Elefánt-sziget
| Elefánt-sziget | |
 | |
| Ország | nincs |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Antarktisz, Weddell-tenger, Déli-óceán |
| Szigetcsoport | Déli-Shetland-szigetek |
| Terület | 558 km² |
| Hosszúság | 47 km |
| Szélesség | 27 km |
| Tengerszint feletti magasság | 852 m |
| Legmagasabb pont | 853 |
| Elhelyezkedése | |
 Elefánt-sziget
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 61° 08′ 00″, ny. h. 55° 07′ 00″Koordináták: d. sz. 61° 08′ 00″, ny. h. 55° 07′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elefánt-sziget témájú médiaállományokat. | |
Az Elefánt-sziget egyike a Déli-Shetland-szigeteknek, melyek az Antarktiszi-félsziget közelében helyezkednek el. A sziget nevezetessége abból ered, hogy 1916-ban Ernest Shackleton birodalmi transzantarktiszi expedíciójának tagjai hajójuk, az Endurance pusztulása, majd hónapokon át történő jégtáblán sodródás után itt kötöttek ki, és csónakjaikból épített kunyhóban vészelték át azt a négy hónapot, míg mentőhajó érkezett értük.
Földrajz[szerkesztés]
Nevét George Powell fókavadász adta 1821-ben, aki számos elefántfókát látott a partjai mentén, de a névválasztásban az is közrejátszhatott, hogy a sziget alakja felszínesen hasonlít egy elefánt fejére és törzsére.
A sziget 1253 kilométerre helyezkedik el a Déli-Georgia szigettől, 935 kilométerre a Falkland-szigetektől és 885 kilométerre a Horn-foktól. Az antarktiszi területi követelések között a sziget területére egyaránt igényt tart az Egyesült Királyság, Argentína, Brazília és Chile.
Az Elefánt-sziget körülbelül kelet-nyugati irányban terül el, maximális magassága 853 méter a Pardo Ridge-nél. Névvel jelzett helyei a Yelcho-fok, a Valentine-fok, a Lookout-fok, Point Wild és az Endurance-gleccser.
A sziget nagy része jéggel borított hegyekből és azokból alázúduló gleccserekből áll. Nehéz partra szállni a heves hullámzás miatt. Amikor a tenger sima, akkor pedig a parton nagy számban heverő medvefókák és állszíjas pingvinek akadályozzák meg. Mivel nincs biztonságos horgonyzóhely, ezért emberi település nincs a szigeten annak ellenére, hogy földrajzi helyzete ezt lehetővé tenné. A sziget időjárása nagyrészt ködös, sok hóval és a szél akár 160 km/óra sebességgel is fújhat.
Élővilág[szerkesztés]
Nincs rajta jelentős növényzet vagy helyi állatvilág, habár vándorlásban lévő szamárpingvinek és fókák találhatóak itt és az állszíjas pingvin itt fészkel.
-
A James Caird útja Elefánt-szigettől a Déli-Georgiáig -
A James Caird vízrebocsátása
Az Endurance legénysége[szerkesztés]
1916-ban Ernest Shackleton birodalmi transzantarktiszi expedíciójának tagjai töltöttek a szigeten több hónapot, miután hajójuk weddell-tengeri pusztulása és több hónapos jégtáblán sodródás után sikerült kikötniük. A helyet, ahol tábort vertek Point Wild-nak nevezték el.
Miután rájöttek, hogy nincs rá mód, hogy kis csónakjaikon mindannyian elhagyják a szigetet, a legjobb és legnagyobb csónakot, a James Cairdet készítették fel az útra, melynek célja az volt, hogy a legénység ott maradt tagjai számára segítséget hozzon a Déli-Georgia-szigetekről. Az expedíció 28 tagjából hatan indultak útnak 1916 áprilisában, és ugyanazon év augusztusának legvégén tértek vissza a Yelcho nevű mentőhajóval az ott maradt 22 emberért.[1]
A szigeten maradt embereknek sok feladatuk volt, a megmaradt két kisebb csónakból kunyhót építettek, ami megvédte őket az időjárás viszontagságaitól, valamint vadászatokat rendeztek a szigeten található fókákra és pingvinekre. A munka mellett az időt szórakozással is megpróbálták kitölteni, egy ilyen alkalommal született meg az expedíció fizikusa, Reginald James tollából a vers, ami a szigeten maradók vezetőjéül kinevezett Frank Wildról szólt:[2][3]
- My name is Frankie Wild-o.
- Me hut's on Elephant Isle.
- The wall's without a single brick
- And the roof's without a tile.
- Nevertheless I must confess,
- By many and many a mile,
- It's the most palatial dwelling place
- You'll find on Elephant Isle.
Magyar fordításban:[4]
- Wild Franci a nevem, kéjlakom Elefánt szigetén áll.
- Falamban egy tégla sincs, tetőmön cserepet keresni kár.
- De valld csak be bátran, hogy sok-sok haragos mérföldön át
- Nem lelsz sehol az elefánt-szigetinél úribb palotát.
Az erőfeszítések ellenére az emberek egy része megbetegedett, Perce Blackborrow lábujjait egy korábbi fagyás miatt amputálni kellett. Négy és fél hónap után érkezett meg a Yelcho nevű chilei hajó, ami kimentette a legénységet.
Shackleton nyomában[szerkesztés]
2013. január 24-én Tim Jarvis vezetésével egy 12 tagú csapat indult útnak a szigetről Déli-Georgia irányába azzal a céllal, hogy megismételjék a Shackleton-expedíció csónakútját.[5] Az úthoz megépítették a 100 évvel azelőtt használt csónak pontos mását, és csak olyan felszerelést használtak, amik akkoriban rendelkezésre álltak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Endurance: Shackleton's Legendary Antarctic Expedition. Amnh.org. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
- ↑ Sweet, Leonard, Summoned to Lead, Zondervan, 2004.
- ↑ Obituary Archiválva 2007. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben of Leonard Hussey
- ↑ Lansing, 210. oldal, fordította: Ambrose Montanus és Láng Zsuzsa Angéla
- ↑ Expedíció Shackleton nyomában a Déli-sarkon. mult-kor.hu, 2013 [last update]. (Hozzáférés: 2013. február 9.)
Források[szerkesztés]
- Antarctica Sydney: Reader's Digest, 1985
- Jack Child: Antarctica and South American Geopolitics: Frozen Lebensraum New York: Praeger Publishers, 1988
- Chris Furse: Elephant Island – An Antarctic Expedition Shrewsbury: Anthony Nelson Ltd, 7 St John's Hill, Shrewsbury SY1 1JE, England, ISBN 0-904614-02-6
- Luis Mericq:Antarctica: Chile's Claim. Washington: National Defense University, 1987
- Oscar Pinochet de la Barra: La Antarctica Chilena Santiago: Editorial Andrés Bello, 1976
- Andrew Stewart: Antarctica: An Encyclopedia London: McFarland and Co., 1990 (2 kötet)
- Frank Worsley Shackleton's Boat Journey W.W. Norton & Co., 1933
- Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai. Ernest Shackleton legendás antarktiszi expedíciója. Park Könyvkiadó, Budapest, 2001. ISSN 1586-426X
