Ezüstlile
Ezüstlile | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A hím nászruhában
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Pluvialis squatarola (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Ujjaslile | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstlile témájú médiaállományokat és Ezüstlile témájú kategóriát. |
Az ezüstlile, más néven ujjaslile (Pluvialis squatarola) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Squatarola néven.[3]
Alfajai
- Pluvialis squatarola cynosurae (Thayer & Bangs, 1914)
- Pluvialis squatarola squatarola (Linnaeus, 1758)
- Pluvialis squatarola tomkovichi Engelmoer & Roselaar, 1998[2]
Előfordulása
Alaszkában, Kanadában, Észak-Európában és Észak-Oroszországban költ. Ősszel délre vonul, eljut Ázsia déli részébe, Afrikába és Ausztráliába is.
Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, halastavak és szikes tavak, valamint sziklás, homokos és kavicsos tengerpartok.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres vendég, augusztus-november és április-május hónapokban, általában kis számban magányosan, vagy más fajokkal vegyes csapatokban vonul át.[5]
Megjelenése
Testhossza 27-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 71-83 centiméteres, testtömege 190-280 gramm.[5] A hím nászruhája, feje teteje és a tarkója fehér, hasa, nyaka és arca fekete, háta és szárnya ezüstszürke. Télen háta világosbarna, homloka, arca és alsó fele fehéres.
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik, de férgeket, puhatestűeket, rákokat is fogyaszt, szezonálisan áfonyabogyót is eszik.[5]
Szaporodása
Köves, mohás talajra rakja fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 23-24 napig kotlik. A szülők még egy hónapig gondoskodnak róluk, mire röpképesekké válnak.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 18.)