Elektromágneses túlérzékenység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elektromágneses túlérzékenység (EHS) az elektromágneses mezőre való állítólagos érzékenység, amelyhez káros tünetek társulnak. Az EHS-nek nincsen tudományos alapja és nem egy elismert orvosi diagnózis. Az EHS-t "nem specifikus tünetek sokasága jellemzi, ami az egyén az elektromágneses mezőnek való kitettsége nyomán jön létre".[1]

Azok, akik EHS-el diagnosztizálják magukat, kedvezőtlenül reagálnak a nemzetközi sugárzásbiztonsági szabvány maximum szintjétől alacsonyabb  elektromágneses mezőre. A provokációs kísérletekben résztvevők legtöbbje eddig nem tudott különbséget tenni, hogy mikor vannak elektromágneses mezőnek kitéve. 2005-ben egy rendszeres felülvizsgálat nem meggyőző tudományos bizonyítékot talált az elektromágneses mező által okozott tünetekre. Azóta számos kettős vak kísérlet megmutatta, hogy azok az emberek, akik elektromágneses túlérzékenységre panaszkodtak, nem tudták érzékelni az elektromágneses mező jelenlétét és valószínűleg olyan hamis betegségekről számoltak be, amik olyanok mintha a valódi elektromágneses mezőre reagáltak volna, ezekben az esetekben feltehetőleg nocebo-hatás állt fenn.[2]

Egy 2005-ös tanulmány az angol Egészségvédelmi Ügynökség által és egy 2006-os módszeres tanulmány kiértékelte a  különféle orvosi, pszichológiai, viselkedési és alternatív gyógymódok bizonyítékait és mind kettő arra jutott, hogy a bizonyítékok korlátozottak és nem általánosíthatók, de a legjobb bizonyítéknak a kognitív viselkedési terápiát találták. 2005-ben a WHO azt javasolta az EHS-re panaszkodó embereknek, hogy állapítsák meg, van-e olyan egészségügyi problémájuk, ami a tüneteket okozhatja és hogy mérjék fel a környezetüket lég és zajszennyezést kutatva.

Néhány ember, aki úgy érzi, hogy érzékeny az elektromágnes mezőre, csökkentheti az annak való kitettséget, vagy használhat alternatív gyógymódot. Kormányzati szervek arra köteleztek elektromágneses mező elleni védelmet ígérő vállalatokat, hogy a hamis hirdetést bevalló nyilatkozatot tegyenek.[3]

Jelek és tünetek[szerkesztés]

Nincsen jellemző tünet az EHS-re és a jelentett tünetek nagyban különböznek az egyéneknél. A tünetek között volt fejfájás, fáradtság, stressz, alvászavarok, bőrbizsergés, égési érzések és kiütések, fájdalom az izmokban és sok más egészségügyi probléma. Sok esetben a tünetek lehetnek igazi és képzelt problémák, amik pszichológiai szorongásokat okozhatnak. Nincsen tudományos alapja, ezeket a tüneteket a elektromágneses mezőnek való kitettséghez kötni. 

Néhány jelentett tünet dominanciája földrajzilag és kulturálisan függő és nem illik rá az "ok-okozati összefüggés a tünetek és a hozzátartozó kitettség között".[4][5] Sok jelentett tünet más tünetegyüttesekkel van átfedésben, amit tünet-alapú állapotnak, funkcionális szomatikus szindrómáknak és IEI-nek (idiopátiás környezeti intolerancia) ismerjük.

Azok, akik elektromágneses túlérzékenységet jelentenek általában az elektromos mezőre, a mágneses mezőre és az elektromágneses hullámok különböző frekvenciáira különböző érzékenységi szinteket különböztetnek meg. A kiváltó eszközökhöz tartoznak a fluoreszkáló és energiatakarékos izzók, mobiltelefon, vezeték nélküli/hordozható telefon és a WIFI. [6]2001-ben egy kutatás azt találta, hogy azok, akik EHS-el diagnosztizálták magukat, a tüneteiket leggyakrabban mobiltelefon bázisállomásokra (74%), mobiltelefonokra (36%), vezeték nélküli telefonokra (29%) és távvezetékekre (27%). [7]Az elektromágneses túlérzékenységben szenvedőkről készített kutatások nem találtak semmilyen következetes rendszert a tünetekre. [8]

Okok[szerkesztés]

A legtöbb tudatos provokáció nem tudott összefüggést találni a kitettség és a tünetek között, ami arra a következtetésre vezet, hogy egyfajta pszichológiai mechanizmus játszik szerepet az EHS tünetek előidézésében vagy felerősítésében. 2010-ben Rubin et al. egy utólagos publikálást tett közzé a 2005-ös tanulmányához így a teljes kettős vak kísérleteinek száma 46 és 1175 egyén, aki diagnosztizálta magát a túlérzékenységgel.[9][10] Semelyik tanulmány nem mutatott fel elég erős bizonyítékot arról, hogy az elektromágnesnek való kitettség okozza az EHS-t.[11][12] A nocebó effektust is támogatják, amik akut tüneteket okozhattak.[13]

Néhány másik tanulmány bizonyítékokat feltételeznek az elektromágneses kitettség tüneteire nem termikus szinten. 2010-ben a mobiltelefonos bázisállomások közelében végzett idegrendszeri és rákkal kapcsolatos vizsgálatokról szóló áttekintés 10 tanulmányt vizsgált, ahol  gyakrabban fordultak elő alvászavarok és fejfájások.[14] 1962 óta tudják kimutatni a mikrohullámú hanghatást vagy fülzúgást a rádiófrekvenciának való kitettség sokkal kisebb fűtési szintje közben.[15][16] Az 1960-as években Európái és Orosz tanulmányok alacsony RF sugárzás közben gyakoroltak hatást az emberre, főleg az idegrendszerre. Abban az időben ez vitatott volt.[17][18]

Más vizsgálatok az érzékenységről gyógyászati eljárásokat vizsgáltak, nem termikus elektromágneses kitettséget,[19] genetikai tényezőket,[20] módisításokat a legtöbb sejtben, oxidatív stressz, protein expresszió és feszültséggel ellenőrzött kalciumcsatornákat használva.[21][22] A fogászati amalgámból és a nehézfém toxicitásból származó higanyfelszabadulást szintén érintették az expozíciós hatások és a tünetek.[23] Egy másik tanulmánysor a hiper-érzékenység vagy intolerancia jellege, valamint a vele összefüggésben álló környezeti expozíciókat vizsgálta, amiknek köze lehet hozzá. 80%-a azoknak, akik ön-diagnosztizálták az elektromágneses intoleranciát, alacsony kémiai kitettségre is panaszkodnak.[24][25]

Diagnózis[szerkesztés]

Az elektromágneses túlérzékenység nem egy elfogadott diagnózis, orvosilag nincsen rá meghatározás vagy klinikai gyakorlati útmutató és nincs a megállítására vizsgálat vagy egy egyeztetett definíció amellyel klinikai kutatásokat végeznének.[26]

Az elektromágneses túlérzékenységre való panasz elrejtheti a szervi vagy pszichiátriai betegséget. Ezekhez a mögöttes diagnózisokhoz a megfigyelt tünetek bármely lehetséges ismert egészségügyi okának kivizsgálása és azonosítása szükséges. Lehet, hogy egy alapos egészségügyi kiértékelést igényel, hogy beazonosítsák és kezeljék a különböző állapotokat. Egy alapos pszichológiai kiértékelésre is szükség lehet, hogy beazonosítsák a lehetséges pszichiátriai / pszichológiai állapotot, ami felelhet vagy hozzájárulhat a tünetekhez.[27]

A tüneteket a nocebo effektus is előidézhette. Tanulmányok kimutatták, hogy a tünetekről szóló beszámolók szorosabban kapcsolódnak ahhoz a meggyőződéshez, hogy ki vannak téve valaminek, mint bármilyen tényleges veszélyeztetettség.[28]

Kezelés[szerkesztés]

2006-ban egy rendszeres áttekintés és 2005-ben a brit Egészségvédelmi Ügynökség áttekintése is értékelte különböző orvosi, pszichológiai, viselkedési és alternatív gyógymódokat EHS ellen és arra jutottak, hogy a bizonyítékok limitáltak és nem általánosíthatóak.[29] A 2006-os áttekintés következtetése megállapította, hogy " Az elektromágneses túlérzékenység kezelési lehetőségeire vonatkozó bizonyítékalap korlátozott, és további kutatásra van szükség, mielőtt bármilyen végleges klinikai ajánlás elkészíthető. Azonban a rendelkezésre álló legjobb bizonyítékok azt sugallják, hogy a kognitív viselkedési terápia hatékony azokon betegeknek, akik azt állítják, hogy túlérzékenyek a gyenge elektromágneses mezőkre

2005-ben a WHO azt javasolta az EHS-re panaszkodó embereknek, hogy állapítsák meg, van-e olyan egészségügyi problémájuk, ami a tüneteket okozhatja és hogy mérjék fel a környezetüket lég és zajszennyezést kutatva.

Előfordulás[szerkesztés]

Az elektromágneses túlérzékenység előfordulása a földrajzi fekvéstől és az állapot definíciójától függően a lakosság 5%-át érintik. 

2002-ben Kaliforniában egy 2,072 embert érintő kérdőív azt találta, hogy az ön-diagnosztizált elektromágneses túlérzékenyek 3%-a "allergiás vagy nagyon érzékeny az elektronikus készülékekre, gépekre vagy távvezetékekre" [30]

Ugyanabban az évben egy hasonló kérdőív Stockholmban (Svédország), 1,5%-os előfordulást talált ön-diagnosztizált elektromágneses túlérzékenyeken, itt úgy írták le őket, mint "túlérzékenység vagy allergia az elektromos vagy mágneses mezőkre. 

2004-ben egy felmérés Svájcban 5%-os előfordulási arányt talált 2,048 emberből.[31]

2007-ben egy brit felmérés véletlenszerűen választott 20,000 embert és 4%-os előfordulási arányt talált.[32]

Egy csoport tudós megpróbálta megbecsülni azokat az embereket, akik "szubjektív tüneteket" jelentettek elektromágneses mezőtől az Európai Bizottságnak. Az HPA áttekintés szavaival élve: "a különbségek az előfordulásban részben az elérhető információ és média figyelemének az elektromágneses túlérzékenység körül fordultak elő. Hasonló nézeteket más kommentátorok is kifejeztek. 

Társadalom és kultúra[szerkesztés]

2010-ben Dél-Afrikában egy toronyüzemeltetőt hibáztattak az ott lakók az EHS tüneteik miatt, de a toronyüzemeltető egy nyilvános gyűlésen tájékoztatta a lakókat, hogy a torony hat hétig ki volt kapcsolva, így elég valószínűtlen, hogy az okozta a tüneteket. [33][34]

2014 februárjában a brit Hirdetési Szabványügyi Hatóság megállapította, hogy egy termék hirdetésben állított elektromágneses sugárzás miatti kár megalapozatlan és félrevezető volt. [35]

Sokan pert kezdeményeztek, hogy kártérítést nyerjenek az elektromágneses sugárzás miatti kár miatt. 2012-ben, Új-Mexikóban a bíróság elutasított egy keresetet, amiben egy ember a szomszédját perelte, arra hivatkozva, hogy a szomszédja vezeték nélküli telefonja, fényerő szabályzó kapcsolója, töltője, WIFI-je és más készülékei által sugárzott elektromágnes miatt károsult. A felperes bevitte a doktora tanúvallomását, aki ugyancsak azt hitte, hogy elektromágneses túlérzékenysége van. Egy magát neurotoxikológusnak kiadó ember is tanúvallomást adott, de a bíró semelyiknek a vallomását sem találtam hihetőnek. 2015-ben egy iskolás fiú szülei Southborough-ban azt állították, hogy az iskola WIFI-je okozza a fiú betegségét.[36]

2015 novemberében egy depressziós lány Angliában öngyilkosságot követett el. A szülei az öngyilkosságát az EHS-nek nyilvánították. Ezt bulvárlapok és EHS támogatók kapták fel.[37]

Néhányan, akik úgy érzik, hogy érzékenyek az elektromágneses mezőre, úgy próbálják kezelni magukat, hogy csökkentik a kitettségüket az elektromágneses mezőre a kitettség forrásától való kerüléssel, lecsatlakoznak vagy eltávolítják az elektromos készülékeket és alternatív gyógymódokat használnak. Svédországban egyes önkormányzatok fogyatékossági támogatást nyújtanak azoknak, akik azt állítják, hogy rendelkeznek EHS-el annak érdekében, hogy az otthoni kármentesítési munkát elvégezzék, még akkor is, ha a közegészségügyi hatóság nem ismeri el az EHS tényleges egészségügyi állapotát. Halland városaiban nem biztosítanak ilyen támogatásokat. Ezt a döntést megtámadták és jóváhagyták a bíróságon.[38][39]

Az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsend Zóna, egy terület ahol a vezeték nélküli jelek korlátozottak, tudományos célokra. Néhány ember, aki azt hiszi, hogy EHS-e van oda költözött. [40][41][42]

Gro Harlem Brundtland, egykori Norvég miniszterelnök és a WHO vezérigazgatója azt állítja, hogy EHS-el szenved.[43] 2015-ben azt mondta, hogy 25 éve érzékeny rá. [44]

A fiktív televíziós bűnügyi drámában, a Better Call Saul-ban, Charles "Chuck" McGill EHS tünetekkel szenved. Az Alpine Shepherd Boy részben egy szkeptikus orvos titokban Chuck kórházi ágyát működtető kapcsolóval babrált. ez nem volt hatással a tüneteire, ami arra utal, hogy az elektromágneses túlérzékenysége nem valódi. [45]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Electromagnetic fields and public health: Electromagnetic Hypersensitivity. WHO Factsheet 296. World Health Organisation (WHO), 2005. december 1. (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  2. ↑ (2006) „Psychophysiological tests and provocation of subjects with mobile phone related symptoms”. Bioelectromagnetics. 27 (3), 204–14. o. DOI:10.1002/bem.20195. PMID 16304699.  
  3. ↑ Fair, Lesley: Federal Trade Commission Advertising Enforcement pp. 18–19. Federal Trade Commission, 2008. március 1.
  4. ↑ "Definition, epidemiology and management of electrical sensitivity", Irvine, N, Report for the Radiation Protection Division of the UK Health Protection Agency, HPA-RPD-010, 2005
  5. ↑ Sage, Cindy: Microwave And Radiofrequency Radiation Exposure: A Growing Environmental Health Crisis?. San Francisco Medical Society web page. [2008. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 31.)
  6. ↑ Philips, Alasdair and Jean (2003–2011). Electromagnetic hypersensitivity (EHS) (in 8 sections)
  7. ↑ Röösli, Martin (2004. február 1.). „Symptoms of ill health ascribed to electromagnetic field exposure – a questionnaire survey”. Int J Hyg Environ Health 207 (2), 141–50. o. DOI:10.1078/1438-4639-00269. PMID 15031956.  
  8. ↑ Hillert, L (2002. február 1.). „Prevalence of self-reported hypersensitivity to electric or magnetic fields in a population-based questionnaire survey”. Scand J Work Environ Health 28 (1), 33–41. o. DOI:10.5271/sjweh.644. PMID 11871850.  
  9. ↑ (2005) „Electromagnetic hypersensitivity: a systematic review of provocation studies”. Psychosom Med 67 (2), 224–32. o. DOI:10.1097/01.psy.0000155664.13300.64. PMID 15784787.  
  10. ↑ James Rubin (2010. április 25.). „Idiopathic Environmental Intolerance Attributed to Electromagnetic Fields”. Bioelectromagnetics 31 (1), 1–11. o. DOI:10.1002/bem.20536. PMID 19681059.  
  11. ↑ Sabine Regel (2006. augusztus 1.). „UMTS Base Station-like Exposure, Well-Being, and Cognitive Performance”. Environ Health Perspect 114 (8), 1270–75. o. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1289/ehp.8934. PMID 16882538.  
  12. ↑ J Rubin (2006). „Are some people sensitive to mobile phone signals? Within participants double blind randomised provocation study”. British Medical Journal 332 (7546), 886–89. o. DOI:10.1136/bmj.38765.519850.55. PMID 16520326.  
  13. ↑ Röösli M (2008. április 25.). „Radiofrequency electromagnetic field exposure and non-specific symptoms of ill health: a systematic review”. Environ. Res. 107 (2), 277–87. o. DOI:10.1016/j.envres.2008.02.003. PMID 18359015.  
  14. ↑ „Epidemiological evidence for a health risk from mobile phone base stations”. Int J Occup Environ Health. 16 (3), 263–67. o. DOI:10.1179/107735210799160192. PMID 20662418.  
  15. ↑ Frey AH (1962). „Human auditory system response to modulated electromagnetic energy”. J Appl Physiol 17 (4), 689–92. o. PMID 13895081.  
  16. ↑ (2010) „Tinnitus and mobile phone use”. Occup Environ Med. 67 (12), 804–08. o. DOI:10.1136/oem.2009.048116. PMID 20573849.  
  17. ↑ Bergman W (1965), The Effect of Microwaves on the Central Nervous System (trans. from German), Ford Motor Company, pp. 1–77, <http://www.magdahavas.com/wordpress/wp-content/uploads/2010/12/German_Ford_Motor_company_The_Effect_of_Microwaves_on_The_Central_Nervous_System.pdf>. Hozzáférés ideje: 2018-10-06 Archiválva 2018. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2018. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  18. ↑ Michaelson, Sol M.. Radio-Frequency and Microwave Energies, Magnetic and Electric Fields, Ecological and Physiological Bases of Space Biology and Medicine (Volume II Book 2 of Foundations of Space Biology and Medicine), Washington, D.C.: NASA Scientific and Technical lnformation Office, 409–52. o. (1975. április 25.) 
  19. ↑ Pilla AA (2013). „Nonthermal electromagnetic fields: from first messenger to therapeutic applications”. Electromagn Biol Med. 32 (2), 123–36. o. DOI:10.3109/15368378.2013.776335. PMID 23675615.  
  20. ↑ „Metabolic and genetic screening of electromagnetic hypersensitive subjects as a feasible tool for diagnostics and intervention”. Mediators Inflamm. 2014 (924184), 1–14. o. DOI:10.1155/2014/924184. PMID 24812443.  
  21. ↑ (2001) „Cutaneous mast cells are altered in normal healthy volunteers sitting in front of ordinary TVs/PCs – results from open-field provocation experiments”. J Cutan Pathol. 28 (10), 513–39. o. DOI:10.1034/j.1600-0560.2001.281004.x. PMID 11737520.  
  22. ↑ Pall ML (2013). „Electromagnetic fields act via activation of voltage-gated calcium channels to produce beneficial or adverse effects”. J Cell Mol Med 17 (8), 958–65. o. DOI:10.1111/jcmm.12088. PMID 23802593.  
  23. ↑ (2008) „Mercury release from dental amalgam restorations after magnetic resonance imaging and following mobile phone use”. Pak J Biol Sci. 11 (8), 1142–46. o. DOI:10.3923/pjbs.2008.1142.1146. PMID 18819554.  
  24. ↑ (2014) „Odor and Noise Intolerance in Persons with Self-Reported Electromagnetic Hypersensitivity”. Int J Environ Res Public Health 11 (9), 8794–805. o. DOI:10.3390/ijerph110908794. PMID 25166918.  
  25. ↑ (2012) „Electromagnetic hypersensitivity: fact or fiction?”. Sci Total Environ 414, 103–12. o. DOI:10.1016/j.scitotenv.2011.11.008. PMID 22153604.  
  26. ↑ (2012) „Idiopathic environmental intolerance attributed to electromagnetic fields (IEI-EMF): a systematic review of identifying criteria”. BMC Public Health 12, 643. o. DOI:10.1186/1471-2458-12-643. PMID 22883305.  
  27. ↑ (2008. január 1.) „Psychological factors associated with self-reported sensitivity to mobile phones”. J Psychosom Res 64 (1), 1–9; discussion 11–2. o. DOI:10.1016/j.jpsychores.2007.05.006. PMID 18157992.  
  28. ↑ Dunning, Brian (30 October 2007). "Skeptoid #72: Electromagnetic Hypersensitivity: Real or Imagined?". Skeptoid.
  29. ↑ (2006) „A systematic review of treatments for electromagnetic hypersensitivity”. Psychother Psychosom 75 (1), 12–18. o. DOI:10.1159/000089222. PMID 16361870.  
  30. ↑ Levallois, P (2002. augusztus 1.). „Study of self-reported hypersensitivity to electromagnetic fields in California”. Environ Health Perspect 110 (Suppl 4), 619–23. o. DOI:10.1289/ehp.02110s4619. PMID 12194896.  
  31. ↑ (2006) „The prevalence of symptoms attributed to electromagnetic field exposure: a cross-sectional representative survey in Switzerland”. Soz Praventivmed 51 (4), 202–09. o. DOI:10.1007/s00038-006-5061-2. PMID 17193782.  
  32. ↑ (2007. február 1.) „Development and evaluation of the electromagnetic hypersensitivity questionnaire”. Bioelectromagnetics 28 (2), 137–51. o. DOI:10.1002/bem.20279. PMID 17013888.  
  33. ↑ „Massive revelation in iBurst tower battle” (Hozzáférés: 2016. december 31.) 
  34. ↑ „Electrosensitives tortured by a radio tower that had been switched off for six weeks” (Hozzáférés: 2016. december 31.) 
  35. ↑ ASA Ruling on The Healthy House Ltd. UK Advertising Standards Authority, 2014. február 19.
  36. ↑ O'Connell, Scott. „Wi-Fi lawsuit against Southboro's Fay School is headed to trial”, The Telegram, 2016. január 18. 
  37. ↑ Gorski, David (2015. december 7.). „"Electromagnetic hypersensitivity" and "wifi allergies": Bogus diagnoses with tragic real world consequences”. Science-Based Medicine.  
  38. ↑ Johansson, O (2015. április 25.). „Electrohypersensitivity: a functional impairment due to an inaccessible environment.”. Reviews on environmental health 30 (4), 311–21. o. DOI:10.1515/reveh-2015-0018. PMID 26613327.  
  39. ↑ Kommuner erbjuder fortfarande elsanering. svt.se. (Hozzáférés: 2017. június 8.)
  40. ↑ O'Brien, Jane. „'Wi-fi refugees' shelter in West Virginia mountains”, BBC News, 2011. szeptember 12. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.) 
  41. ↑ Stromberg, Joseph. „Green Bank, W.V., where the electrosensitive can escape the modern world.”, Slate, 2013. április 12. (Hozzáférés: 2013. április 14.) 
  42. ↑ Gaynor, Michael. „The Town Without Wi-Fi”, Washingtonian, 2015. január 1. (Hozzáférés: 2015. január 12.) 
  43. ↑ Aud Dalsegg; Får hodesmerter av mobilstråling, Daglbadet, 9 March 2002 (In Norwegian). (retrieved 1 May 2018)
  44. ↑ Karen Tjernshaugen. „Brundtland: - Min kropp har reagert på mobilstråling i 25 år”, Aftenposten, 2015. augusztus 14. (Hozzáférés: 2018. május 1.) (norwegian nyelvű) 
  45. ↑ „Alpine Shepherd Boy”. Better Call Saul. AMC. 5. epizód, 1. évad. 44. (English nyelven)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elektromágneses_túlérzékenység&oldid=26541984”