Eglantyne Jebb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eglantyne Jebb
1920-ban
1920-ban
Született1876. augusztus 25.[1][2]
Ellesmere
Elhunyt1928. december 17. (52 évesen)[2]
Genf
Állampolgársága
SzüleiEglantyne Louisa Jebb
Arthur Trevor Jebb
Foglalkozásafilantróp
IskoláiLady Margaret Hall
Sírhelye
  • Cemetery of Saint George ( – 2024. február 7., secteur 25, tombe 1443)
  • Cimetière des Rois (2024. február 7. – , J4 409)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Eglantyne Jebb témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktábla Genfben

Eglantyne Jebb (Ellesmere, 1876. augusztus 25.Genf, 1928. december 17.) brit humanitárius és szociális aktivista, a Save the Children brit segélyszervezet egyik alapítója, a Genfi Nyilatkozat szerzője.

Életpályája[szerkesztés]

Földbirtokos családban született, édesanyja elkötelezett támogatója volt az Arts and Crafts movementnek. Az Oxfordi Egyetem Lady Margaret Hall intézményében tanult történelmet 1895 és 1898 között. Azután tanítóképzőt végzett, de a tanítást gyorsan abbahagyta. Cambridge-ben John Maynard Keynes édesanyja elhívta a Charity Organization Societybe, ahol szociális munkát végzett 1903 és 1908 között. 1906-ban jelent meg a könyve Social Study címmel a szegénységről. Az itt töltött évek alatt megtanulta a karitatív szervezet működését és irányítását is.

Dorothy húgának férje, Charles Buxton, liberális parlamenti képviselő 1902-ben Balkán Bizottságot alapított, amely az oszmán kormányzat Macedóniában folytatott elnyomó politikája ellen kampányolt. 1903-ban létrejött a független Mecedóniai Segélyalap (Macedonian Relief Fund). Az első és a második Balkán-háború között 1913 februárjában Eglantyne Koszovóba és Macedóniába utazott. Pénzt vitt a MRF részéről a menekültek megsegítésére és részt vett a segélyalap kiküldötteinek munkájában. Élelemmel látták el a muzulmán és katolikus albánokat, kétszáz gyermek jutott naponta meleg leveshez.

Az első világháború kitörésekor Eglantyne meggyőződéses pacifista lett. 1915-ben Dorothy húgát zavarta, hogy a brit sajtó a háborúról egyoldalúan tudósított. Engedélyt kapott a kormánytól, hogy behozhassa az ellenség újságjait Angliába. Hírlevelet adott ki, hogy a tényeket egyensúlyba állítsa.

A háborút követően a győztes hatalmak büntető embargó alá helyezték a vesztes országokat, ahol a gyermekek szenvedték meg legjobban az élelmiszerhiányt. Eglantyne a Trafalgar téren osztogatta azt a szórólapot, amelyen két csontsovány gyermek fényképe alatt a következő feliratot olvashatták: A blokádunk ezt okozta – gyermekek milliói szenvednek éhhalált. Letartóztatták és bíróság elé állították. Elítélték, de a bíróra olyan nagy hatást gyakorolt humanitárius tettével és gondolkodásával, hogy 5 £-ot adományozott neki, ami a kiszabott pénzbírság összegének felelt meg. Ez volt az első jótékony adakozás a Save the Children szervezet számára, amit Eglantyne és húga röviddel a büntetés után 1919-ben alapított. Eglantyne életre hívta a Nemzetközi gyermekmentő szövetséget Genfben, amelyet a Nemzetközi Vöröskereszt patronált. A NGySz 1923-ban adta ki a gyermekek jogainak nyilatkozatát, amelyet a Nemzetek Szövetsége 1924-ben Genfi Nyilatkozatként fogadott el, s amelynek szerzője Eglantyne volt. A nyilatkozat kimondta, hogy a gyermeknek biztosítani kell azokat az anyagi körülményeket és szellemi közeget, ahol normális módon fejlődhet. Az éhező gyermeket táplálni kell, a beteget ápolni, a szellemi fogyatékossággal születettet istápolni, a tévelygőket helyes útra terelni, az árvákat és elhagyatottakat összegyűjteni és megsegíteni. Katasztrófa esetén a gyermeket kell először megmenteni. Eglantyne a gyermekjog gondolatát nemzetközi síkra terelte. A nyilatkozat nem emelkedett jogi erőre, de a világ valamennyi nemzetének férfi- és nőtagjához szólt, hogy a gyermekeket fajtól, nemzetiségtől és vallástól függetlenül segítsék. Gyermekvédő bizottságok alakultak, civil szervezetek munkálkodtak azért, hogy a kitűzött célokat elérjék.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]