Dóczy Terézia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dóczy Terézia
Élete
Született 1778. január 31.
Mihályfa, Zala vármegye
Elhunyt 1842. június 8. (64 évesen)
Sümeg, Zala vármegye
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Muzsaji Dóczy Terézia (Mihályfa, Zala vármegye, 1778. január 31.Sümeg, Zala vármegye, 1842. június 8.) költőnő.[1]

Élete[szerkesztés]

Mihályfán született mint muzsáji Dóczy Imre és kisbarnaki Farkas Judit lánya. Anyai nagyszülei kisbarnaki Farkas Sándor, somogyi főszolgabíró, és toposházi Topos Rozália voltak. Bajomban, Somogy megyében volt földbirtokos. Az 1790-es években feleségül ment a Kálócfapusztán (Zala megye) birtokos farkaspatyi Farkas Lajoshoz (1767-?),[2] majd ennek halála után, volt férje testvéréhez, farkaspatyi Farkas Sándorhoz (1771-1813) ment 1802. március 4.-én Kálócfapusztán. Miután 1813-ban második férje is meghalt, 1818. november 23.-án hozzáment a harmadik Farkas testvérhez, farkaspatyi Farkas Lászlóhoz (1779-1832). 1832-ben harmadszor is megözvegyült.

Második férje halála után kezdett verseket írni. 1814-ben tagja lett az akkor Petrikeresztúron lakó Pálóczi Horváth Ádám által szervezett írói körnek, a Göcseji Helikonnak. A kör tagjai – Pálóczi Horváth Ádám felesége, Kazinczy Klára, aki Kazinczy János lánya volt,[3] Tuboly Erzsébet és Tuboly Róza, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828) főszolgabíró és boldogfai Farkas Erzsébet (1761-1800) lányai,[4] valamint muzsáji Dóczy Terézia – alkalmi költők voltak, többnyire páros rímű tizenkettősökkel kedveskedtek ismerőseiknek. Megénekelték családi bajaikat, panaszkodtak lelkük levertségéről, átszőtték mondanivalóikat görög-római vonatkozásokkal. Dóczy Terézia ez időben írt versei elsősorban özvegységének bánatát írják le. Műveit – ma 25 verse ismert – Horváth Ádám kéziratai őrizték meg. Ezekből néhányat közölt Abafi Lajos a Figyelőben (XIII. 1882. Gyenge Nimfák! mit gondolok…, Te kegyetlen fagyasztó tél… és Biblis menti magát c.), illetve Péterffy Ida adta ki 1973-ban.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szentmihályi Imre: A „kálócfai Melpomené” lakóhelye, Vasi Szemle, 1974. 1. sz. 129-134. o.
  • Péterffy Ida: Horváth Ádám levelezése „poetriáival”, Zalaegerszeg, 1973
  • S. Sárdi Margit: Kazinczy Klára – és férje, Irodalomtörténeti Közlemények, 1998. 102. évf. 3-4. füzet, 541–546. o.
  • Rácz Mária: A Göcseji Helikon költőnői, Budapest, 1913.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]