Cukormúzeum (Berlin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cukormúzeum
A cukormúzeum weddingi épülete
A cukormúzeum weddingi épülete
A múzeum adatai
Teljes neve Zucker-Museum
Elhelyezkedés Berlin
Németország
Alapítva 1904
Elhelyezkedése
Cukormúzeum (Berlin)
Cukormúzeum
Cukormúzeum
Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 32′ 44″, k. h. 13° 20′ 43″Koordináták: é. sz. 52° 32′ 44″, k. h. 13° 20′ 43″
A Cukormúzeum weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cukormúzeum témájú médiaállományokat.

A cukor történetének és gyártásának szentelt berlini cukormúzeum a világ legrégebbi ilyen típusú múzeuma; 1904-ben nyitották meg. A Német Technikai Múzeum részeként működik, és 2012-ig Berlin Wedding nevű negyedében, az Élelmiszer-technológiai Intézetben (Institut für Lebensmitteltechnologie) helyezkedett el. 2012. november 5-én Kreuzbergbe költöztették, újbóli megnyitása 2015-re várható.[1]

Története[szerkesztés]

Berlin fontos szerepet játszott az európai cukorgyártás történetében, ugyanis itt kísérletezett Andreas Marggraf a répacukor gyártásával 1747-ben, és tanítványa, Franz Carl Achard, aki elsőként állította elő 1783-ban.[2][3] 1799-ben bemutatta a terméket III. Frigyes Vilmos porosz királynak, aki anyagi támogatást nyújtott neki a cunerni (ma Konary, Lengyelország) cukorgyár felállításához, amely 1801-es alapításával a világ első répacukorgyára lett.[3][4] 1867-ben Carl Scheibler vezetésével cukorkutató laboratóriumot alapítottak Berlinben. Ennek az utódja, a Cukoripari Intézet (Institut für Zuckerindustrie) 1904. május 8-án nyílt meg, és egyúttal megnyitotta az épület második emeletén található cukormúzeumot is.[3][5] A múzeum alapítójának Edmund Oskar von Lippmannt tartják.[6] 1945-ben a múzeum Berlin városáé lett, majd 1978-ban a Berlini Műszaki Egyetem tulajdonába került.[3] 1988-ban a Német Demokratikus Köztársaság állami múzeumává lett,[7] és egy felújítást követően 1989. szeptember 22-én nyílt meg újra. 1995. november 1. óta a Német Technikai Múzeum részeként működik.[3] 2012 novemberéig a múzeum eredeti épületében volt található Berlinnek a cukoriparhoz köthető negyedében, Weddingben.[8]

A cukor történetének és gyártásának 450 négyzetméternyi helyt adó múzeumot évente mintegy húszezren látogatják[9]

Állandó kiállításai[szerkesztés]

A múzeum állandó kiállításai hét téma szerint vannak csoportosítva:

Cukornád[szerkesztés]

Ez a rész a cukornád biológiáját és történetét mutatja be kezdve attól, hogy Melanéziában több mint 10 000 éve használták táplálékként egészen a Hispaniola szigeti cukorfinomításig.[10] A kiállításon betakarító gépek és cukorfinomító berendezések láthatók, illetve tájékoztatás a cukornád kártevőiről.

Cukorgyártás a gyarmatokon[szerkesztés]

Mivel a karibi szigetvilágban az éghajlat kifejezetten alkalmas a cukornád termesztésére, a 16. századtól fogva a cukor a gyarmatok fő termékévé vált. A jogszabályok tiltották vagy megnehezítették a gyarmatokon történő cukorfinomítást, így azt Európába szállították. A kiállítás bemutatja a szállításra használt hajók modelljét, valamint a fő cukorkereskedelmi központok (Antwerpen, Amszterdam, Bordeaux, Hamburg és London) fejlődését, valamint az ültetvényeken és a cukorfinomítókban található nehéz körülményeket.[11] Az európai cukorfinomítókban a cukorgyártás úttörői vendégmunkások voltak, Angliában főleg németek, akikről úgy tartották, hogy keményen dolgoznak, jó a humoruk, és bírják a hőséget.[8]

Rabszolga-kereskedelem[szerkesztés]

Karikatúra, amelyen III. György brit király az 1791-es rabszolgaság-ellenes kampány cukorbojkottján gúnyolódnak

A megnövekedett európai cukorkereslet és ebből következően az ültetvények fokozott munkaerőigénye oda vezetett, hogy a bennszülöttek majdnem teljesen kipusztultak, és a cukorgyártás az afrikai rabszolgáktól függött. Becslések szerint 1500-1850 között mintegy húsz milliónyi embert szállítottak erőszakkal Amerikába. A rabszolga-kereskedelem rész a rabszolgahajókon uralkodó embertelen körülményeket mutatja be, és betekintést nyújt az újvilágban dolgozók életébe.[12] Az európai cukorkereslet, illetve a Nyugat-Indiákon elérhető nyereség olyan nagy volt, hogy a répából történő cukorgyártás megkezdéséig a rabszolga-ellenesség hívei nem tudtak eredményeket elérni. Angliában például a rabszolga-kereskedelmet (de nem magát a rabszolgaságot) az 1807-es Slave Trade Act tiltotta meg.[4][13]

A cukorrépa Poroszországban[szerkesztés]

A répacukor felfedezése következtében a cukor Berlinben luxuscikkből általánosan használt termékké vált. A kiállítás ezen részében található a világ első répacukor gyárának (1801) a makettje, amely bemutatja a technológiai- és munkafeltételeket. Egy 14 részes dioráma pedig a répából történő cukorgyártás lépéseit mutatja be, ahogy az 1920 körül történt.[8] Clara Elisabeth Fischer 1903-ban készült nagy méretű festményén az az elképzelt jelenet látható, ahol Franz Carl Achard, a répacukor feltalálója süvegcukor formájában bemutatja találmányát III. Frigyes Vilmos porosz királynak. A valóságban Achard elküldte a királynak a répából készült cukrot.[14][15][16] A ma ismert összes cukorrépa fajta azokból a növényekből származik, amelyet Achard húsz éven keresztül nemesített Kaulsdorfban.[17]

Cukorgyártás[szerkesztés]

Az iparosítás előrehaladtával a cukor alapvető fogyasztási cikké vált Németországban. A múzeumnak ez a része bemutatja a német cukorgyártás területi megoszlását, a répatermesztés és feldolgozás fejlődését, illetve a melléktermékek (például a melasz) felhasználását.[18]

Cukor nélküli világ[szerkesztés]

Ezüst cukortartó, 1810 körül

A kiállításnak ez a része a cukrot a fogyasztók oldaláról mutatja be a 18- századtól kezdve, amikor a használata státusszimbólumot jelentett egészen az általános elterjedéséig.[19] Az egyik kiállítótérben porcelánból és nemesfémekből készült cukortartók láthatók abból a korszakból, amikor a cukor nagyon drága terméknek számított.[20] A kiállítás bemutatja a cukor és az egészséges táplálkozás összefüggését, kitér az alternatív édesítőszerekre, de ábrázolja azt az alapvető szerepet is, amelyet a cukor játszik az állatok és növények energiaellátásában.[19]

Nincs alkohol cukor nélkül[szerkesztés]

A cukortartalmú folyadékokat legalább hétezer éve használják alkohol (etanol) előállítására. A múzeumnak ez a része bemutatja a cukor felhasználását a bor, sör és desztillált szeszek előállításában, kezdve a sumerekkal, akik hatezer évvel ezelőtt sört főztek.[20][21]

Időszaki kiállítások[szerkesztés]

A brandenburgi kapu cukorból készült makettje
  • Zuckermotive auf Briefmarken (Cukormotívumok postabélyegeken), 1991. május 6. – július
  • Zuckergefäße und Zuckergeräte aus Silber (Ezüst cukortartók és eszközök), 1993. június 10 – 2001. június közepe
  • Das Zuckerbankett zur Jülicher Hochzeit in Düsseldorf 1585 (A cukorbankett az 1585-ös Jülich-esküvőn Düsseldorfban): 1998. október 11. – 1999. március 11.
  • Brause – Limo & Co: cukrozott italok a 20. század fordulóján, 1999. május 3. – 2000. február 10.
  • Mit Landesväterlicher Freude vernommen – Rübenzucker in Preußen (Honatyai örömmel fogadva – répacukor Poroszországban): 2001. szeptember 22. – 2002. február 17.
  • Süßes Berlin – Zuckerbauwerke (Édes Berlin – cukorépítmények): berlini épületek és műemlékek cukorból készült makettje, 2002. július 4. – 2003. július 22.
  • Andere Saiten aufziehen (Újrahúrozás): Achard kísérletei a születésének 250. évfordulója tiszteletére, 2003. augusztus 30. – 2004. június 20.
  • Zwischen Rübe und Kristall (Répa és kristály között): a cukor fizikai és kémiai vizsgálata, 2005. augusztus 25. – 2007. szeptember 2.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Zucker-Museum. www.sdtb.de (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  2. History. Zucker Museum. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
  3. ^ a b c d e Festveranstaltung zum 100jährigen Bestehen des Berliner Institut für Zuckerindustrie. Berlini Műszaki Egyetem (2004. nov. 23.) (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  4. ^ a b Preußen und Rüben. Der Spiegel, (1981. szept. 28.)
  5. (cím nélkül) . Sugar Journal, LXIII. évf. (2000) 6. o.
  6. Zucker-Museum. www.sdtb.de (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  7. Sugar Museum: The Site. Ipari Örökségek Európai Útvonala (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  8. ^ a b c Tom Wolf: Süße Geschichte. Die Tageszeitung, (2005. feb. 28.)
  9. Specialities Fit for an Exhibition: Museums Give Insight into the German Food Culture. Goethe Institut (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  10. Das Zuckerrohr. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  11. Kolonialzucker. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  12. Sklavenwirtschaft. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  13. Junius P Rodriguez: The Historical encyclopedia of world slavery. (hely nélkül): ABC-CLIO. 1997.  
  14. Rübenzucker und Preussenkönig. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  15. Hans Heinrich Mauruschat: Preise und Verbrauch des Kolonialzuckers im vorindustriellen Europa. Berlin: Technical University of Berlin. 1985. 119. o. = Schriften aus dem Zucker-Museum, 21. ISBN 9783798310018  
  16. Ulrike Bleicker: Museen in Berlin. Ein Führer durch über 80 Museen und Sammlungen. München: Prestel. 1987. 338. o.  
  17. Preußen – Wiege des Rübenzuckers. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  18. Zuckergewinnung. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)
  19. ^ a b Was wäre die Welt ohne Zucker? Zucker-Museum
  20. ^ a b Sablon:CiteWeb
  21. Ohne Zucker kein Alkohol. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. ápr. 23.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sugar Museum (Berlin) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zucker-Museum című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Hubert Olbrich. Zucker-Museum: anläßlich der Wiedereröffnung am 22. September 1989. Schriften aus dem Zucker-Museum. Berlin: Zucker-Museum, 1989. OCLC 602985912
  • Hermann Dressler and Hubert Olbrich, eds. Zucker-Museum im Berliner Zucker-Institut: Katalog. Beiträge zur Entwicklungsgeschichte der Zuckerwirtschaft und der Zuckerindustrie 5. Berlin: Institut für Zuckerindustrie, 1975. OCLC 636638403