Ugrás a tartalomhoz

Elevenszülő fogaspontyfélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elevenszülő fogaspontyfélék
Poecilia latipinna
Poecilia latipinna
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Rend: Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes)
Család: Poeciliidae
Garman, 1895
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú kategóriát.

Az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába és a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe tartozó család.

Genetikai változékonyságuk folytán a vadon élő populációkban is sokféle helyi törzsalakjuk alakult ki. Eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek a különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés éerdekébóle. Édesvízi és brakkvízi (édesvízzel keveredő tengeri) fajaik is vannak, néhol tömegesen fordulnak elő. Pontyfélékre emlékeztetnek, de garatfoguk és oldalvonaluk nincs. Csak lágy úszósugaraik vannak. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. Belső megtermékenyítésűek, a hím farokalatti úszójának 3., 4. és 5. úszósugara gonopódiummá módosult. Az 1–3 másodpercig tartó, villanásszerű párzást jellegzetes nászjáték előzi meg. Elevenszülők, egy megtermékenyítés után a nőstény többször is szülhet. A nőstény korától és fiziológiai állapotától függően egyszerre 10–100 kishal születhet. Könnyű tarthatóságuk és szaporaságuk miatt kedvelt akváriumi halak, de az etológiai, genetikai, élettani, toxikológiai vizsgálatoknak is gyakori alanyai.

Rendszerezésük

[szerkesztés]

A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak.

Aplocheilichthyinae

[szerkesztés]

Az Aplocheilichthyinae (Myers, 1928) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Poeciliinae

[szerkesztés]

A Poeciliinae (Bonaparte, 1831) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Procatopodinae

[szerkesztés]

A Procatopodinae (Fowler, 1916) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Szaporodásuk

[szerkesztés]

Jóllehet e halak szaporodását a szakzsargon eleventojó életnódnak nevezi, ez a szóhasználat a köznapi szóhasználatban nem hangzik jól. Így maradt a szakszerűtlen, de a jobban hangzó ál-elevenszülő elnevezés. Bizonyított tény, hogy az eleventojó fajok az ikrázó halfajoktól leszármazó, azoknál fiatalabb létformák. A hím által megtermékenyített peték a nőstény petefészek-vezetékének üregében fejlődnek ki. A peteburok által védett embrió az anya testében ugyanazokon az egyedfejlődési fokozatokon halad át, mint az ikrázó (ovipar) halfajoknál, annyi különbséggel, hogy a halembriókat semmilyen külvilági veszély nem fenyegeti. Ha eljön a szülés ideje, az anya kitolja az érett petéket (ikrákat). A belső nyomástól feszülő ikraburok a szülés pillanatában szétreped, és a kis halivadék a szülőcsatornából a szó szoros értelmében, általában farokkal előre, kilökődik az anya testéből. Ez hívják ál-elevenszülésnek (ovovivipar).

Egészen másképpen fejlődnek a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjében a négyszemű halfélék Anablepidaecsaládjához tartozó és ugyancsak elevenszülő Jenynsiinae alcsalád embriói. Náluk az embriók a peteburokban a tápanyagokat a petefészek-vezeték az embrió kezdetleges kopoltyúnyúlványaival összekötött szövetnyúlványain kapják. A szüléskor az anya testét már teljesen kifejlett és peteburok nélküli ivadékok hagyják el. A "placentát" később az anya feléli. Ez az igazi elevenszülés, a halak legfejlettebb szaporodási formája (vivipar).

Az ikrákkal szaporodó halcsaládokhoz képest az elevenszülők ivadékai nagyok és jól fejlettek, számuk a születéskor az ikrázókkal ellentétben viszonylag kicsi. A születés után önállóan élnek, először mikroszkopikus planktonikus szervezetekkel, férgekkel, algákkal táplálkoznak. 3—6 hetesen már ivarérettek, a hímek kifejlesztik párzószervüket és kialakul végleges színezetük is.

Források

[szerkesztés]