Andreas Marggraf
| Andreas Marggraf | |
 | |
| Született | 1709. március 3.[1][2][3][4][5] Berlin |
| Elhunyt | 1782. augusztus 7. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin |
| Állampolgársága | porosz |
| Szülei | Anna Martha Kellner Henning Christian Marggraf |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Strasbourgi Egyetem |
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | kémia |
| Szakintézeti tagság |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andreas Marggraf témájú médiaállományokat. | |
Andreas Sigismund Marggraf (Berlin, 1709. március 3. – Berlin, 1782. augusztus 7.) német kémikus, a flogisztonelmélet utolsó jelentős képviselője, az Európában honos növények cukortartalmának felfedezője.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Édesapja, Henning Christian Marggraf, királyi udvari gyógyszerész gyógyszerészetre és kémiára tanította. 1725-1730 között a berlini Collegium medico-chirurgicum-ban Caspar Neumann professzornál tanult kémiát. Neumann bevezette Marggrafot a flogisztonelméletbe, ami aztán egész életében meghatározta kémiai gondolkodását. 1731-ben Frankfurt am Mainba tett tanulmányi utazást Rößler gyógyszerészhez, 1733-ban a strassburgi J. J. Spielhagenhez. Tanulmányai elmélyítéseként Marggraf Strassburgban kémiát és fizikát, Halleban orvostudományt és Freibergben fémmegmunkálást tanult. Mielőtt 1735-ben visszatért volna Berlinbe, tanulmányi céllal néhány kohót és bányát is meglátogatott Berlinben Marggraf 1738-ig az apai Aranymedve gyógyszertárban dolgozott, majd ebben az évben a Tudományos Akadémia fizetett munkatársa lett. 1754-től teljesen kémiai kutatásainak szentelte magát, mivel az Akadémia biztosított számára egy laboratóriumot és egy szolgálati lakást. 1747-ben felfedezte a cukorrépa cukortartalmát, ezért 1760-ban, az addigi igazgató Johann Theodor Eller halála után a Királyi Tudományos Akadémia Fizikai-Matematikai Osztályának igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztséget 1782-ben bekövetkezett haláláig megtartotta.
Marggraf távol tartotta magát a kémia korszerű kérdéseitől és főleg laboratóriumi analitikai kísérleteivel foglalkozott. Ez a taktika, párosulva a kísérletek sikerével, sok elismerést szerzett neki.
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Javított módszer a foszfor kinyerésére „desztilláció” által (1743)
- Kálium-cianid előállítása és a fémsókra gyakorolt oldó hatásának leírása (1745)
- Cink kinyerése (1746)
- A honos növények cukortartalmával kapcsolatos kísérletek. A takarmányrépa magas cukortartalmának megállapításával megteremtette az európai cukorgyártás alapjait. (1747)
- A mikroszkóp mint kísérleti eszköz bevezetése a kémiába. 1747-től Marggraf ezt használta a cukorkristályok megfigyelésére.
- Hangyasav kinyerése (1749)
- Hangyasav és ecetsav megkülönböztetése
- Nátrium és kálium megkülönböztetése a láng elszínezésével (1758)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Michael Engel: Marggraf, Andreas Sigismund. in: Neue Deutsche Biographie 16 1990. 165-167. Online elérés
- Albert Ladenburg: Marggraf, Andreas Sigismund. in: Allgemeine Deutsche Biographie 20. Leipzig: Duncker & Humblot. 334–336. Online elérés
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
- 1 2 "Biographies of the Entomologists of the World". Senckenberg German Entomological Institute. Hozzáférés: 2017. október 9..
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9..
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- 1 2 Dalibor Brozović (1999). "Hrvatska enciklopedija". Horvát Enciklopédia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute.