Euglenida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Euglenida
Evolúciós időszak: 53,5–0 Ma
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Excavata
Csoport: Discoba
Főtörzs: Discicristata
Törzs: Ostoros moszatok (Euglenozoa)
Osztály: Euglenida
Schoenichen, 1925
Szinonimák
  • Euglenoidina (Bütschli, 1884; Blochmann, 1886)
  • Euglenoidea (Lankester, 1885)
  • Euglenida (Stein, 1878 sensu Simpson, 1997)
  • Euglenoida (Cavalier-Smith, 1993)
Csoportosított rendek[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Euglenida témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Euglenida témájú kategóriát.

Az Euglenida/Euglenoida (ICZN) vagy Euglenophyceae (ICBN) az egyik legjobban ismert ostoroscsoport, melyek az Excavata ország Euglenozoa törzsébe tartoznak, sejtszerkezetük a csoportéra jellemző. cell structure is typical of that group. Gyakoriak édesvízben, különösen szerves anyagokban gazdagokban, ismert néhány tengeri és endoszimbionta tag is. Legtöbbjük fagocitózissal vagy diffúzióval táplálkozik. Egy, a mixotróf Rapaza viridisből álló monofiletikus csoport, továbbá az Eutreptiales (24 faj) és az Euglenales (983 faj) kloroplasztiszt tartalmaz, így tápanyagukat fotoszintézissel maguk állítják elő.[2][3][4] E csoport tartalmaz paramilont.

Az Euglenida a többi ostoros moszattól több mint egymilliárd évvel ezelőtt vált külön. Az élő fotoszintetikus fajok plasztisza fagotróf eukariovor ostoros és egy Pyramimonasszal rokon zöldmoszat közti szekunder endoszimbiózisból származik.[5] 2024 januárjában néhány Euglenida-fosszíliáról kiderült, hogy tévesen Pseudoschizaea-héjakként azonosították.[6]

Felépítés[szerkesztés]

Az euglenidák felépítése (szerző: Patrick Keeling és Yana Eglit)

Az euglenidákat elsősorban a sejtet borító pellikulusz különbözteti meg. Taxonjukban ez az egyik legsokszínűbb morfológiai jellemzőjük.[7] Ez dorzális és ventrális mikrotubulusok által összetartott a sejtmembrán alatti fehérjerétegekből áll. Lehet rideg vagy rugalmas, és meghatározza a sejt alakját, gyakran megkülönböztető csíkozást adva. A legtöbb tagban ezek egymáson elcsúszhatnak, metabóliát létrehozva. Ezenkívül ostorokkal is mozognak.

Besorolás[szerkesztés]

Euglenidák diagnosztikai rajza
1—2. Ascoglena sp. (Euglenales) 3–4. Cryptoglena sp. (idem); 5–9, 14–15, 24–25, 27–29. Trachelomonas spp. (id.); 10. Eutreptia sp. (Eutreptiales); 11, 20. Astasia spp. (Euglenales); 12. Distigma sp. (Eutreptiales);
13. Menoid[i]um sp. (Rhabdomonadales); 16–18. Colacium sp. (Euglenales); 19, 26. Petalomonas spp. (Sphenomonadales); 21. Sphenomonas sp. (id.); 22–23. Euglenopsis sp. (Euglenales); 30. Peranema sp. (Heteronematales)

Az euglenidákat először Otto Bütschli írta le 1884-ben az Euglenida ostorosrendben állatként. Később a botanikusok létrehozták az Euglenophyta algatörzset, így állatként és növényként is besorolátk, mivel mindkettővel vannak közös jellemzőik. Az ilyen ütközések miatt hozták létre a Protista országot. Azonban kettős elhelyezkedésüket az ostorosok felosztásáig megtartották, és mindkét név használatos a csoportra. Klorofilljaikat nem rejtik további pigmentek.

Táplálkozás[szerkesztés]

Az euglenidák besorolása változó, ahogy a molekuláris filogenetikának megfelelően módosítják a csoportokat. Ezek a táplálkozási és ostorszámbeli különbség alapján meghatározott hagyományos csoportokkal egybeesnek, és kiindulópontot adnak a meghatározásukra. A pellikuluszok eltérő jellemzői alapján a mozgási és táplálkozási mód is megismerhető.[8]

A többi ostorosmoszathoz hasonlóan az elsődleges táplálkozási mód a fagocitózis. A zsákmány, például baktériumok és kisebb ostorosok mikrotubulusok által támasztott sejtszájon keresztül jutnak be. Ezek gyakran 2 vagy több rudat, az Entosiphonban szifont alkotnak. A legtöbb fagotróf euglenida egy vezető és egy követő ostorral rendelkezik, utóbbival a szubsztráton siklanak. Egyesek, például a Peranema vezető ostora rideg, csak a vége mozog.

Ozmotróf euglenidák[szerkesztés]

Mivel nincs hasznos jellemzőjük taxonómiai szempontból, az ozmotróf euglenidák eredete ismeretlen, de bizonyos morfológiai jellemzők alapján néhány ozmotróf euglenida fototróf és fagotróf ősöktől származik.[9]

Hosszabb fényhiány vagy károsanyag-kitettség a kloroplasztiszok atrófiáját és lebomlását okozza további károsodás nélkül. Számos kloroplasztisz nélküli fajt korábban önálló nemzetségekbe soroltak, például az Astasia (színtelen Euglena) és a Hyalophacus (színtelen Phacus) esetén. A fejlett sejtszáj hiánya miatt ezek kizárólag ozmotrófok.

Szaporodás[szerkesztés]

Bár az euglenidák számos közös jellemzővel rendelkeznek az állatokkal, ezért eredetileg oda sorolták, nem ismert, hogy ivaros szaporodásban részt vesznek-e.[10]

Az euglenidák ivartalan szaporodása kettéhasadással történik, a sejtek mitózissal és citokinézissel osztódnak. Ez jelentősen eltérő sorrendben történik. Először az alapi testek és ostorok osztódnak, majd a sejtszáj és a mikrotubulusok, végül a sejtmag és a fennmaradó sejtváz. Ezután az élőlény az alapi testeknél kettéválik, ez középre kerül, míg két külön euglenidává nem válnak.[11] Az osztódás módja és az elválás tengelye miatt longitudinális sejtosztódásnak vagy kettéhasadásnak nevezik.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Leedale, G. F.. Euglenoid Flagellates. Prentice Hall, Englewood Cliffs (1967) 
  2. ↑ Karnkowska, Anna (2018). „Dynamic evolution of inverted repeats in Euglenophyta plastid genomes”. Scientific Reports 8, 16071. o. DOI:10.1038/s41598-018-34457-w. PMID 30375469.  
  3. ↑ Yoshihisa Hirakawa. Secondary Endosymbioses. Academic Press, 323. o. (2017). ISBN 9780128026809 
  4. ↑ Algaebase :: Subclass: Euglenophycidae. [2020. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 27.)
  5. ↑ Zakryś, B. Evolutionary Origin of Euglena, Euglena: Biochemistry, Cell and Molecular Biology, Advances in Experimental Medicine and Biology, 3–17. o.. DOI: 10.1007/978-3-319-54910-1_1 (2017). ISBN 978-3-319-54908-8 
  6. ↑ Cassella, Carly (2024. január 21.). „Bizarre Fossils Are Neither Plant Nor Animal, But a 'Weird Fusion' of Life”. ScienceAlert. [2024. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 22.)  
  7. ↑ Leander, Brian S. (2001. március 1.). „Comparative Morphology of the Euglenid Pellicle” (angol nyelven). Journal of Eukaryotic Microbiology 48 (2), 202–217. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2001.tb00304.x. ISSN 1550-7408. PMID 12095109.  
  8. ↑ Leander, Brian Scott (2001. május 1.). „Evolutionary morphology of the euglenid pellicle”. University of Georgia Theses and Dissertations.  
  9. ↑ Busse, Ingo (2018. április 14.). „Systematics of primary osmotrophic euglenids: a molecular approach to the phylogeny of Distigma and Astasia (Euglenozoa)”. International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology 53 (2), 617–624. o. DOI:10.1099/ijs.0.02295-0. PMID 12710635.  
  10. ↑ Euglenida. Oxford Reference. DOI:10.1093/oi/authority.201108033095800371. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
  11. ↑ Euglenida. tolweb.org . (Hozzáférés: 2017. március 30.)
  12. ↑ Reproduction. Euglena . (Hozzáférés: 2017. március 31.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Euglenid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Euglenida&oldid=27060982”