Ugrás a tartalomhoz

Falanuk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falanuk
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Alcsalád: Madagaszkári manguszták (Euplerinae)
Nem: Eupleres
Faj: E. goudotii
Tudományos név
Eupleres goudotii
Doyére, 1835
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Falanuk témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Falanuk témájú kategóriát.

A falanuk (Eupleres goudotii) vagy az Eupleres nem másik fajától megkülönböztetendő keleti falanuk az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

[szerkesztés]

Madagaszkáron honos, endemikus faj. A sziget keleti részén található esőerdőkben él 1600 méteres tengerszint feletti magasságig. Gyakran vízmosások közelében vagy mocsaras területeken él.

Megjelenése

[szerkesztés]

A fossza (Cryptoprocta ferox) után a keleti falanuk az egyik legnagyobb madagaszkári cibetmacskaféle, testhossza körülbelül 50 centiméter, ebből a farkhossza 24 centiméter, súlya 1,6-4,6 kg. A bundája barnás színű. Testalkata sajátos: zömök, megnyúlt teste és nagy, hosszú karmokkal rendelkező lábfejei vannak. Farka széles és lekerekített alakú, a hosszú szőr miatt bozontosnak látszik. Feje testéhez képest kicsi, pofája hosszú és hegyes, fülei nagyok és lekerekítettek. Fogai kicsik és szerkezetük a rovarevőkére emlékeztet; így testfelépítése kissé hasonló a nem rokon cibethiénáéhoz (Proteles cristata).

Életmódja

[szerkesztés]

Valószínűleg nappal és éjjel is aktív lehet; más állatok odúit vagy a fák gyökérzetét használják búvóhelynek. Főleg a talajon él, magányosan; a néha megfigyelt csoportok valószínűleg kölyköket nevelő nőstények. Territoriális állatok, területeik valószínűleg nagyok. A hideg száraz évszak előtt akár 800 gramm zsírt is felhalmozhatnak a farkukban, így súlyuk akár 20%-kal is megnőhet. Mivel a száraz évszakban is megfigyelték, így nem tudni, hogy átalusszák-e az időszakot. Megeszi a gilisztát, a csigát és a rovarokat, békákat, sőt a kaméleonokat is; hosszú orra és karmai segítik a talajon vagy a lomkoronában való táplálékkeresésben.

Szaporodása

[szerkesztés]

A szaporodási időszak augusztus és szeptember között, a száraz évszak végén zajlik, a kölykök novembertől januárig (az esős évszakban) születnek meg. A család többi tagjához hasonlóan többnyire csak egy utód jön a világra. Az újszülött jól fejlett, 150 gramm körüli súlyú, nyitott szemű és egy-két nap múlva már járni is tud; kilenc hetes korában választják el.

Védettsége

[szerkesztés]

Régebben az őslakosok olykor díszként használták a falanukok farkát. Ma már inkább az esőerdők pusztítása, az elvadult kutyák és a betelepített kis cibetmacskával (Viverricula indica) való versengés a felelős az állomány csökkenéséért. A fajt korábban mérsékelten fenyegetett státuszúként sorolták be a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, jelenleg a sebezhető kategóriában szerepel.[1]

Rendszertani helyzete

[szerkesztés]

A keleti falanukot korábban hagyományosan a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába sorolták. Az újabb genetikai vizsgálatok szerint azonban egy újonnan létrehozott családba, a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) közé tartozik néhány más fajjal együtt. Ezek a vizsgálatok kiderítették, hogy a madagaszkári cibetmacskafélék tagjai – korábban a cibetmacskafélék és a mongúzfélék családjaiba sorolva – egy közös, mongúzszerű őstől származhatnak, amely valószínűleg a késő oligocénben vagy a kora miocénben, azaz körülbelül 24-18 millió évvel ezelőtt kelt át a Mozambik-földszoroson. Legközelebbi rokonai a fossza, a fanaloka vagy madagaszkári cibetmacska (Fossa fossana) és a nyugati falanuk (Eupleres major), amelyekkel együtt alkotja a madagaszkári manguszták (Euplerinae) alcsaládját. A nyugati falanukot korábban a keleti falanuk alfajaként (Eupleres goudoti major) kezelték (így a keleti falanukot a nem egyetlen fajának tartották), nemrég azonban önálló fajjá (E. major) nyilvánították.[2][3]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Eupleres goudotii
  2. "Species limits and distribution of the Malagasy carnivoran genus Eupleres (Family Eupleridae)"
  3. "Eupleres major"