárd tiszteletére vannak szentelve 1770-ben és 1771-ben készültek. A szószék a négy evangélista alakjával 1750-ben, a keresztelőmedence 1769-ben készült. Falában római kori domborműves sírkő látható, melyet 1872-ben emeltek ki a templom alapfalaiból és a toronyba falazták be. A templom feletti temetőben 1831-ben épített bájos kis temetőkápolna áll, benne barokk Pieta-szoborral.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye