Euglenida
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 355–0 Ma [1][2] | ||||||||||
 | ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Csoportosított rendek[3] | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Euglenida témájú kategóriát.
|
Az Euglenida/Euglenoida (ICZN) az egyik legjobban ismert ostoroscsoport, mely az ostoros moszatok (Euglenozoa) közé tartozik, sejtszerkezete a csoportéra jellemző. Gyakoriak édesvízben, különösen szerves anyagokban gazdagokban, ismert néhány tengeri és endoszimbionta tag is. Legtöbbjük fagocitózissal vagy diffúzióval táplálkozik. Egy, a mixotróf Rapaza viridisből álló monofiletikus csoport, továbbá az Eutreptiales (24 faj) és az Euglenales (983 faj) kloroplasztiszt tartalmaz, így tápanyagukat fotoszintézissel maguk állítják elő.[4][5][6] E csoport tartalmaz paramilont.
Az Euglenida a többi ostoros moszattól több mint egymilliárd évvel ezelőtt vált külön. Az élő fotoszintetikus fajok plasztisza fagotróf eukariovor ostoros és egy Pyramimonasszal rokon zöldmoszat közti szekunder endoszimbiózisból származik.[7] 2024 januárjában néhány Euglenida-fosszíliáról kiderült, hogy tévesen Pseudoschizaea-héjakként azonosították.[8]
Felépítés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az euglenidákat elsősorban a sejtet borító pellikula különbözteti meg. Taxonjukban ez az egyik legsokszínűbb morfológiai jellemzőjük.[9] Ez dorzális és ventrális mikrotubulusok által összetartott a sejtmembrán alatti fehérjerétegekből áll. Lehet rideg vagy rugalmas, és meghatározza a sejt alakját, gyakran megkülönböztető csíkozást adva. A legtöbb tagban ezek egymáson elcsúszhatnak, metabóliát létrehozva. Ezenkívül ostorokkal is mozognak.
Besorolás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
_(1910)_(17950163265).jpg)
13. Menoid[i]um sp. (Rhabdomonadales); 16–18. Colacium sp. (Euglenales); 19, 26. Petalomonas spp. (Sphenomonadales); 21. Sphenomonas sp. (id.); 22–23. Euglenopsis sp. (Euglenales); 30. Peranema sp. (Heteronematales)
Az euglenidákat először Otto Bütschli írta le 1884-ben az Euglenida ostorosrendben állatként. Később a botanikusok létrehozták az Euglenophyta algatörzset, így állatként és növényként is besorolták, mivel mindkettővel vannak közös jellemzőik. Az ilyen ütközések miatt hozták létre a protiszták országát. Azonban kettős elhelyezkedésüket az ostorosok felosztásáig megtartották, és mindkét név használatos a csoportra. Klorofilljaikat nem rejtik további pigmentek.
Táplálkozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az euglenidák besorolása változó, ahogy a molekuláris filogenetikának megfelelően módosítják a csoportokat. Ezek a táplálkozási és ostorszámbeli különbség alapján meghatározott hagyományos csoportokkal egybeesnek, és kiindulópontot adnak a meghatározásukra. A pellikuluszok eltérő jellemzői alapján a mozgási és táplálkozási mód is megismerhető.[10]
A többi ostorosmoszathoz hasonlóan az elsődleges táplálkozási mód a fagocitózis. A zsákmány, például baktériumok és kisebb ostorosok mikrotubulusok által támasztott sejtszájon keresztül jutnak be. Ezek gyakran 2 vagy több rudat, az Entosiphonban szifont alkotnak. A legtöbb fagotróf euglenida egy vezető és egy követő ostorral rendelkezik, utóbbival a szubsztráton siklanak. Egyesek, például a Peranema vezető ostora rideg, csak a vége mozog.
Ozmotróf fajok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mivel nincs hasznos jellemzőjük taxonómiai szempontból, ozmotróf fajai eredete ismeretlen, de bizonyos morfológiai jellemzők alapján néhány ozmotróf faj fototróf és fagotróf ősöktől származik.[11]
Hosszabb fényhiány vagy károsanyag-kitettség a kloroplasztiszok atrófiáját és lebomlását okozza további károsodás nélkül. Számos kloroplasztisz nélküli fajt korábban önálló nemzetségekbe soroltak, például az Astasia (színtelen Euglena) és a Hyalophacus (színtelen Phacus) esetén. A fejlett sejtszáj hiánya miatt ezek kizárólag ozmotrófok.
Szaporodás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bár az euglenidák számos közös jellemzővel rendelkeznek az állatokkal, ezért eredetileg oda sorolták, nem ismert, hogy ivaros szaporodásban részt vesznek-e.[12]
Az euglenidák ivartalan szaporodása kettéhasadással történik, a sejtek mitózissal és citokinézissel osztódnak. Ez jelentősen eltérő sorrendben történik. Először az alapi testek és ostorok osztódnak, majd a sejtszáj és a mikrotubulusok, végül a sejtmag és a fennmaradó sejtváz. Ezután az élőlény az alapi testeknél kettéválik, ez középre kerül, míg két külön euglenidává nem válnak.[13] Az osztódás módja és az elválás tengelye miatt longitudinális sejtosztódásnak vagy kettéhasadásnak nevezik.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Gray J, Boucot AJ (1989). "Is Moyeria a euglenoid?". Lethaia. 22 (4): 447–456. doi:10.1111/j.1502-3931.1989.tb01449.x.
- ↑ Strother PK, Taylor WA, van de Schootbrugge B, Leander BS, Wellman CH (2020). "Pellicle ultrastructure demonstrates that Moyeria is a fossil euglenid". Palynology. 44 (3): 461–471. doi:10.1080/01916122.2019.1625457.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Leedale, G. F. (1967). Euglenoid Flagellates. Prentice Hall, Englewood Cliffs.
- ↑ Karnkowska, Anna; Bennett, Matthew S.; Triemer, Richard E. (2018). "Dynamic evolution of inverted repeats in Euglenophyta plastid genomes". Scientific Reports. 8: 16071. Bibcode:2018NatSR...816071K. doi:10.1038/s41598-018-34457-w. PMC 6207741. PMID 30375469.
- ↑ Yoshihisa Hirakawa (2017). Secondary Endosymbioses. Academic Press. 323. o. ISBN 9780128026809.
- ↑ "Algaebase :: Subclass: Euglenophycidae". 2020. július 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. október 27..
- ↑ Zakryś, B; Milanowski, R; Karnkowska, A (2017). "Evolutionary Origin of Euglena". Euglena: Biochemistry, Cell and Molecular Biology. Advances in Experimental Medicine and Biology. Vol. 979. 3–17. o. doi:10.1007/978-3-319-54910-1_1. ISBN 978-3-319-54908-8. PMID 28429314.
- ↑ Cassella, Carly (2024. január 21.). "Bizarre Fossils Are Neither Plant Nor Animal, But a 'Weird Fusion' of Life". ScienceAlert. Hozzáférés: 2024. január 22..
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Leander, Brian S.; Farmer, Mark A. (2001. március 1.). "Comparative Morphology of the Euglenid Pellicle". Journal of Eukaryotic Microbiology (angol nyelven). 48 (2): 202–217. doi:10.1111/j.1550-7408.2001.tb00304.x. ISSN 1550-7408. PMID 12095109. S2CID 2109559.
{{cite journal}}:|chapter=ignored (súgó) - ↑ Leander, Brian Scott (május 2001). "Evolutionary morphology of the euglenid pellicle". University of Georgia Theses and Dissertations.
- ↑ Busse, Ingo; Preisfeld, Angelika (2018. április 14.). "Systematics of primary osmotrophic euglenids: a molecular approach to the phylogeny of Distigma and Astasia (Euglenozoa)". International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology. 53 (2): 617–624. doi:10.1099/ijs.0.02295-0. PMID 12710635.
- ↑ "Euglenida". Oxford Reference. doi:10.1093/oi/authority.201108033095800371. Hozzáférés: 2024. április 15..
- ↑ "Euglenida". tolweb.org. Hozzáférés: 2017. március 30..
- ↑ "Reproduction". Euglena. Hozzáférés: 2017. március 31..
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben az Euglenid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ciugulea, I.; Triemer, R. E. (2010). A Color Atlas of Photosynthetic Euglenoids. East Lansing, MI: Michigan State University Press. ISBN 9780870138799.
- Leander, B. S.; Triemer, R. E.; Farmer, M. A. (2001). "Character evolution in heterotrophic euglenids". European Journal of Protistology. 37 (3): 337–356. doi:10.1078/0932-4739-00842. S2CID 4181281.
- Leander, B.S.; Lax, G.; Karnkowska, A.; Simpson, A.G.B. (2017). "Euglenida". In Archibald, J.M.; Simpson, A.G.B.; Slamovits, C. (eds.). Handbook of the Protists. Springer. 1–42. o. doi:10.1007/978-3-319-32669-6_13-1. ISBN 978-3-319-32669-6.
- Leedale, G. F. (1978). "Phylogenetic criteria in euglenoid flagellates". BioSystems. 10 (1–2): 183–187. Bibcode:1978BiSys..10..183L. doi:10.1016/0303-2647(78)90040-0. PMID 656566.
- Wołowski, K; Hindák, F (2005). Atlas of Euglenophytes. Krakow: VEDA Publishing House of the Slovak Academy of Sciences. ISBN 9788022408363.
A Wikifajok tartalmaz Euglenida témájú rendszertani információt.- The Euglenoid Project
- Tree of Life: Euglenida
