Csuda pasi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csuda pasi
(Wonder Man)
1945-ös amerikai film
Rendező H. Bruce Humberstone
Producer Samuel Goldwyn
Alapmű Arthur Sheekman elbeszélése
Műfaj filmvígjáték
Forgatókönyvíró Jack Jevne
Eddie Moran
Főszerepben Danny Kaye
Zene Ray Heindorf
Heinz Roemheld
Operatőr Victor Milner
William E. Snyder
Karl Struss
Vágó Daniel Mandell
Jelmeztervező Mary Grant
Díszlettervező Howard Bristol
Gyártás
Gyártó Samuel Goldwyn Company
Ország  USA
Nyelv angol
Játékidő 98 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó USA RKO Pictures
Bemutató USA 1945. június 8.
További információk

A Csuda pasi (eredeti cím: Wonder Man) 1945-ben bemutatott zenés vígjáték. Főszereplő Danny Kaye, aki kettős szerepet játszik, egy ikerpár mindkét tagját.

Cselekménye[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Buster Dingle (művészneve: Buzzy Bellew) és Edwin Dingle egypetéjű ikrek, akik külsőleg nagyon hasonlítanak, de személyiségük erősen különböző. Évek óta nem találkoztak. Buster egy éjszakai lokálban lép fel (Pelican Club), mint énekes-komikus, Edwin pedig szemüveges, könyvtárba járó, visszahúzódó típus.

Buster szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amit Ten Grand Jackson maffiafőnök utasítására az emberei követnek el. A bírósági tárgyalás néhány nap múlva esedékes, ahol Buster a koronatanú. Nem sokkal később azonban „Ten Grand” emberei Bustert is lelövik és a holttestet egy kis mesterséges tóba dobják. Buster szelleme azonban arra kéri az oda keveredő öccsét, hogy lépjen az ő helyébe, tanúskodjon a bűnös ellen a bíróságon. Edwin nehezen, de rááll a dologra. Bátyja szellemét csak ő látja és hallja, ebből sok bonyodalom származik. Hogy kisegítse, Buster időnként testvére testébe bújik.

Mivel azt hiszik, hogy Buster mégse halt meg, ezért „Ten Grand” emberei üldözik Edwint és meg akarják ölni. „Buster”-nek a lokálban dolgoznia kell, ezért Buster Edwin bőrébe bújva adja elő a virágokra allergiás orosz énekes komikus számát.

További félreértések forrása, hogy Buster udvarolt egy lánynak, akit el akart venni feleségül és aki szintén a lokálban dolgozik, és a cseréből semmit sem vesz észre; illetve Edwinnek is van egy bátortalan próbálkozása egy hölgy felé, aki a kedvenc könyvtárában dolgozik és időnként feltűnik Edwin körül.

A történet végén Edwin a saját választottját veszi feleségül, míg Buster menyasszonyát a lokál tulajdonosa vezeti oltár elé (aki folyamatosan udvarolt a hölgynek).

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereposztás[szerkesztés]

A stáblistában nem tüntették fel: Eddie Acuff, Luis Alberni, Leon Belasco, Chester Clute, Cecil Cunningham, Bess Flowers, Byron Foulger, Eddie Kane, Grant Mitchell és Jack Norton.

Díjak, jelölések[szerkesztés]

A filmet négy Oscar-díjra jelölték, ebből egyet kapott meg:[1]

elnyert díj

jelölések

  • 1946, „legjobb eredeti dal” („So in Love”) - David Rose (zene), Leo Robin (szöveg)
  • 1946, „legjobb zene zenés filmben” - Louis Forbes és Ray Heindorf
  • 1946, „legjobb hangfelvétel” - Gordon Sawyer
  • 1946, Cannes-i filmfesztivál[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 18th Academy Awards (1946) Nominees and Winners. oscars.org. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
  2. Festival de Cannes: Wonder Man. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. január 4.)

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wonder Man című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.