Erdélyi Károly (műfordító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi Károly
SzületettEhling Károly
1859. október 19.[1]
Perjámos község
Elhunyt1908. május 13. (48 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • fordító
  • irodalomtörténész
  • tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1882)
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Erdélyi Károly (1882-ig Ehling Károly[2]) (Perjámos, Torontál vármegye, 1859. október 19.Kolozsvár, 1908. május 13.) piarista tanár, műfordító, irodalomtörténész.

Életrajza[szerkesztés]

Erdélyi Ehling Károly 1859. október 19.-én született a Torontál vármegyei Perjámoson. Gimnáziumi tanulmányait a VI. osztályig a szegedi piaristáknál végezte. 1876. augusztus 27-én lépett a rendbe és a próbaévet Vácon töltötte. 1879-ben a kecskeméti főgimnáziumában fejezte be a középiskolát, 1885-től 1890-ig a kecskeméti piarista gimnázium tanára volt. Cikkei jelentek meg, a Kecskeméti Lapokban is (pl. Madách hatása a külföldre). majd Nyitrán tanult teológiát. 1881/82-ben magyar és német nyelvet és irodalmat, valamint bölcseletet és neveléstudományt hallgatott a budapesti tudományegyetemen. A tanári alapvizsgák letétele után 2 évig a tatai gimnáziumban lett tanár, ahol két éven át tanította szaktárgyait, azonkívül latin nyelvet, földrajzot, gyorsírást és francia nyelvet és mellette jegyzői teendőket is ellátott. 1883-ban tanári vizsgáit letéve Vácon pappá szentelték. Első szentmiséjét 1883. június 26.-án a tatai rendház kápolnájában mutatta be. 1885-ben egy évig Nagykanizsán. Innét Kecskemétre, majd Temesvárra, 1896-ban Kolozsvárra került piarista gimnáziumi tanárnak, melynek 1897-1908-ban az igazgatója is lett.

Kolozsváron hunyt el, és itt is van eltemetve.

Munkássága[szerkesztés]

A németen kívül latinul, görögül, franciáulul, olaszul, svédül, hollandul és dánul tudott, több nyelvből fordított is, forráskutatásokat, és magyar-idegennyelvi összehasonlításokat végzett. Simai Kristóf: Igazháziához írt bevezetőjében (Bp., 1888) Erdélyi Károly mutatta ki a német forrást, olasz, orosz, spanyol, holland regényeket fordított. Az Egyetemes irodalom története (Szerk. Heinrich Gusztáv, Bp., 1907) számára írt összefoglalót a skandináv irodalmakról.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Vázlatok a magyar nyelvészet köréből. Nagy-Kanizsa, 1885 (Különny. a nagykanizsai kath. főgym. Értesítőjéből. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1886)
  • A német gyönge ige történeti fejlődése. Nagy-Kanizsa, 1885
  • Über Vor und Familiennamen. Perjámos, 1885
  • Az állateposról. Kecskemét, 1887 (Különnyomat a kecskeméti róm. kath. főgymn. Értesítőjéből. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1888)
  • A franczia epos eredetei. Uo. 1888 (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1889)
  • Igazházi egy kegyes jó atya, mulatságos játék 5 felv., irta Simai Kristóf. Bevezetéssel. 2. kiadás. Uo. 1888 (Olcsó K. 238.)
  • Poetika. Bpest, 1890 (Pintér Kálmánnal együtt.)
  • Boldog Pirotti Pompilius Mária élete. Kiválóan Carlos Lasalde spanyol eredetije után irta. Vácz, 1891
  • Calasanzi szent József, a piaristarend alapítójának élet- és jellemrajza. Temesvár, 1893
  • A magyar nemzeti irodalom története; középiskolai használatra írta és olvasókönyvvel ellátta Erdélyi Károly; Hornyánszky, Bp., 1897
  • Róm. kath. tanárok kongresszusa Kolozsvárott 1898. ápril 12.; történeti visszapillantással és a tanácskozáson fölolvasott dolgozatokkal kiad. Erdélyi Károly.; Buschmann Ny., Bp., 1898
  • Hans Christian Andersen. Születésének 100 éves fordulójára; Gombos Ny., Kolozsvár, 1905

Fordításai[szerkesztés]

  • Börtöneim. Silvio Pellico után olaszból fordította Budapest, 1886 (Olcsó Könyvtár 201.)
  • Potemkin a Duna mellett. Danilevszkij után oroszból fordította dr. Willer Józseffel (Szeged, 1888)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03837.htm, Erdélyi Károly, 2017. október 9.
  2. A Belügyminisztérium 1882. évi 40204. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1882. év 3. oldal 28. sor.

Források[szerkesztés]

  • Magyar Katolikus Lexikon
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 2. 1398-1400. hasáb
  • Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Életrajzi vázlatok