Fehérkezű gibbon

Fehérkezű gibbon
	Fehérkezű gibbon pár
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Öregcsalád:	Emberszerűek (Hominoidea);
Család:	Gibbonfélék (Hylobatidae); Gray, 1870
Nem:	Hylobates; Illiger, 1811
Faj:	H. lar;
Tudományos név
	Hylobates lar; (Linnaeus, 1771)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérkezű gibbon témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérkezű gibbon témájú médiaállományokat és Fehérkezű gibbon témájú kategóriát.

A fehérkezű gibbon (Hylobates lar) a gibbonfélék családjába tartozó Hylobates nem legismertebb faja.

Elterjedése, élőhelye

Egykor Délkelet-Ázsia hatalmas trópusi erdőiben élt Burmától a Maláj-félszigeten át a Nagy-Szunda-szigetekig. Ahogy az erdők nagy része eltűnt, velük a gibbon népesség is felaprózódott, sok helyen megcsappant vagy kipusztult. Például természetes elterjedési területén belül Kínából már ki is halt.

Megjelenése, életmódja

Feje és törzse együtt mintegy 50 centiméter hosszú, súlya 4–5,5 kilogramm; farkuk nincs. Színváltozatok terén lehet sötét, amely a szürkétől a feketén át a barnáig terjedhet, vagy pedig világos; az utóbbi a krémszínűtől a világosbarnáig terjed. A szőrtelen arcot nagyon rövid fehér vagy halvány színű szőrzet gyűrű veszi körül; és a kezek és a lábak egyaránt fehérek (Gron, 2010). Az egyetlen kölyök 7 hónap vemhesség után születik, anyja 4–7 hónapos koráig szoptatja. Hat–nyolcéves korban válnak ivaréretté, a nőstények csak minden második–negyedik évben ivarzanak. Családban élnek, hajnalban kórusban jelzik a többieknek jelenlétüket. Rendesen hosszú karjaikkal csimpaszkodva, egyik ágról a másikra lendülve közlekednek. Egy lendülettel nagyjából három métert tesznek meg, egy ugrással akár kilencet is.

Étrendje nagyrészt gyümölcsökből áll, a trópusi fák érett gyümölcsét fogyasztja. Továbbá leveleket, virágokat és rovarokat is ehet, valamint gyümölcsfogyasztás terén nagyon válogatós. A gyümölcsöt megkóstolja és az érettség alapján dönti el, hogy elfogyasztja vagy sem. A főszezonban többször is visszatér ugyanazokhoz a táplálékforrásokhoz, hogy minden alkalommal a legérettebb gyümölcsöt választhassa ki. A táplálékforrásokat a különböző családok a területeik egymást átfedő részén is megosztják egymással.

Legfőbb érdekessége a fehérkezű gibbonnak, hogy a majmok közül ő az egyedüli, amely az emberhez hasonlóan úgy alapít családot, hogy a párjával élete végéig együtt él.

Természetvédelmi helyzete

A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján jelenleg a veszélyeztetett fajok közé van besorolva. Ezt részben a virágzó thaiföldi illegális kisállat-kereskedelemnek köszönhetik, amelynek során vadásszák, elfogják, eladják és kizsákmányolják őket. Az élőhelyek kiirtása is fenyegetést jelent, és a probléma egyre nagyobb mértékű. A védett természetvédelmi területek biztosítják a legnagyobb túlélési esélyt a fehérkezű gibbon populációi számára, bár az ezeken a területeken keresztül zajló mezőgazdasági fejlesztések tovább fokozzák a szétdarabolódást és a faj vadászatához való hozzáférését.

Az eddigi legöregebb példány fogságban 31 évig élt.

Magyarországon jelenleg három helyen tartják állatkertben: a Jászberényi Állat- és Növénykertben (itt egy igen idős, nőstény él párjával és kölykével), a Debreceni Állatkertben (itt egy hím testvérpár él^[1]) és a Nyíregyházi Állatparkban (ahol egy háromfős család él).

Alfajai

maláj gibbon Hylobates lar lar Linné, 1771 (a Maláj-félszigeten)
Hylobates lar entelloides Geoffroy, 1843 (Thaiföldön és Mianmarban)
Hylobates lar carpenteri Groves, 1968 (Thaiföldön, Laoszban és Mianmarban)
Hylobates lar yunnanensis Ma & Wang, 1986 (Kína Jünnan tartományában – lehet, hogy azonos a H. l. carpenteri alfajjal)
Hylobates lar vestitus Miller, 1942 (Indonéziában és Szumátra szigetén)