Episoriculus
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Episoriculus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Episoriculus témájú kategóriát. |
Az Episoriculus az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó nem.
Előfordulásuk[szerkesztés]
Az Episoriculus-fajok előfordulási területe India északkeleti részétől egészen Kína déli feléig tart. Viszont a tajvani hegyicickány (Episoriculus fumidus), amint neve is utal rá, a kontinentális rokonaitól eltérően Tajvan szigetén található meg.
Rendszerezés[szerkesztés]
A nembe az alábbi 4 élő faj tartozik:
- hosszúfarkú hegyicickány (Episoriculus caudatus) (Horsfield, 1851) - típusfaj
- tajvani hegyicickány (Episoriculus fumidus) (Thomas, 1913)
- Episoriculus leucops (Horsfield, 1855)
- Episoriculus macrurus Blanford, 1888
Források[szerkesztés]
- Dr. Berend Mihály, Dr. Szerényi Gábor: BIOLÓGIA II., Állattan, Ökológia, 275 old.
- Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957).
- ITIS rendszerbesorolása
- Novum állatvilág enciklopédia III.: Emlősök III.: Kisebb növényevők, rovarevők és erszényesek. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2009. ISBN 978-963-9703-57-5 – magyar nevek egy része
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- A guide to the mammals of China.
- Checklist of Palaearctic and Indian Mammals 1758 to 1946. British Museum (Natural History), 19 1951: pp. 810. (Zoological Record Volume 88)