Daniel N. Dunlop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel N. Dunlop
Született1868. december 28.[1][2]
Kilmarnock
Elhunyt1935. május 30. (66 évesen)[1]
London
Állampolgárságabrit
Foglalkozásavállalkozó
Sablon • Wikidata • Segítség

Daniel Nicol Dunlop (Kilmarnock, 1868. december 28. – London, 1935. május 30.) skót üzletember, teozófus, antropozófus.

Élete[szerkesztés]

Apja Alexander Dunlop építész volt, anyja Catherine, aki a gyermek Daniel ötéves korában meghalt. A kis Daniel anyai nagyapja Daniel Nicol, gael nyelven beszélő halász házában nőtt fel, a kelta kőkörökről ismert Arran szigetén.

  • 9 éves korában baráti körben már Krisztusról tartott előadásokat.
  • 14 éves korában, egy éjszaka meghalt nagyapja. A váratlan esemény hatására őt és önmagát látta a régi Egyiptomban és Görögországban, előző életük folyamán. Ezek után visszaköltözött a szigetről, és egy ardrossani gépgyárban tanonckodott. Miután apjával nem értették meg egymást, elköltözött otthonról.
  • 17 éves korában Glasgow-ban egy kerékpár-kereskedőnél talált állást, éjjelente filozófiát és okkultizmust tanulmányozott.
  • 19 éves korában, egy írországi látogatása során ismerte meg George William Russellt, akivel életre szóló barátságot kötött.
  • 21 éves korában, 1889-ben, Dunlop átköltözött Dublinba, ahol bor- és teakereskedőként dolgozott. Itt egy baráti körben – melyhez Yeats is tartozott, és amelyben teozófiával foglalkoztak – megismerkedett Louisa Fitzpatrick-al, akit két év múlva feleségül vett. Házasságukból két lányuk és egy fiuk született.
  • 1892 és 1897 között kiadja és szerkeszti a The Irish Theosophist c. folyóiratot.
  • 1897-ben áttelepültek New Yorkba. Dunlop a Pierce & Miller gépgyárban dolgozik, majd 1899-ben kinevezik a Westinghaus cég európai kereskedelmi vezetőjévé. Ezután visszaköltöznek Londonba.
  • Cikkeket ír a Theosophical Review számára, majd egy teozófus kongresszuson hallja először Rudolf Steiner előadását, ami meghatározza további életpályáját. Kiadja a The Path c. havi folyóiratot. Ugyanebben az időben megalapítja a British Electrical And Allied Manufacturers' Association-t (Brit Gazdasági Szövetség).
  • 1912-ben felkéri Alfons Baron Walleent, hogy az általa elnökölt Light-On-The-Path-Loge-ban tartson előadásokat Rudolf Steiner Krisztus-tanításairól. Dunlop így akarta bevezetni az angol emberek számára Steiner elméleteit.
  • A háború alatt megjelenteti British Destiny c. tanulmányát. Ugyanekkor publikálja The Path of Attainment c. könyvét a szellemi fejlődésről.
  • 1919-ben megjelenteti The Science of Immortality tanulmányát, melyben először utal közvetlenül Steinerre.
  • 1920 decemberében belép az Antropozófiai Társaságba.
  • 1922 tavaszán, Londonban találkozik először Rudolf Steinerrel. „Az első találkozás hozta a kétségtelen felismerést: itt van a tudó, a beavatott, az, aki a szellemet a maga korába beleviszi.” E találkozás után kilépett a Teozófiai Társaságból.
  • 1923-ban Dunlop kezdeményezésével jött létre a Penmaenmawr-i, majd 1924-ben a Torquay-i nyári iskola, ahol a már beteg Steiner tartotta a lényegi előadásokat.
  • 1924 júliusában nyílt meg Dunlop szervezésében a World Power Conference, mely az első nemzetközi konferencia volt a háború után, amin Németország is részt vett.
  • 1925, Rudolf Steiner halála után Dunlop minden erejével a szellemtudomány elterjesztésén fáradozott. „Az antropozófia új szervet fejlesztett ki bennem”, mondta. Gondoskodott Steiner és Ita Wegman közösen írt orvosi könyvének angol fordításáról.
  • 1927-ben pedig további nyári iskolát szervezett Skóciában.
  • 1928-ban ő rendezte az első nagy antropozófus világkonferenciát Londonban.
  • Számos embert segített angliai működéshez, például Eugen Koliskót, Karl Königet, vagy Walter Johannes Steint. Utóbbit ő kérte fel az időközben állandó szervezetté vált World Power Conference (ma World Energy Conference) munkatársaként, hogy települjön át Angliába.
  • 1930-tól Dunlop vette át a Nagy-Britanniai Antropozófiai Társaság elnökségét. Az ő gondozásában jelent meg az Antroposophical Movement és az Antroposophy.
  • 1932-ben Dunlop szükségesnek tartotta egy nemzetközi szervezet, az International Association for the Advancement of Spiritual Science megalakítását.
  • 1934-ben újból megszervezett egy nagy nyári iskolát Westonbirtben. Az itt jelenlévők és a munkatársak között szerepelt például W. J. Stein, Eugen Kolisko, Rudolf Hauschka is.
  • 1935-ben Dunlopot, mint az „Egyesült szabad antropozófus csoportok” képviselőjét kizárták az Általános Antropozófiai Társaságból, egy sor más személyiséggel együtt.

Daniel Dunlop 1935. május 30-án halt meg, Áldozócsütörtökön, egy vakbélgyulladás következtében, Londonban. Hamvasztására a világ minden részéről érkeztek emberek, akik Dunlopot apjukként vagy barátjukként tisztelték. Ita Wegman utolsó beszédét tartotta meg Londonban, ahol a halott arcának megpillantásakor szerzett élményéről ezt mondta: „A halott arcában őseredeti lénye jelent meg. A szellem jelei igaz alakjukban mutatkoztak meg, nemzeti hovatartozástól, neveléstől vagy a hétköznapok gondjaitól mentesen.”

[Forrás: https://web.archive.org/web/20070928044352/http://www.palgrave.com/pdfs/0333750233.pdf] (angol)

Főbb művei[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Thomas Meyer: Én-erő és tisztánlátás (Ita Wegman Alapítvány, 2007) A könyvet a szerző Dunlopnak ajánlotta
  • Thomas Meyer: D. N. Dunlop. Kor- és életrajz; utószó Owen Barfield, ford. Wirth-Veres Gábor, Győrffy Orsolya; Natura-Budapest Kft.–Ita Wegman Alapítvány, Bp., 2010

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Dictionary of Irish Biography (angol nyelven). Royal Irish Academy

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daniel_N._Dunlop&oldid=24749100”