Csengtöi nyári rezidencia
| Csengtöi nyári rezidencia | |
| Világörökség | |
 | |
| Csengtöi nyári rezidencia | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 703 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, V |
| Felvétel éve | 1994 |
| Elhelyezkedése | |
 Csengtöi nyári rezidencia
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 40° 59′ 15″, k. h. 117° 56′ 15″40.987500°N 117.937500°EKoordináták: é. sz. 40° 59′ 15″, k. h. 117° 56′ 15″40.987500°N 117.937500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csengtöi nyári rezidencia témájú médiaállományokat. | |
A csengtöi nyári rezidencia (kínai írással 避暑山庄, pinjin átírással Bìshǔ Shānzhuāng, am. „Hegyi villa a hőség elkerülésére”; mandzsu nyelven 
, Halhūn be jailara gurung) a Csing-dinasztia () császári palotáinak és kertjeinek hatalmas komplexuma, egyben a kínai kertépítészet több évezredes fejlődésének egyik csúcspontja Csengtö () városban, Pekingtől () mintegy 250 kilométerre északkeletre, Hopej () tartományban.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A hagyomány szerint Kang-hszi kínai császár () először egy törzsi lázadás leverése alkalmával járt ezen a vidéken. Később többször vadászott a környéken a mongol hercegekkel együtt. Az itt létesített vadászházból nőtt ki aztán a palotakomplexum, ami a nyári pihenés mellett a későbbiekben is fontos szerepet játszott az északi mongol és más népcsoportokkal való diplomáciai kapcsolattartásban.[2]
A császári nyári rezidencia egészében 1703 és 1792 között épült fel. Teljes területe 5,6 km², csaknem a fele Csengtö () teljes városi területének. A paloták, kormányzati és szertartási épületek és parkok harmonikusan illenek a természetes tavak, legelők és erdők által meghatározott tájképbe.
Kang-hszi (), Csien-lung () és Csia-csing () kínai császárok évente több nyári hónapot is itt töltöttek, innen irányították a hatalmas birodalmat. A palotaváros ezért sokban hasonlít a pekingi Tiltott Városra. Az első felében lévő kormányzati és ceremoniális épületekben fogadta császár a magas tisztviselőket, a különböző nemzetiségek vezető képviselőit, nemeseit, a külföldi követeket. A hátsó részben voltak a császári család lakóépületei.
1793-ban itt fogadta a kínai császár Lord Macartney-t, a brit uralkodó küldöttét, az első nyugati követet. 1820-ban Csia-csing kínai császár () villámcsapás miatt vesztette életét a környéken, ezért a nyaralóhely népszerűsége csökkent. Az 1860-as ópiumháború idején azonban Hszien-feng kínai császár () ide menekült az angol-francia csapatok elől, és itt is hunyt el a következő évben.[3]
Látványosságok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A park területén 72 különböző tájépítészeti együttest alakítottak ki, 36-ot az első építtető, Kang-hszi () császár tervei szerint, a másodikat az építkezés folytatója, Csien-lung kínai császár () korában.[4]
Az 56 hektáros terület négyötöde dombvidék, a többi – némiképp a mongol pusztákra is emlékeztető – sík mező, illetve vízfelület. A környező erdős hegyeken sokféle épület, templom áll. Köztük van az egyik legmagasabb kínai pagoda. Ez az 1751-ben épült 70 méter magas épület nyolcszögletű alapokon épült, kilenc szintje van és színes csempék borítják. A tetején aranyozott csúcsdísz áll. Az északi és keleti hegyoldalakon Kang-hszi () császár, valamint a lámaizmus nagy híve, Csien-lung () császár tizenegy, jórészt belső-ázsiai templom kicsinyített mását építtette fel, köztük a Potala palotáét.[5]
A legkorábbi templomot, az Általános szeretet templomát 3,8 hektáron építették fel 1713-ban a folyó keleti partján Kang-hszi () 60. születésnapjára. Még ebben az évben elkészült az Általános jóság temploma is kissé északabbra. Még északabbra található az az Általános öröm temploma, ami 1766-ban készült el egy nagyobb diplomáciai esemény, mongol, tibeti, kazak és kirgiz vezetők látogatásának emlékére. A 2,4 hektáros területen emelt épületegyüttes főépülete a pekingi Ég temploma mása, sárga mázas cseréppel fedve.[5]
A keleti dombvonulat legészakibb temploma egy hszincsiang ()i templom mása, fekete mázas tetőcserepei szokatlan képet nyújtanak. A hagyomány szerint Csien-lung () császár egyik kedves ágyasának a honvágyát csillapítandó építtette, valószínűbb azonban, hogy ennek létrehozásában is a szövetségesi kapcsolatok ápolása játszotta a fontosabb szerepet. A templomok mögött a kínai kert tájkép-tervezői törekvéseinek megfelelően, kirajzolódnak a távoli hegyek csúcsai, köztük is a különös alakú Cséphadaró-csúcs.[5]
Az északi hegyvonulat templomai között az első az Általános nyugalom temploma, amit Csien-lung () építtetett 1775-ben egy lázadó dzsungáriai törzs feletti győzelem emlékére, 3,3 hektáros területen, kínai és tibeti stílusban. Ebben áll Avalokitésvara bódhiszattva kínai ábrázolása (Kuan-jin ()), 48 karú nő formájában. A szobor 22,2 méter magas és 110 tonna súlyú, ez a világ legnagyobb fából készült Buddha-ábrázolása.[5]
Ettől nyugatra emelték 3,8 hektáron 1780-ban azt a tibeti stílusú, több emeletes kőtemplomot, (Hszümifusou-templom ()) ami a Csien-lung () császár 70. születésnapjának megünneplésére érkező VI. pancsen láma szálláshelyéül szolgált. Az északi vonulat legnyugatibb temploma a Sanhszi () tartományi Vutaj () hegyen álló, immár szintén világörökségi védettségű Mandzsusri-templom (szanszkrit nyelven: Mañjuśrī, मञ्जुश्री) másolata 1771-ből. Mivel ennek a buddhista istenségnek a neve emlékeztetett a mandzsuk népnevére, ezért a Csing ()-dinasztia idején kiemelt tiszteletben állt. Ugyanabban az évben felépítették a közelében a Csiahszing () tartományi Hajning () Ötszáz Lohan templomának másolatát is.[5]
A további „tájképi jelenetek” nagy részét Kína más vidékeinek híres kertjeiből, épületeiről másolták. Például a Zöld Lótusz szigetén épült, „Köd és eső tornyát” (kínai nyelven: 烟雨楼; pinjin átírás: Yānyǔ Lóu) 1780-ban a Csöcsiang () tartománybeli Csiahszing () melletti Nan-tavon (Déli-tó, Nanhu) álló toronyról mintázták. A mellette álló két kis épület egyikében Csien-lung () császár kedvenc ágyasa verselt és festegetett, a másikban a császár könyvtára volt.[6]
A központi épületegyüttest 10 km hosszú fal, a kínai nagy fal utánzata veszi körül. A délen elhelyezett hármas kapu, a főbejárat felett kínai nyelv, mongol, tibeti, arab és mandzsu nyelvű feliratok vannak. A középső kapun Kang-hszi () császár kalligráfiája látható „Hegyi kunyhó a hőség elkerülésére” értelemben. A legfontosabb épület a Nanmu terem, amit egy kínai cédrusfajtából, a nanmu-fából emeltek, és – „üdülőhelyhez” illően – kisebb és rusztikusabb a Tiltott Város fogadócsarnokánál.[6]
A tó nyugati partján áll a Jangce-parti Csencsiang () melletti Arany-hegyen 1021-ben épült templom mása. Északnyugaton látható Ningpo () város egyik leghíresebb látványosságának, a Tienji-pavilon () könyvtárépületének a másolata. Itt helyezték el 1773-ban a császár egyik nagy vállalkozásának eredményét, a „Négy csoportba tartozó könyvek kincsestárát” Sze Ku Csüan Su (), ami 79 337 kötetben 3503 klasszikus klasszikus konfuciánus, történelmi, filozófiai illetve az „egyéb” kategóriába tartozó művet tartalmaz.[6]
Felvinczi Takács Zoltán az 1930-as években itt tett látogatásáról részletesen beszámolt útikönyvében.[7]
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lótuszvirágok és távoli hegyek
Egy kerti pavilon a sok közül
Tó és sziklakert
A kilenc emeletes pagoda
Kang-hszi () kalligráfiája: Hegyi kunyhó a meleg elkerülésére
Rácsos ajtó
A könyvtárépület
A Hszümifusou-templom () madártávlatból
A császárok számára fenntartott bejárat
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Chengde Mountain Resort című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Polonyi: Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 963-243-256-8.
{{cite book}}: Text "year 1986" ignored (súgó)
