Dadiani György mingréliai herceg (1683–1765)
| Dadiani György | |
| Mingréliai György | |
.jpg) | |
| Szergej Igorevics Zsagat, művésznevén Sege Jagat festményén (2017) | |
| Mingréliai Fejedelemség trónörököse | |
| გიორგი დადიანი | |
| Uralkodási ideje | |
| 1683 – 1691 | |
| Elődje | Dadiani Leó |
| Utódja | Dadiani (Csikovani) Kacia |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Dadiani-ház |
| Született | 1683 Zugdidi, Mingrélia |
| Elhunyt | 1765. június 12. (82 évesen) Moszkva |
| Nyughelye | Donszkoj-kolostor, Moszkva |
| Édesapja | IV. (Dadiani) Leó mingréliai fejedelem (?–1694 /után/) |
| Édesanyja | N. N. (ágyas) |
| Testvére(i) | Dadányi Naum György |
| Házastársa | Bagrationi Szopio imereti királyi hercegnő (1691–1747) |
| Gyermekei | 1. Miklós (1712–1752) 2. Péter (1716–1784) 3. Mihály (1724–1788) 4. Erzsébet |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dadiani György témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dadiani György (Zugdidi, 1683 – Moszkva, 1765. június 12.) vagy grúz átírás szerint Giorgi Dadiani, grúzul: გიორგი დადიანი (სამეგრელო), mingrélül: გიორგი დადიანი (სამარგალო), oroszul: Георгий, Юрий Леванович/Егор Леонтьевич Дадиани/Дадианов, Mingrélia (Szamegrelo/Szamargalo/Odisi) hercege. A Dadiani-házból származott. amelynek magyar ága, a Dadányi család az öccsétől származott. IV. Sándornak, Imereti királyának a veje és (ifjabb) Bagrationi Tinatini mingréliai fejedelemné mostohafia.
Élete[szerkesztés]
A grúziai Mingrélia uralkodócsaládjának, a Dadiani-háznak a tagjaként IV. Leó mingréliai fejedelemnek egy ismeretlen nevű és származású ágyasától született házasságon kívüli fia volt.
IV. Leót (Levani) 1691-ben trónfosztották, aki az Oszmán Birodalomba menekült, és Konstantinápolyban halt meg 1694-ben vagy utána. A felesége a Bagrationi-házból származó (ifjabb) Tinatini (1678–1725) hercegné, V. Bagratnak, Imereti királyának a lánya és (idősebb) Bagrationi Tinatini mingréliai fejedelemnének, IX. Leó mostphaanyjának az unokahúga volt, aki Nino nővér néven ortodox apáca lett, és Oroszországba menekült, ahol VI. Vahtang grúz királyhoz, II. Tamar grúz királynő apjához csatlakozott a száműzetésben, és Moszkvában halt meg 1725. augusztus 21-én vagy akörül.
IV. Leónak a gyermekei azonban egy kivétellel az ágyasaitól születtek, mint ahogy IV. Leó is házasságon kívül született gyermek volt. A nyolc fia közül heten különböző országokban, Oroszországban, Lengyelországban, Moldvában, illetve az Oszmán Birodalomban telepedtek le.
György 1698-ban az Orosz Birodalomban telepedett le, a nevét oroszosította: knyaz Georgij Jurij Levabovics/Jegor Leontyevics Dagyianyi (Dagyianov). Felesége Bagrationi Szopio (Szofja Alekszandrovna Imeretyinszkaja) (1691–1747), IV. (Bagrationi) Sándor imereti király lánya volt, akitől négy gyermeke született.
Öccse, Naum Giorgi Dadiani (1695–1758) nevű fia, aki már az apja halála után születhetett 1695-ben, Magyarországra került a bátyjával, Konstantini Dadiani herceggel együtt, és 1715. májusa előtt a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön telepedett le, ahol Georgius Dadián néven vették jegyzékbe 1715 májusában és augusztusában. Magyarosított neve Dadányi Naum György lett. A felesége a szintén vele menekült Servasidze hercegnő volt, akitől három fia, György, Mihály és Miklós született, akik közül a két kisebb az apjuk halála (1758) után Lengyelországba ment, az idősebb György (1720–1774), aki 1720-ban jött a világra, viszont Magyarországon maradt, és Miskolcon halt meg 1774. július 24-én, a földi maradványait pedig a Mindszenti temetőben ortodox szertartással helyezték örök nyugalomra. Dadányi György fiai, Dadányi Naum Levan György (1756–1802) és idősebb Dadányi Konstantin (?–1785 körül) 1781/82-ben megvették a Temesvártól délnyugatra fekvő, akkor Torontál vármegyei Gyülvész települést, és ekkortól vették fel a nevükbe a gyülvészi jelzőt (gyülvészi Dadányi, Dadányi de Gyülvész). II. József 1784. január 30-án a Magyar Királyság nemeseinek a sorába emelte a gyülvészi Dadányi családot, és ezzel a grúz fejedelmi család magyar nemesi címet szerzett.[1] Dadányi Naum Levan György másodszülött fia, ifjabb Dadányi Konstantin (1783–1854), Dadányi György (1893–1969) író dédapja magyar nemességét I. Ferenc magyar király 1800. június 28-án megerősítette.[2]
Gyermekei[szerkesztés]
- Feleségétől, Bagrationi Szopio (Szofja Alekszandrovna Imeretyinszkaja) (1691–1747) hercegnőtől, IV. (Bagrationi) Sándor imereti király lányátől, 4 gyermek
Ősei[szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lásd Nagy (1858: 221).
- ↑ Buyers, Christopher: Mingrelia. The Dadiani Dynasty (Dadányi de Gyülvész) (angol nyelven). The Royal Ark. (Hozzáférés: 2019. október 8.)
Források[szerkesztés]
- Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: III. kötet [Caballini - Dvornikovich]. Pest: Ráth Mór. 1858.
- Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
- Toumanoff, Cyrille: Manuel de généalogie et de chronologie pour l'histoire de la Caucasie Chrétienne (Arménie-Géorgie-Albanie), Edizioni Aquila, Roma, 1976.
További információk[szerkesztés]
- Buyers, Christopher: Mingrelia. The Dadiani Dynasty (Dadianov, Dadányi von Gyülvesz) (angol nyelven). The Royal Ark. (Hozzáférés: 2019. október 8.)
- Hatvany, Béla Csaba: Dadányi Naum gyülvészi (magyar nyelven). Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2019. október 8.)[halott link]
- Reiszig Ede. Torontál vármegye nemes családai, In: Borovszky Samu, Dr. :Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye (magyar nyelven), Budapest: MTA Országos Monográfia Társaság (1912). Hozzáférés ideje: 2019. október 8.
