Eger ostroma (1596)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eger ostroma
Eger ostroma 1596-ban
Eger ostroma 1596-ban

Konfliktus Tizenöt éves háború
Időpont 1596. szeptember 20. - kb. október 10-12.
Helyszín Eger
Eredmény Oszmán-török győzelem
Szemben álló felek
Imperial Coat of Arms of Austria.svg Habsburg Ausztria
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Német-római Birodalom
Coa Hungary Country History (14th century).svg Magyar Királyság
Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Nyáry Pál III. Mehmed oszmán szultán
Szemben álló erők
Kb. 7000 fő na.
Veszteségek
na. na.

Eger 1596-os ostroma a tizenöt éves háború egyik jelentős fejezete volt, mely 1596. szeptember–október között zajlott le Eger vár védői és az oszmán haderő csapatai között. A megközelítőleg 7000 fős véderő háromhetes csata után feladta a várat, az ostrom III. Mehmed oszmán szultán döntő győzelmével végződött.

Előzmények[szerkesztés]

Az 1552 őszi sikertelen ostromot követően a sérült vár helyreállítását megkezdték. Az erre elkülönített királyi összegeket azonban meglehetősen szigorúan mérték, a ki nem fizetett zsoldok összege nagy méretekre rúgott. Az építkezés szigorú védői előírások mellett zajlott, a várlovasság a várból a környéken messzi portyákat vezetett. A helyreállítás az 1560-as évekig eltartott – Francesco Pozzo építőmester és Martino Remiglio építész vezette, Paulo Mirandola több tervet is kivitelezett a Huszárvárban és a belső várban[1] – ekkoriban készültek el az ó-olasz rendszerű ötszögletű bástyák is. 1569-től itt dolgozott Octaviano Baldigara olasz várépítész is. 1572-ben kezdték el építeni az új-olasz rendszerű fülesbástyák építését Baldigara tervei alapján. Tíz évnyi építkezés alatt azonban a munkák lelassultak és elakadtak: a belső várban csak a délkeleti és az északkeleti fülesbástyája készült el. Baldigara 1582 után átadta a vezetést Cristoforo Stellának. Ekkoriban a városnak 1100 fős állandó helyőrsége volt, melyből mindössze 400 fő volt magyar, a többi külföldi zsoldoskatona. Egy várvizsgáló bizottság szerint a tisztek visszatartották a zsoldot, mire a katonaság a parasztságot sarcolta, télen pedig nyomorogtak. A védelem kritikán alul gyengének lett minősítve.[2]

Az ostrom[szerkesztés]

1596-ban III. Miksa főherceg háromhetes ostrom után bevette Hatvant, majd a védőket leölték, mely vérengzésben jelentős részt vállaltak az egri külföldi zsoldosok is. Büntetésképpen egy hónappal később megindult Eger ellen az ostromló török sereg, mire a királyi hadvezetés is számított, ezért az egri védők létszámát hétezerre egészítették ki.

Szeptember 20-án teljessé vált az ostromzár a város körül, az ostromot maga III. Mehmed szultán vezette. Kétheti tartós ostromot követően október 4-én feladták a várost és felhúzódtak a várba, melyet még aznap ágyúzni kezdett a török. A külső várat egészében a zsoldosok védték. Az ostrom alatt a zsoldosok bort követeltek Nyáry Pál várkapitánytól, majd egy részeg katona által felgyújtott ágyúpor lángra lobbantotta a várárokban lerakott rőzsét (idő előtt). A lángok nyomán pánik tört ki és a külső várból rendezetlenül a belső vár bejárata – a Sötét-kapu – felé rohantak a védők. Az ostromlók folyamatosan nyomták előre a védőket, közben aláaknázták a délkeleti fülesbástyát. Ennek elhárítására önkéntesek – köztük Stella építész – lettek kiküldve, akik az akna felrobbantásakor életüket vesztették. Több akna is megrongálta a várfalakat. A reményvesztett védők, először a zsoldosok, majd a magyar védők is, szabad elvonulás fejében feladták a várat. Másnap a kapun át kivonulókat a janicsárok letámadták, a zsoldosokat megölték a hatvani vérengzés okán, a magyar védőket pedig rabigába és börtönbe vetették.[3]

Utóélete[szerkesztés]

A várbevételt követően a törökök rövid időn belül megkezdték a vár kijavítását és erős, jól felfegyverzett csapatot tartottak a városban. Innen indultak portyázni és vezettek támadásokat Felső-Magyarország várai és települései ellen. A törökök építették az Alsó-kapu elé a Törökkertnek[4] nevezett bástyát (kapuvédőművet) és a belső vár déli oldalán felépített két ágyúdombot (közülük a keleti a Szépbástya). A várbörtönben alkalmanként háromszáz rabot is őriztek, melyek közül több vakolatba karcolt írása máig fennmaradt.[5]

A vár majd csak 1687. december 18-án[6] került ismét keresztény kézre, mikor a tavasztól tartó körülzárást végül megelégelő, élelem nélkül maradt törökök, Rusztem pasa vezetésével Dori János őrgrófnak átadta a várat. A nyár folyamán az ostromlók felégették a város közelében levő földeket, a fontosabb útvonalakat megszállták, elvágták a várat az utánpótlástól. Októberben elestek Eger elővárai, Cserépvár, Sirok, Szarvaskő. Az időnként kitörő törökök decemberben már éhezve kezdték el a tárgyalásokat. December 17-én[6] a vári levéltár szerint 4000 török 300 szekérrel hagyta el a várat és 400 magyar lovas kíséretében elvonult Nagyvárad felé.[5]

A várvisszavételt követően királyi védősereg szállta meg, majd jelentősége a török kiűzését követően egyre csökkent. I. Lipót király és a bécsi Haditanács döntése nyomán Dumont hadmérnök 1702-ben az egész külső várat felrobbantotta.[1] Az aknákkal felrobbantott várfalak és bástyák kőanyagát a helyiek építkezéseikre széthordták. A vár további bontását a Rákóczi-szabadságharc idején állították meg.[7]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Lásd Kiss Gábor (1984) 224. oldal.
  2. Lásd Eger. A vár hadi története 12. oldal.
  3. Lásd Eger. A vár hadi története 13. oldal.
  4. Kiss Gábor (1984) Török-kertnek nevezi, lásd 224. oldalt.
  5. ^ a b Lásd Eger. A vár hadi története 14. oldal.
  6. ^ a b Ez a december 18-i dátum a Cartographia (1993) szerint december 17.
  7. Lásd Eger. A vár hadi története 15. oldal.

Források[szerkesztés]