Ugrás a tartalomhoz

Fehér szívsün

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehér szívsün
Belgiumi példány
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
Altörzs: Echinozoa
Osztály: Tengerisünök (Echinoidea)
Alosztály: Euechinoidea
Alosztályág: Irregularia
Öregrend: Atelostomata
Rend: Spatangoida
Alrend: Brissidina
Öregcsalád: Spatangoidea
Család: Loveniidae
Alcsalád: Echinocardiinae
Nem: Echinocardium
J. E. Gray, 1825
Faj: E. cordatum
Tudományos név
Echinocardium cordatum
(Pennant, 1777)
Szinonimák
  • Amphidetus cordatus (Pennant, 1777)
  • Amphidetus kurtzii Girard, 1852
  • Amphidetus Kürtzii Girard, 1852
  • Amphidetus novae zealandiae Perrier, 1869
  • Amphidetus novaezealandiae Perrier, 1869
  • Amphidetus zealandicus (Gray, 1851)
  • Echinocardium australe Gray, 1851
  • Echinocardium cordatus (Pennant, 1777)
  • Echinocardium kurtzii (Girard, 1852)
  • Echinocardium sebae Gray, 1825
  • Echinocardium stimpsonii A. Agassiz, 1863
  • Echinocardium zealandicum Gray, 1851
  • Echinus cordatum Pennant, 1777
  • Echinus cordatus Pennant, 1777
  • Spatangus arcuarius Lamarck, 1816
  • Spatangus cordatus (Pennant, 1777)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér szívsün témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér szívsün témájú médiaállományokat és Fehér szívsün témájú kategóriát.

A fehér szívsün (Echinocardium cordatum) a tengerisünök (Echinoidea) osztályának Spatangoida rendjébe, ezen belül a Loveniidae családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A fehér szívsün megfelelő homokos vagy iszapos partokon az Atlanti-óceán keleti felének nagy részén megtalálható. Még megtalálható a Földközi-tengerben és az Északi-tengerben is, 200 méter mélységig. A vízszennyezés veszélyezteti a fajt. Dél-Afrika délkeleti részén, valamint a Csendes-óceán új-zélandi szakaszán is vannak állományai.

Megjelenése

[szerkesztés]

A kifejlett fehér szívsün hossza körülbelül 5-6 centiméter. Az állat szív alakú, és sűrű, puha, homokszínű tüskék borítják, amelyek többnyire hosszában a hátsó perem felé mutatnak. Amikor a fehér szívsün ásva halad előre a homokban, a testfolyadékkal teli ambulakrális lábacskák segítségével táplálékot vesz fel, és egyszerű szájnyílásába juttatja. Néhány ambulakrális lábacska eléri a felszínt és beengedi a légzéshez szükséges vizet. A test hátsó részén elhelyezkedő megnyúlt ambulakrális lábacska arról gondoskodik, hogy nyitva maradjon egy rés, amelyen távozhat az ürülék és az elhasznált víz. A homokszínű ásószerszámai olyan puhák, hogy inkább serték, mint tüskék, emiatt nem jók a védekezésben.

Életmódja

[szerkesztés]

A fehér szívsün a tápanyagban gazdag nedves homokban ás, az apálykori legalacsonyabb vízszint közelében is előfordulhat. A fehér szívsün laza kolóniában él. Ásás közben az állat függőlegesen lefelé ássa be magát. Ehhez úgy használja szélesebb oldaltüskéit, akár egy ásót. Mintegy 5-20 centiméteres mélységtől már a teste elülső részén lévő tüskéket veti be, hogy elkaparja a homokot és az iszapot, amit az oldalsó tüskékkel teste végéhez juttat. A mozgás meglehetősen lassan megy végbe: a szívsün húsz másodpercenként körülbelül 4 centimétert halad (ez óránként körülbelül 7 méteres sebességet jelent). Tápláléka kis szerves részek.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget a 2. életévben éri el. A párzási időszak a nyár derekán van. A fehér szívsün váltivarú, vagyis vannak hím és női egyedek. A két nem egyszerre bocsátja ki a petéket és a spermát, a megtermékenyítés a tengerben történik. A lárva planktonként él, de már az első életévében leereszkedik a tengerfenékre.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Hans G. Hansson|Hansson, H.G. (2001). Echinodermata, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 336–351
  • Echinocardium cordatum (Pennant, 1777) WoRMS
  • Pennant, T., (1777) British Zoology, vol. IV. Crustacea. Mollusca. Testacea: i-viii, 1-154, Plates 1-93. London., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/127011 page(s): 236