Ezüstlile
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) A hím nászruhában
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pluvialis squatarola (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Ujjaslile | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstlile témájú médiaállományokat és Ezüstlile témájú kategóriát. |
Az ezüstlile, más néven ujjaslile (Pluvialis squatarola) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Squatarola néven.[3]
Alfajai
- Pluvialis squatarola cynosurae (Thayer & Bangs, 1914)
- Pluvialis squatarola squatarola (Linnaeus, 1758)
- Pluvialis squatarola tomkovichi Engelmoer & Roselaar, 1998[2]
Előfordulása
Alaszkában, Kanadában, Észak-Európában és Észak-Oroszországban költ. Ősszel délre vonul, eljut Ázsia déli részébe, Afrikába és Ausztráliába is.
Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, halastavak és szikes tavak, valamint sziklás, homokos és kavicsos tengerpartok.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres vendég, augusztus-november és április-május hónapokban, általában kis számban magányosan, vagy más fajokkal vegyes csapatokban vonul át.[5]
Megjelenése
Testhossza 27-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 71-83 centiméteres, testtömege 190-280 gramm.[5] A hím nászruhája, feje teteje és a tarkója fehér, hasa, nyaka és arca fekete, háta és szárnya ezüstszürke. Télen háta világosbarna, homloka, arca és alsó fele fehéres.
 |
_RWD.jpg) |
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik, de férgeket, puhatestűeket, rákokat is fogyaszt, szezonálisan áfonyabogyót is eszik.[5]
Szaporodása
Köves, mohás talajra rakja fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 23-24 napig kotlik. A szülők még egy hónapig gondoskodnak róluk, mire röpképesekké válnak.[5]
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
