Feketeszárnyú székicsér
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_at_Mkhombo_Dam,_Mpumalanga_(36861637734).jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Glareola nordmanni Waldheim, 1842 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketeszárnyú székicsér témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszárnyú székicsér témájú médiaállományokat és Feketeszárnyú székicsér témájú kategóriát.
|
A feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Fischer von Waldheim német anatómus, entomológus és paleontológus írta le 1842-ban.[2] Tudományos faji nevét Alexander von Nordmann finn természettudósról kapta.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia területén fészkel. Telelni Afrikába a Szaharán túlra vonul.
Természetes élőhelyei a nyílt területek, ürmös sztyeppék, szikes gyepek, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén, valamint művelt területek.[3]
A Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon ritka kóborló, alkalmilag fészkel is, legtöbbször a Kiskunság szikes pusztáin, a Hortobágyon és Peszéradacson került elő, általában székicsér telepeken.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60–68 centiméter, testtömege pedig 87–99 gramm közötti.[4] A tojó kisebb, mint a hím. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben lévő vadászatot szolgálja.
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fecske módjára a levegőben kapkodja el rovarokból álló táplálékát. Csapatban vadászik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tavak, mocsarak mellett a földre, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 35-40 napig kotlik, mind a két szülő. Fiókái fészekhagyók.
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe még nagyon nagy, egyedszáma pedig csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[3] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. január 20.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. január 20.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. január 20.
- 1 2 3 "Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület". Hozzáférés: 2026. január 20.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. január 20.
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve
