Takarmányrépa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Takarmányrépa
Futterrübe.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Répaformák (Betoideae)
Nemzetség: Répa (Beta)
Faj: Beta vulgaris
Alfaj: Beta vulgaris ssp. vulgaris
Tudományos név
Beta vulgaris var. crassa
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Takarmányrépa témájú kategóriát.

A takarmányrépa (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. crassa) kultúrnövény, a termesztett répa (Beta vulgaris subsp. vulgaris) egyik változata, melyet állatok (főleg szarvasmarha és juh) takarmányozására termesztenek.

Leírása[szerkesztés]

Lágy szárú, kétéves növény. Az első évben a répatest és a tőlevélrózsa fejlődik ki, s csak a második évben a szár a virággal és a terméssel.

Az egyes fajták különbözhetnek a répatest alakjában (lehet például karó, tülök, palack, henger vagy hordó alakú, olajbogyószerű), illetve abban is, hogy a répatest milyen mélyre nyúlik le a talajban (vagyis betakarításkor mennyire könnyen lehet felszedni). A répatest húsa mindegyik fajta esetén fehér színű annak ellenére, hogy kívülről sárgásak, vörösesek: ez a külső szín a szabadban virágzó, különféle fajták kereszteződésének köszönhetően maradt meg így.

Felhasználása[szerkesztés]

Tejelő tehenek takarmányrépát esznek

A termesztett répát sokáig csak saláta- és zöldségnövényként hasznosították kertekben. Állatok takarmányozása céljából először a 17. században kezdték meg szántóföldi termesztését, melyhez a mángoldot használták fel, vagyis ebből alakult ki a takarmányrépa. 1800 körül már ismert volt az ‘Oberdörfer’ nevű tájfajta, amelyet később elsőként alkalmaztak a nemesítésben. A 19. század során alakult ki a takarmányrépák répatestének ma is ismert tömege, tápanyagtartalma.

Magyarországon először a ‘Burgundi’ nevű fajtájával kezdett el kísérletezni Tessedik Sámuel 1790-ben Szarvason. Hazai nemesítése a 20. század elején kezdődött meg, melynek eredményeként születtek meg a ‘Rózsaszínű Béta’, a ‘Bábolnai sárga henger’ és a ‘Béta Poly Rózsacukor’ nevű fajták.

A takarmányrépa répateste tápanyagokban (cukor, fehérjék, vitaminok, ásványi sók) gazdag, az állatok szívesen fogyasztják, s mivel sokáig eláll, télen különösen értékes takarmány. Levelét és répafejét frissen vagy silózást követően adják táplálékul az állatoknak.

Forrás[szerkesztés]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 9632801393 ), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 9632808312 ). Budapest: Gondolat Kiadó. 277. o.  
  • Takarmányrépa (Beta vulgaris var. crassa). In Járainé Dr. Komlódi Magda: Kultúrnövények 2: A mérsékelt öv termesztett növényei. Rajzolta: Bíró Krisztina. A címlapot Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1978. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324–3168), ISBN 9631110508