Fekete hattyú
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cygnus atratus (Latham, 1790) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete hattyú témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete hattyú témájú médiaállományokat és Fekete hattyú témájú kategóriát. |
A fekete hattyú (Cygnus atratus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Nem vándorló faj, őshonos fajként Ausztráliában és Tasmaniában van jelen. Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara.
A 19. század során betelepítették Új-Zélandra. Ott nagyon elszaporodott, ottani állományát 60 000 madárra becsülik. Mint kedvelt parkmadár, félvadon sok helyen él Európa parkjaiban is, de itt nem vadul ki, önfenntartó állományai vadon sehol nincsenek.
A vizes élőhelyeket részesíti előnyben, védett tengeröblökben és lagúnákban is előfordul.
Alfajai[szerkesztés]
- Cygnus atratus atratus – ez az alfaj él Ausztráliában és Tasmániában
- Új-zélandi vagy Chatham hattyú (Cygnus atratus sumnerensis) – alfaj, amely Új-Zéland szigetein és a Chatham-szigeteken élt, de mára kihalt. Kihalásához a költési időszakban végzett intenzív tojásgyűjtés és az Új-Zélandra települt maorik vadászata vezetett.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 110-140 centiméter (feje és nyaka együttesen testhosszának felét teszi ki), szárnyfesztávolsága 160-200 centiméter testtömege maximum 9 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Tollazata tiszta fekete, fodrokkal a hátán. Evezőtollai fehérek, főleg repülés közben feltűnőek. Szeme barna, csőre vörös, fehér szalaggal a hegyén, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak.
Általában trombitáló kiáltásokat hallatnak.
Életmódja[szerkesztés]
Táplálékuk vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Elsősorban azonban növényevő, vízinövények hajtásait és leveleit eszi, olykor a szárazföldi füvekből is legel. Hosszú nyakának köszönhetően a víz alól 1 méteres mélységben is keresgélhet.
Mint minden réceféle, a fekete hattyú is egyszerre vedli le evezőtollait, ezért átmeneti időre (nagyjából 4-5 hétre) röpképtelenné válik. Ilyenkor nagyobb lagúnákon, folyótorkolatokban vagy tavakban nagy csapat vedlő madár gyűlhet össze. Számuk Ausztrália legnagyobb vedlőhelyein tízezrekre rúghat.
Szaporodása[szerkesztés]
Mint a hattyúk mindegyike, ez a faj is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 4-5 tojását. Fészkei mindig a vízben vagy annak közvetlen közelében állnak, olykor időszakos vizek közelében is költhet. Kedvező helyeken laza telepek alakulnak ki. A kotlás 40 napig tart, a szülők felváltva ülnek a tojásokon. Fiókáik tollazata piszkosfehér, csőrük még fekete. Fészekhagyók. A fiatal hattyúk csak 150-170 nap múlva válnak röpképesekké. Általában harmadik életévükben költenek először.
 |
Képek[szerkesztés]
-
Fekete hattyú a parton -
Fekete hattyúk szürkületkor -
Pihenő fekete hattyúk -
Museum specimen
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Oliver, W. R. B. (1955): New Zealand Birds (2nd edition).A. H. & A. W. Reed:Wellington.
- Worthy, Trevor H., & Holdaway, Richard N. (2002) The Lost World of the Moa. Indiana University Press:Bloomington. ISBN 0-253-34034-9
