Dóczy Terézia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dóczy Terézia
Született 1776. január 31.
Mihályfa, Zala vármegye
Elhunyt 1842. június 8. (66 évesen)
Sümeg, Zala vármegye
Állampolgársága Magyar Királyság
Házastársa Farkas Lajos
Farkas Sándor (1802-1813)
Farkas László (1818-1832)
Foglalkozása költő
Írói pályafutása
Jellemző műfajok vers
Alkotói évei 1813-1842

Muzsaji Dóczy Terézia (Mihályfa, Zala vármegye, 1776. január 31.Sümeg, Zala vármegye, 1842. június 8.) költőnő.[1][2]

Élete[szerkesztés]

Mihályfán született mint muzsáji Dóczy Imre és kisbarnaki Farkas Judit (1752-†?) lánya. Anyai nagyszülei kisbarnaki Farkas Sándor, somogyi főszolgabíró, és toposházi Topos Rozália voltak. Keresztszülei forintosházi Forintos Gábor (1723-1882), zalai alispán, és neje, lomniczai Skerlecz Erzsébet (1732-1802) voltak.

Bajomban, Somogy megyében volt földbirtokos. Az 1790-es években feleségül ment a Kálócfapusztán (Zala megye) birtokos farkaspatyi Farkas Lajoshoz (1767-?),[3] majd ennek halála után volt férje testvéréhez, farkaspatyi Farkas Sándorhoz (1771-1813) ment 1802. március 4-én Kálócfapusztán. Miután 1813-ban második férje is meghalt, 1818. november 23-án hozzáment a harmadik Farkas testvérhez, farkaspatyi Farkas Lászlóhoz (1779-1832).[4] 1832-ben harmadszor is megözvegyült.

Második férje halála után kezdett verseket írni. 1814-ben tagja lett az akkor Petrikeresztúron lakó Pálóczi Horváth Ádám által szervezett írói körnek, a Göcseji Helikonnak. A kör tagjai – Pálóczi Horváth Ádám felesége, Kazinczy Klára, aki Kazinczy János lánya volt,[5] Tuboly Erzsébet és Tuboly Róza, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828) főszolgabíró és boldogfai Farkas Erzsébet (1761-1800) lányai,[6] valamint muzsáji Dóczy Terézia – alkalmi költők voltak, többnyire páros rímű tizenkettősökkel kedveskedtek ismerőseiknek. Megénekelték családi bajaikat, panaszkodtak lelkük levertségéről, átszőtték mondanivalóikat görög-római vonatkozásokkal. Dóczy Terézia ez időben írt versei elsősorban özvegységének bánatát írják le. Műveit – ma 25 verse ismert – Horváth Ádám kéziratai őrizték meg. Ezekből néhányat közölt Abafi Lajos a Figyelőben (XIII. 1882. Gyenge Nimfák! mit gondolok…, Te kegyetlen fagyasztó tél… és Biblis menti magát c.), illetve Péterffy Ida adta ki 1973-ban.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szentmihályi Imre: A „kálócfai Melpomené” lakóhelye, Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 129-134. o.
  • Péterffy Ida: Horváth Ádám levelezése „poetriáival”, Zalaegerszeg, 1973
  • S. Sárdi Margit: Kazinczy Klára – és férje, Irodalomtörténeti Közlemények, 1998. 102. évf. 3-4. füzet, 541–546. o.
  • Rácz Mária: A Göcseji Helikon költőnői, Budapest, 1913.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]