Hszien-feng kínai császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hszien-feng kínai császár
《咸丰皇帝朝服像》.jpg
Született ᡳ ᠵᡠ
1831. július 17.[1]
Old Summer Palace
Elhunyt 1861. augusztus 22. (30 évesen)
Csengtöi nyári rezidencia
Állampolgársága Csing-dinasztia
Házastársa
  • Empress Xiaodexian
  • Empress Dowager Ci'an
  • Ce-hszi kínai császárné
  • Imperial Noble Consort Zhuangjing
  • Imperial Noble Consort Duanke
  • Noble Consort Mei
  • Noble Consort Wan
  • Consort Lu
  • Consort Xi
  • Consort Ji
  • Consort Qing
  • First Class Female Attendant Ping
  • First Class Female Attendant Chun
Gyermekei
  • Tung Cse
  • Prince Min of the Second Rank
  • Kurun Princess Rong'an
Szülei Empress Xiaoquancheng
Tao Kuang
Tisztség kínai császár (1850–1861)
Sírhely Eastern Qing Tombs
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszien-feng kínai császár témájú médiaállományokat.

Hszien Feng (1831. július 17.1861. augusztus 22.) kínai császár 1850-től haláláig. Uralkodása alatt a tajping-felkelés és az európai hatalmak agressziója sújtotta Kínát.

Hszien Feng Tao Kuang császár fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. Néhány hónappal császárrá koronázása után kitört a tajping-felkelés a dél-kínai Huanghszi és Kuangtung tartományban. A császár mandzsu seregei tehetetlennek bizonyultak a felkelőkkel szemben, akik tovább nyomultak észak felé a Jangce folyó völgyéig. 1853-ban bevették Nanking városát, és 18541855-ben sikertelenül megpróbálták elfoglalni Pekinget is. A felkelés leverése közben a császárnak rá kellett döbbennie, hogy a mandzsuk katonai ereje gyöngülőben van, és egyre inkább azokra a katonai önkéntes csapatokra hagyatkozott, amelyeket Cseng Kou-fan és más tehetséges kínai vezetők délen toboroztak. Amíg a kormány a déli lázadókkal hadakozott, az 18521858-as nien-felkelés káoszba döntötte Kína északi részét.[2]

A másik nagy veszélyt Nagy-Britannia, Franciaország és más nyugati hatalmak jelentették, amelyek megpróbálták rákényszeríteni Kínát az 1842-es nankingi egyezményben foglaltak kiterjesztésére a kereskedők javára. A császár nem volt hajlandó közvetlen tárgyalásokat folytatni az európai követekkel, mire 1857-ben a francia és brit seregek elfoglalták Kantont, és 1858-ban kikényszerítették Kínától a tiencsini egyezmények megkötését. Hszien Feng megtagadta az egyezmények ratifkálását, emiatt a brit–francia csapatok Peking ellen vonultak. A császár nem hitte el, hogy a szövetségesek bevehetik a fővárost, és amikor ez az év októberében mégis bekövetkezett, Hszien Feng menekülésre kényszerült. Jehol városában maradt, amíg miniszterei aláírták a pekingi egyezményt, amelyben Kína elfogadta az 1858-as szerződéseket. A császár szégyenében akkor sem tért vissza Pekingbe, amikor az európai csapatok kinvonultak onnan. Hamarosan 30 éves korában el is hunyt.[2] A trónon fia, Tung Cse követte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ^ a b Uralkodók és dinasztiák, 283. oldal

Forrás[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Tao Kuang
Kínai császár
18501861
A Csing-dinasztia zászlója
Következő uralkodó:
Tung Cse